Indiában a világot jelentené a mobiltelefon, de nem engedik a közelébe a nőket

Indiában a férfiak 71, míg a nők csupán 38 százalékának van mobiltelefonja a Harvard Egyetem megbízásából készült tavalyi felmérés szerint. Bár a nemek mobiltelefon-használatában fennálló különbség a szocioökonómiai státusz és államok szerint változik, Indiában nincs olyan társadalmi réteg, ahol a férfiak előnye a mobiltelefon tulajdonlásban ne lenne legalább 10 százalékpontos. Mindez azért kiemelten fontos, mert a mobiltelefonok a fejlődő országokban elősegítik a munkaerő- és vásárlói piachoz való hozzáférést, így Indiában a nők gazdasági lehetőségektől való elszigeteltségét tovább fokozza, ha nem birtokolhatnak mobiltelefont.

A 33 százalékpontos eltérés a nemek mobiltelefon-tulajdonlásában a világ egyik legnagyobb különbsége, bár az egész dél-ázsiai régió siralmasan rosszul áll. (Eközben meglepő tény lehet, hogy hazánk és régiónk azon kevés vidék között van, ahol a nők nagyobb arányban birtokolnak mobiltelefont, mint a férfiak.)

A pénzügyi esélyegyenlőséget kutató intézet, a Financial Inclusion Insights adatai szerint azok az indiai nők, akik mobiltelefont használtak, 47 százalékban kölcsön kapták a telefont, míg a férfiaknak ez csak 16 százalékára jellemző. A nemek közötti különbség arányaiban tovább nő, ha nem a mobiltelefon birtoklátását, hanem a használatát vizsgálják: sms-t a férfiak 30, a nők 15 százaléka küld, míg a közösségi médiát a férfiak 10, a nőknek pedig mindössze 3 százaléka éri el okostelefonon.

Főképp azért érdemes a kérdést vizsgálni, mert annak, hogy a nők nem férnek hozzá a telefonos hálózatokhoz, nem pusztán anyagi, hanem kulturális okai is vannak – bár vannak, akiket a telefonkészülék és a szolgáltatás költsége, vagy pedig a használathoz szükséges technológiai tudás hiánya tart vissza attól, hogy mobilt használjon. A szubszaharai Afrikában sokkal drágább a telefonhasználat, mint Indiában, a technológiának köszönhető biztonságos pénzügyi tranzakciók mégis hozzájárultak a gazdaság fejlődéséhez. Afrikában a mobiltelefonhoz való hozzáférés a vállalkozás megkönnyítésével javította a nők férfiakhoz viszonyított státuszát, míg félő, hogy Indiában a nők szigorú eltiltása pont ellenkező irányú folyamatokhoz járul hozzá.

A társadalmi normák miatt nem telefonálhatnak

Az indiai férfiak és nők között alig van különbség a mobiltechnológia használatában – 14 éves korukig. Ám az olló 20 éves korra 20 százalékpontra nyílik, és az idősebbek között ennél jóval magasabb egyenlőtlenségeket figyelhetünk meg. 

Az 5 különböző államban folytatott 65 személyes interjú során Rohini Pande harvardi közgazdász és csapata arra jutottak, hogy a legnagyobb akadály a nők mobiltelefonhoz jutásában a külső megítélés: a családok legnagyobb részben attól félnek, hogy a mobiltelefonnal rendelkező nők kevésbé tűnnek tisztának és ártatlannak a társadalom szemében, és emiatt nehezebben találnak férjet. A szülők a hajadon lányok becsületét védik, amikor megtiltják számukra, hogy mobiltelefont használjanak: ha egy nem házas lány telefonon beszél, akkor az egész közösség attól tart, hogy egy fiúval társalog. Ehhez a veszélyhez képest elhanyagolhatók a szemükben annak az előnyei, ha a lány például a házi feladatot tudja megbeszélni osztálytársaival. Ha pedig egy lányt fiúk zaklatnak telefonon, akkor az a lány becsületén hagy kiköszörülhetetlen csorbát. Ha a nők nem a családjukról való gondoskodásra használják a mobiltelefont, azt a társadalom egy része kidobott időnek tekinti, és megveti.

