A recesszió a küszöbön áll, itt az ideje, hogy Magyarország kitalálja magát

„A válsággal az a baj, hogy csak utólag vagyunk okosak. A pénzügyi rendszer sok tekintetben olyan, mint az emberi egészség: amíg működik, addig fel sem tűnik. Mire észrevesszük, már késő, mert benne vagyunk, például már tönkrementek cégek. Akkor kell a válságról beszélni, amikor még nem ütött el minket a villamos, még nincs 40 fokos lázunk – hogy az emberek életét érintő hatások kisebbek legyenek”

 – mondta Csaba László közgazdász, az MTA rendes tagja, a CEU és a Corvinus oktatója hétfő este a CEU soron következő Határtalan tudás estjén, amelynek témája az volt, hogy vajon lesz-e válság vagy recesszió, és hogyan érintheti ez Magyarországot.

Mindjárt az elején meg is szavaztatták az egyetem nagy előadójában összegyűlt hallgatóságot: ön szerint lesz válság? Nagy többséggel az igenek nyertek, kb. 10 százalék volt a bizonytalanok, 15 százalék az optimisták aránya.

Szavazás a Határtalan tudás esten.

Bár a közvéleményt már egy ideje foglalkoztatja a kérdés, a szakmában pedig vita folyik arról, hogy mi megy a világban, és mit jelent ez ránk nézve, jó tudni, hogy közgazdaság-elméletileg nincs is olyan, hogy válság, ezzel a fogalommal csak a gazdaságtörténészek foglalkoznak. Ha beköszönt az a valami, amit válságnak nevezünk, nagyon sokan nagyon sokat veszítenek, és ez átcsorog a reálgazdaságba: sokan búcsút mondhatnak megtakarításuknak, megélhetésüknek, és ekkor van szükség állami beavatkozásra – mondta Csaba.

A gazdaságra amúgy is jellemző, hogy időről időre nagy kilengések történnek, de maga a rendszer nem esik szét. A kilengések amplitúdója azért nő, mert a modern gazdaság egyre inkább az ügyletek és ellenügyletek egyensúlyára épül, és egyre több pénzt kell megmozgatni akár egy kis haszonhoz is. Ha pedig „egyszer megáll a zene, akkor abban a pillanatban nagyon nagy értékek semmisülnek meg, ahogy kiderül, hogy semmi sincs mögötte, csak spekuláció. De ezek ettől még valódi pénzveszteségek.”

Csaba biztos benne, hogy „lassulásra kell felkészülni, és nem rövid ideig fog tartani, az biztos”. Erre utal szerinte, hogy a világ jegybankjai – köztük a pénzügyi világ legfőbb szabályozóinak szerepét betöltő négy legfontosabb központi bank – rendkívül laza, gazdaságot ösztönző monetáris politikát folytatnak. Az Európai Központi Bank (EKB) éléről a napokban leköszönt Mario Draghi „utolsó dobása is egy ösztönző csomag volt”, és jelzésértékű, ha az EKB visszatér a gazdaságélénkítés szakaszába, amikor csak az év elején hagyott fel a mennyiségi könnyítés politikájával. Az Egyesült Államokban minden gazdasági mutató nagyon jó, ennek ellenére a FED újra kamatot csökkentett, pedig nagy fellendülés idején szigorítani kellene, hogy legyen honnan csökkenteni. A japán jegybank szuperlaza monetáris politikája már nem is hírértékű, és Londonban, a világ negyedik legnagyobb pénzügyi központjában éppen vitatják, hogy kövessék-e az EKB-t. A központi bankok Csaba szerint abból indulnak ki, hogy „a lassulás már tart, a visszaesés pedig a küszöbön áll”.

Hogy ezt a lassulást minek is kell tekinteni, arról megoszlanak a vélemények: az Egyesült Államokban néhány hónap kiesést már recessziónak neveznek, az EKB-ban viszont négy negyedévet megvárnak, mielőtt így értékelik a helyzetet. A pontos előrejelzést nehezíti, hogy az előzetes adatok puhák, a szakértőkön pedig nagy a nyomás, hogy pozitívat mondjanak. Csaba elmondta, ő is olvasta a friss számokat, miszerint a német tőzsdeindex történelmi csúcsot döntött, a Dow Jones ipari index is egészen magas értéken áll, ugyancsak szárnyal a techcégek részvényárfolyamait összesítő Nasdaq Composite. Mégis sok minden mutat abba az irányba, hogy „a világgazdaság masírozik a válság felé”. Még szerencse, hogy három tényező ma már elősegíti, hogy még ha komoly pénzügyi válság áll is be, annak ne legyenek olyan tragikus társadalmi következményei, mint a harmincas években.

  1. Vannak automatikus stabilizátorok, ilyen például a nyugdíjrendszer, amely biztosítja, hogy a nyugdíjasok akkor is fogyaszthassanak, ha válság van – ez kisimítja a konjunktúrát.

  2. Bár a politika alapvetően nem tesz jót a gazdaságnak, ilyenkor jó, hogy a gazdaságpolitikusok válságellenes intézkedéseket hoznak, például leszállítják a kamatokat, vagy költségvetési politika révén élénkítik a keresletet.

  3. Már tudjuk, hogy összehangolt módon kell fellépni a válság ellen, mert a pénzügyi válság világjelenség. Az együtt menetelés itt nem feltétlenül egy irányt, de azonos ütemet jelent.

Nem mindegy, hogy válság vagy recesszió, de inkább recesszió

Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója hűtötte a kedélyeket: mint mondta, mindenekelőtt tisztázni kell, hogy mit tekintünk válságnak. Az egy főre jutó globális GDP 1900 utáni alakulását mutató Maddison-ábra messziről nézve szinte töretlen növekedést mutat, persze látszik a két nagy törés 1929, majd 2008 után – ezeket valóban válságnak is nevezzük. A görbe további döccenői azonban már csak visszaesésnek tekintendők: ilyen volt például a hetvenes évek két nagy recessziója, vagy a dotcomlufi kipukkadása 2000-ben.

Egy főre eső GDP a világban az elmúlt 150 évbenGrafika: Maddison Project Database, version 2018.

Fontos tehát különbséget tenni válság és recesszió között. „Amikor nagy válság van, a bankrendszer szinte összeomlik, a bankok nem hiteleznek egymásnak, márpedig ha a bankrendszer befagy, az olyan, mintha olaj híján besülne a motor.” Cégek tömegesen csődöt jelentenek, szétfoszlik az együttműködés szövete országos és nemzetközi szinten is; a világkereskedelem összeomlik – sorolta Palócz. A nagy válságokat földrengéshez hasonlította (ahol a katasztrófát 2-3 évvel később kisebb utórengés követi), míg a gazdaság törvényszerű kisebb visszaeséseit hurrikánhoz, amely nem rombolja földig a házat, csak lecsupaszítja. Csaba ezt később azzal egészítette ki, hogy elhúzódó válságban a középosztály elpusztul, nem lesz kinek tartóssá tenni a krízist követő fellendülést. Recesszióban is van szenvedés hosszabb-rövidebb ideig, de az a középréteg, amely a vállalkozókat adja, nem semmisül meg.

Palócz Éva hűtötte a kedélyeketFotó: Végel Dániel/Minden jog fenntartva! © 2019 Végel Dániel

Bár az Európai Unióhoz később csatlakozott országokban, így Magyarországon is a 2008-as válság előtt nagyobb volt a növekedés, mint a régi tagállamokban, a krízis mindkét csoportot beleállította a földbe. Ami a jelent illeti: 2019 első felében a tagországok gazdasági növekedésének átlaga 2 százalék alatt volt. Írország nőtt a legnagyobbat, ott némileg túlfűtöttnek is tűnik a gazdaság, Magyarország is az élbolyban van. Olaszország a sereghajtó, ott csökkent is a GDP az első félévben, Németország pedig az utolsó előtti, 1 százalék alatti növekedéssel.

Palócz szerint nem arra mutatnak a jelek, hogy nagy válság készülődne. Még ha sok is a baljós jel – a kínai lassulás, az amerikai-kínai kereskedelmi háború, amibe az EU-t is kezdik bevonni –, ezek együttes hatása ma még kevéssé látható. Az előző válság súlyosságához Palócz szerint a szabályozói felelőtlenség is hozzájárult: a kilencvenes évek végén törölték el azt a törvényt, amely arra kötelezte a bankokat, hogy szétválasszák kereskedelmi és lakossági rendszerüket. (Azóta részben visszaállították ezt a féket.) 

Ha a válság nem is, a visszaesés törvényszerű 6-7 év stabil növekedés után – zárta előadását Palócz, majd a közönség ismét szavazott ugyanarról a kérdésről. Másodszorra már csak a válaszadók 50 százaléka jelölte be, hogy válságra számít, 30 százalék nemet mondott, és 20 százalékra nőtt a bizonytalanok aránya.


Az előadásokat követő beszélgetésben Csaba László azt mondta, ő igazán nem akar Dr. Doomot játszani, de szerinte igenis vannak jelek, amelyek túlmutatnak azon, hogy egyszerű strukturális visszaesés következne: „a monetáris politika felhasználta az összes eszközét, a meglévő befektetések bizonytalansága ugyanolyan nagy, mint 2008 előtt”, szerinte ezek a tényezők vezetnek a túlzott kockázatvállaláshoz, ami megágyaz a válságnak. Különösen a pénzügyi befektetéseknél rendkívüli a bizonytalanság. Összességében „benne van a rendszerben egy nagyobb zutty annál, mint ami néhány havi visszaesésből fakadna”. Az valóban kérdés, hogy mennyire lesz földrengésszerű; ha a kisimító eszközöket bevetik, azért lehet csökkenteni a hatásokat – tette hozzá. De ha csak visszaesésről lesz is szó, a recesszió túlélése is rendkívüli társadalmi költségekkel jár: „nem az a baj, hogy a recesszió előtti szint elérése nehéz, hanem hogy nem ugyanazok érik el”. 

Magyarország kitalálhatná magát

„Az elmúlt években minden Magyarország javára szólt, de ez a kegyelmi állapot véget ér: ha más nem, a külpiacok lassulása itt is hatni fog” – mondta Csaba. Magyarország nem válságálló, a kivitel nem túl diverzifikált, bár talán túlzás azt állítani, hogy monokulturális. Sem az autóipar, sem az idegenforgalom nem olyan szektor, amely válságban is prosperál; „amit a pénzügyminiszter mondott, hogy itthon is lehet nyaralni, az másokra is vonatkozik”. Egészében véve néhány piacra és ágazatra vagyunk ráutalva, ami nem csökkenti a sebezhetőségünket, ha jön a visszaesés.

Deliága Ákos, Palócz Éva, Csaba László és az est házigazdája, László Flóra.Fotó: Végel Dániel/Minden jog fenntartva! © 2019 Végel Dániel

Az est harmadik vendége, Deliága Ákos, a chatbotokat fejlesztő Talk-A-Bot Kft. társalapítója – aki a maga részéről nem válságra, csak recesszióra tippel – a versenyképesség felől közelítve azt állította, hogy a visszaesés itthon könnyebben átvészelhető lenne, ha az ország a befelé fordulás helyett végre megtalálná azt, amiben ő a legjobb. „Az autóiparnál válságállóbb iparág kell. Az is egy stratégia volt, hogy legyünk az EU összeszerelő üzeme, de már új felfogásra van szükség. Akkor vészelhetjük át könnyebben a válságot, ha jól kitalált stratégiát alkotunk arról, hogy miben leszünk mi a legjobbak.” Deliága az erőforrásokkal nem rendelkező, de sikeres országok példáját sorolta: Észtország a technológiában, a digitális államban, Málta a blokkláncrendszerekben lett gazdasági súlytalansága ellenére is nagyhatalom. Szingapúr, Írország és Izrael ugyancsak tudásalapú gazdasági fejlődésen ment keresztül. Deliága szerint egy ilyen típusú, jól átgondolt építkezés a mai tempóban már néhány év alatt meghozza az eredményeket.

Palócz Éva egyetértett azzal, hogy a nagyobb hozzáadott értékek felé kellene elmozdulni, de szerinte ehhez alapvető, az oktatásban megszerezhető készségek hiányoznak a társadalomból. Észtország például a digitális forradalom végrehajtása előtt először az oktatásba és az innovációba fektetett. Deliága szerint vannak még rejtett tartalékai a magyar társadalomnak – ha máshol nem, a külföldön dolgozók körében –, és az átképzés ma már egészen egyszerű: a szoftverfejlesztés és -tesztelés lassan technikusi szint, féléves tanfolyamokon lehet elsajátítani az alapokat. Csaba László szerint azonban csak abból a pékből lesz informatikus, aki jó középiskolába járt.

A válságok nyertesei nyilván azok a befektetők, akik ilyenkor is sok pénzen ülnek, de Palócznak az ilyenkor rendszerint pórul járó kisbefektetők számára is volt néhány megszívlelendő jó tanácsa: kerülni a feltűnően gyors növekedést hozó, piramisjáték-szerű befektetéseket; akkorát kockáztatni, hogy bukás esetén azért ne lehetetlenüljön el az élet; forintban eladósodni, vagy piaci megoldásokkal elkerülni az árfolyamkockázatot. 

Deliága arra hívta fel a figyelmet, hogy a válság egyben személyes lehetőség is mindenki számára, hogy átgondolhassa, mihez is szeretne kezdeni a (maradék) pénzével és az életével. Ilyenkor lehet a fenntarthatóság irányába mutató befektetéseket tenni akár pénzben, akár időben.

A Qubit a rendezvény médiapartnere.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: