Szenzációs felfedezés egy koponya alapján: 160 ezer évvel korábban érkezhetett a modern ember Európába, mint eddig hittük

Az eddig feltételezetnél akár 160 ezer évvel korábban juthattak el az első modern emberek Európába, legalábbis erre utal egy a dél-görögországi Apidima-barlangban talált koponyatöredék friss vizsgálata. A csontmaradvány korszerű eszközökkel történő rekonstrukciója és kormeghatározása alapján úgy tűnik, hogy az egy 210 ezer éve élt, korai Homo sapiens egyedhez tartozott.

Az áttörő eredményt ismertető tanulmány szerdán jelent meg a Nature-ben. A lelet nem módosítja a Homo sapiens 315-320 ezer évvel ezelőtt történő afrikai megjelenéséről alkotott evolúciós képet, arra azonban utalhat, hogy kisebb modern emberek közé tartozó csoportok a korábbi vélekedésnél jóval hamarabb és több fázisban hagyhatták el az emberi faj bölcsőjét jelentő afrikai kontinenst. Egy két évvel ezelőtt, szintén a Nature-ben publikált szenzációs marokkói lelet, melyet 315 ezer éves Homo sapiens maradványokként azonosítottak a kutatók, ezzel a friss eredménnyel összhangban mutatja, hogy a modern ember evolúciója az egész afrikai kontinenst érinthette.

A H. sapiens-hez tartozóként azonosított, Apidima-1-es koponyatöredék Fotó: Katerina Harvati, Tübingeni Egyetem/Nature

A barlangban talált Homo sapienshez tartozó lelet vélhetően egy kis létszámú, a földközi-tenger keleti partvidékén északra vándorló és így a dél-európai területre eljutó csoport egyik tagjától származhat. A régió menedékhelyet biztosíthatott az ott élő embercsoportoknak a késő-közép pleisztocéni, nagyjából 200 ezer éve kezdődő és 140 ezer évvel ezelőtt véget érő eljegesedési periódus ellen. Ez a korai H. sapiens populáció azonban, ami alatt a biológusok egy adott fajhoz és területhez tartozó, szaporodási közösséget értenek, a neandervölgyiek néhány tízezer évvel későbbi, a területen való megjelenése alapján nem bizonyult túl sikeresnek. Nem kizárt az sem, hogy a két különböző embercsoport egyidejűleg jelen volt a területen.

További 160 ezer évnek kellett eltelnie, míg a modern ember stabilan megjelent Eurázsiában, ami a neandervölgyiek és a gyenyiszovai embercsoport kihalásához vezetett. Az elmúlt évtized ősi neandervölgyi, gyenyiszovai és modern emberi genomokat feltáró genetikai kutatásai egyértelművé teszik, hogy a Homo sapiens északra vándorló populációi keveredtek ezekkel a korai embercsoportokkal, bár ennek pontos ideje és mértéke továbbra is tudományos viták kereszttüzében áll.

Virtuális rekonstrukció

Az eredetileg az 1970-es években, a dél-görögországi Apidima-barlangból előkerült két koponya pontos rendszertani besorolása a hiányos állapotuknak és egyéb maradványok hiányának köszönhetően bizonytalan maradt. Az új kutatás most tisztázni látszik a rejtélyt, és azt állítja, hogy az Apidima-1 jelzésű koponyadarab egy 210 ezer évvel ezelőtt élt modern és kezdetlegesebb tulajdonságokat egyszerre mutató H. sapiens-hez, az Apidima-2 pedig egy 170 ezer évvel ezelőtti neandervölgyihez (H. neanderthalensis vagy Homo sapiens neanderthalensis) tartozott.

A maradványokat az 1970-es évek végén egy a barlang falába ágyazódott törmelékkőtömbben találták meg, amely komplikálttá tette a kormeghatározást. A geomorfológiai környezet alapján 190-100 ezer évesre tehető törmelékkő-formáció a szakemberek szerint valószínűleg 150 ezer éve szilárdulhatott meg. Az uránizotópokkal végzett komplikált kormeghatározás az Apidima-1 korát 210 ezer évvel ezelőttre, az Apidima-2-t pedig 170 ezer évre teszi.

Az Apidima-2-es, neandervölgyiként azonosított koponya.Fotó: Katerina Harvati, Tübingeni Egyetem/Nature

A kettő közül az Apidima-2 lelet a teljesebb, jobban megmaradt koponya, amelyet régebbi vizsgálatok korai neandervölgyiként azonosítottak. A kutatók leírása alapján ez majdnem a teljes arcot és a koponyaboltozat csontjainak nagy részét megőrzi, de a kőzetbe ágyazódás során eltorzult. Az Apidima-1 lelet a koponya hátsó részét őrzi meg, és nem mutat eltorzulást, írják a kutatók. Ezt a leletet korábban nem tanulmányozták részletesen, azt feltételezve, hogy az Apidima-2-vel egyetemben neandervölgyi maradványnak tekinthető. A kutatók komputertomográfiás (CT) vizsgálatnak vetették alá mindkét koponyát, majd digitális modellt készítettek belőlük.

Az Apidima-2 koponya a szakemberek szerint neandervölgyiekre emlékeztető  vonásokkal rendelkezik. Ezt igazolják a digitális rekonstrukciót követően elvégzett összehasonlító geometriai és morfológiai vizsgálatok is, amelyek többsége szintén neandervölgyi eredetet mutatott ki.

Az Apidima-1 a kutatók vizsgálatai alapján nem birtokol neandervölgyi vonásokat, ellenben olyan, korai és modern Homo sapiens-re emlékeztető jellegekkel rendelkezik, mint például a koponya hátsó részének lekerekítettsége. A koponya morfológiájának összehasonlító-statisztikai vizsgálata során a lelet szintén H. sapiens besorolást kapott.

A kutatók interpretációja alapján az Apidima-1 koponya tehát nem egy korai neandervölgyi egyedhez tartozik – részben mert nem hasonlít az azonos korú leletekhez, másrészt az nem illik bele a neandervölgyiek kialakulásának jelenleg elfogadott magyarázatába. A koponyamaradvány alakja, ősi és modern jellemzői szerintük arra utalhatnak, hogy az egy korai Homo sapiens egyedhez tartozott.

Ha ez a vélekedés helyes, akkor az eddig Afrikán kívül megtalált legkorábbi modern embertől származó lelet a kutatók szerint azt jelzi, hogy H. sapiens csoportok Afrikából való vándorlása az eddig feltételezettnél sokkal korábban kezdődött, és ezek a populációk messzebb jutottak, mint eddig gondoltuk. A tudósok arra is felhívják a figyelmet, hogy ebben a korszakban kezdődhetett a neandervölgyiek és a H. sapiens-populációk közötti, genetikai bizonyítékok által alátámasztott keveredés is. A területen néhány tízezer évvel később a neandervölgyiek válthatták a korai H. sapienseket, majd őket a modern emberek szoríthatták ki 40 ezer évvel ezelőtt.

Szinte biztosra vehető, hogy a leletek új interpretációját és kormeghatározásuk pontosságát viták fogják kísérni. Végső választ új, teljesebb, a kormeghatározás szempontjából egyértelműbb geológiai környezetben található leletek hozhatnak.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: