Saskaromból készült a neandervölgyiek most megtalált, 39 ezer éves nyaklánca

39 ezer éve készült nyakláncra bukkant egy spanyol régészcsoport a Foradada-barlangban, az Ibériai-félszigeten. A barlangot neandervölgyi emberek lakták, és ez az eddigi legfiatalabb ilyesfajta lelet – bár azt már korábban is tudtuk,  hogy a neandervölgyiek is készítettek ékszereket, bár nem sok került elő közülük. Az eddigi horvát, olasz és francia leletek közül a legújabb nagyjából ötvenezer éves lehetett, a legrégebbi pedig körülbelül 130 ezer éve készült. 

A saskarmokból készült nyaklánc valószínűleg rituális célokat szolgált, ahogy a korábban előkerült leleteknek is valamiféle vallási szerepük lehetett. Egy horvát leleten a régészek vágásnyomokat találtak, a felületüket pedig fényesre csiszolták – a régészek már ebben az esetben is azt emelték ki, hogy a neandervölgyiek egyrészt a jelek szerint képesek voltak a szimbolikus gondolkodásra, másrészt ahhoz mérten, hogy mit szokás gondolni az ősemberekről, fejlett esztétikai érzékkel is rendelkeztek.

David Frayer brit régész, a horvát leletet elemző tanulmány vezető szerzője szerint a saskarmok azért is különösen érdekesek, mert Horvátországban viszonylag kevés sas élt, ezért a karmokhoz is elég bonyolult lehetett hozzájutni, ami szerinte arra utal, hogy a neandervölgyiek komolyabb kognitív képességekkel rendelkeztek, mint azt a kutatók korábban hitték.

Kovakővel ejtett vágások egy saskarmon (ez nem a most megtalált nyaklánc, de hasonló hozzá)Fotó: Wikimedia Commons

A mostani leletek máshol és más időszakból kerültek elő, mint a korábbiak: a neandervölgyiek nagyjából nyolcvanezer éven keresztül gyűjtötték a karmokat, de eddig ez az egyetlen nyaklánc, ami Spanyolországban került elő. 

A sas örök

A Gibraltári Nemzeti Múzeum antropológusai szerint nem véletlen, hogy az emberiség mondakincsében és hitvilágában továbbra is mélyen gyökerezik a saskultusz: egy tavasszal megjelent tanulmány szerint ez neandervölgyi találmány, sőt, a Homo sapiens neanderthalsis képviselői voltak az elsők, akik sassal vadásztak

A neandervölgyiek valószínűleg emellett valamiféle vallással is rendelkeztek: a régészek megfigyelték, hogy eltemették a halottaikat (noha néha kannibalisztikus viselkedésre is fanyalodtak, de ez nem volt kifejezetten jellemző rájuk).

Antonio Rodríguez-Hidalgo, a most megjelent tanulmány vezető szerzője szerint a frissen előkerült nyaklánc arra utal, hogy a saskultusz és az ékszerkészítés nem egy elszigetelt korszakra és régióra korlátozódott, hanem az egész közép-kőkorszaki neandervölgyi kultúrában elterjedt lehetett. Az állat bal lábáról származó karmon található nyomok alapján valószínűtlen, hogy a madarat étkezési célból vadászták le – bár ahogy a régészcsoport is felhívta rá a figyelmet, a sas alapvetően nem túl tápláló eledel. 

Rodríguez-Hidalgo szerint egyelőre nem világos, hogy a saskaromnak milyen szimbolikus üzenete volt az ősemberek számára: könnyen lehet, hogy egész egyszerűen csak tetszett nekik, de az eddig előkerült leletek alapján azt reméli, hogy sikerül megfejteni, mire is akartak utalni vele. Az mindenesetre szimbolikus jelentőségre utal, hogy az eddig előkerült neandervölgyi leletekben csak a sas lába került elő, más része nem, ahogy az is, hogy a legtöbb kultúrában az állatot a bátorsággal vagy az erővel szokás társítani.