A mobiltelefon-használat nagyban hozzájárulna a gazdasági fejlődéshez

Ez a társadalmi merevség azért nagy gond, mert számos kutatás támasztja alá, hogy a mobiltelefonok birtokosai jelentős gazdasági előnyökhöz jutnak a fejlődő országokban, Indiában pedig a tiltás miatt a létező nemi különbségeket nem enyhíteni fogja a technológia terjedése, hanem súlyosbítja azáltal, hogy a nők ehhez a fontos erőforráshoz, a mobiltechnológiához sem jutnak hozzá. 

Aker and Ksoll 2016-os kutatása kimutatta, hogy a mobiltelefon-birtoklás növeli a kereslet és a kínálat hatékony egymásra találását. Ebben a kísérletben a véletlenszerűen mobiltelefonnal megajándékozott gazdálkodók később sikeresebben azonosították azokat a terményeket, amikből hiány volt, így több bevételhez jutottak, valamint a létező keresletet is kielégítették. Tavneet Suri 2017-ben készült kutatása a mobilpénz előnyeit bizonyította: a szubszaharai Afrikában biztosította a biztonságos pénzügyi tranzakciókat, így beolajozta a gazdaságot, megnövelte az emberek átlagos megtakarításait (Suri and Jack, 2016) azáltal, hogy olyan megtakarítási formát nyújtott, ahol kevésbé kell tartani attól, hogy az összegyűjtött pénzt erőszakkal elveszik. A fenti pozitív pénzügyi változások javítják a hitelképességet, míg az sms-ben kapott értesítők a hitel-visszafizetési hajlandóságot növelik (Cadena and Schoar, 2011), így a telefonok többszörösen elősegítik a gazdaság fejlődéséhez szükséges hitelezés növelését.

Indiai nők – mobiltelefon nélkül.

Több kísérletben bizonyított tény továbbá, hogy a mobiltelefon segít az álláskeresében (Aker, Ksoll, and Lybbert, 2012), és így stabilabb jövedelemhez juttatja a háztartásokat, valamint az információk könnyebb elérése révén javítja a felhasználók általános egészségügyi állapotát is.

A könnyebb kapcsolatteremtés eszköze lehetne

A jelenleg Indiában tapasztalt hozzáállás olyannyira korlátozza a fiatal lányok lehetőségeit azzal, hogy elzárja őket a bemutatott gazdasági előnyöktől, hogy a nyugati kutatók szerint feltétlenül meg kell változtatni az indiai társadalom véleményét a mobiltelefonokról. Ha az erre szakosodott szervezetek pusztán telefonokat osztogatnának a fiatal lányoknak, félő, hogy azt a szüleik vagy férjük elkobozná tőlük, így nehéz lenne változást elérni. Ahhoz, hogy a lányok a társadalom elítélése nélkül használhassanak mobiltelefont, arra van szükség, hogy egyszerre sokkal több lány kezdjen telefont használni.

Professzor Pande egyik ötlete a helyzet javítására, hogy a szociális juttatásokat Indiában a lányok telefoneléréséhez kössék, ahogyan ehhez hasonló programok működtek a múltban sikeresen az oktatás és az oltások terjesztésében is. A terv szerint mindezt technológiai oktatással is összekötnék, hogy a továbbiakban az alacsonyabb technológiai tudás se lehessen gátja a mobilhasználatnak. 

A gazdasági hozadékokon felül további előnye is lenne annak, ha a nők mobiltelefonhoz jutnának: ez olyan egyéni kommunikációs csatornát biztosítana számukra a hatóságok felé, amit a férjük nem ellenőriz. Azaz a helyi kormányzat havonta kezdeményezhetne hívásokat lányokkal és asszonyokkal, és a nőknek eddig nem tapasztalt mértékben lehetőségük lenne beszámolni arról, ha bántalmazás vagy szabadságkorlátozás éri őket.

A szerző közgazdász-matematikus.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: