Az Egyesült Államok atombomba-programja, a szupertitkos Manhattan projekt minden elővigyázatosság ellenére már a kezdeti fázisában felkeltette a német, a japán, majd a szovjet hírszerzés figyelmét. Az FBI szerint a legtöbb német kémet még időben sikerült elkapniuk a szolgálatoknak, Japán pedig nem is jutott el odáig, hogy ügynököket juttasson az atomprogram közelébe. A szovjetek annál eredményesebben működtek: az irtózatos pénzekből üzemeltetett brit és amerikai kémhálózatban sokan meggyőződésből is jelentettek, a vezetés pedig csakhamar belátta, hogy a Manhattan projektben valami igazán nagy dobásra készülnek, ezért is adták a küldetésnek az ENORMOZ (hatalmas) fedőnevet. 

Az FBI nemrégiben oldotta fel több hidegháborús anyag titkosítását is, amelyekből fény derült arra, hogy a Manhattan projektről jelentő három szovjet kém mellett létezett egy negyedik is. Harvey Klehr politikatörténész és John Earl Haynes történész szerint a nyilvánosságra hozott aktákból kiderül, hogy a negyedik kémet Oscar Seborernek hívták, és a másik három lebuktatott hírszerzőhöz hasonlóan a projekt főhadiszállásából, a szupertitkos Los Alamosból jelentett a Szovjetuniónak. Az erről szóló tanulmányukat a CIA saját folyóiratában, a Studies in Intelligence-ben jelentették meg.

Háromról már tudtak

A korábbiakban lekapcsolt hírszerzők között volt Klaus Fuchs német születésű brit fizikus is, aki először a brit atomprogramban kutatott, majd több társával együtt 1943-ban az Egyesült Államokba utazott, hogy részt vegyen a Manhattan projektben – miközben végig jelentett a szovjeteknek. Fuchs később Angliában folytatta a munkát, végül ott is bukott le 1950-ben. Tizennégy év börtönre ítélték, A büntetést végül nem kellett leülnie, és Kelet-Németországban telepedett le, de a bukása lavinát indított el. Az utána folytatott nyomozásban bukkantak David Greenglassra, a Manhattan projektben résztvevő kémre is, az ő letartóztatása vezetett végül a szintén kémkedéssel vádolt Rosenberg-házaspár letartóztatásához, majd kivégzéséhez. 

Az atomprogram után kutakodó harmadik azonosított szovjet kém a Manhattan projekt legfiatalabb tagja, Theodore A. Hall volt. Az ő közreműködése gyorsíthatta fel a legjobban a szovjet bomba fejlesztését, de 1951-es bukása után, amikor a közvetítőjén keresztül a nyomára akadtak, nem emeltek vádat ellene. Az a mai napig nem tisztázott, hogy pontosan milyen információkat szivárogtatott ki a szovjeteknek. 

Családi vállalkozás

Klehr és Haynes szerint Oscar Seborer 1944 és 1946 között dolgozott Los Alamosban, ez alatt az idő alatt pedig Godsend fedőnéven jelentett a szovjeteknek – ami nem is csoda, hiszen náluk a történészek adatai szerint családi foglalkozásnak számított a kémkedés. A kutatás szerint a KGB három testvért tartott nyilvántartásban Új-Mexikóban Relative, Godfather és Godsend néven (kb.: Rokon, Keresztapa, Szerencse fia). Oscar nem véletlenül kapta a titkosszolgálati keresztségben az utóbbi fedőnevet: a dokumentumokból annyi legalábbis kiderül, hogy az ENORMOZ programról jelentett.

Seborer, bátyjával, Stuarttal, annak feleségével és anyósával együtt 1951-ben hagyta el az Egyesült Államokat, majd először Kelet-Németországban, azután a Szovjetunióban telepedtek le, ahol a Szerencse fia 1964-ben megkapta a Vörös Csillag-rend kitüntetést. Eddigre már nem Seborernek hívták: Moszkvában bátyjával együtt különösen kreatív módon a Smith nevet vették fel. 

Az titok, hogy miről jelentett

Az amerikai szolgálatok 1955-ben jöttek rá, hogy Seborer a szovjeteknek kémkedett, de még akkor is hétpecsétes titokként kezelték az információt – mondjuk a kémhálózat addigra már rég a Szovjetunióban élt. 

Mark Kramer, a Harvard hidegháború-szakértője szerint ez is jól mutatja, hogy minden elővigyázatosság ellenére mennyi kém vehetett részt a Manhattan projektben. Az viszont a nyilvánosságra hozott jelentésekből sem derül ki, hogy Seborer pontosan miről is jelentett. A tanulmányt jegyző történészek szerint az aktákból annyi derült csak ki, amennyin már el tudtak indulni, de pontosabb részletek nem – viszont ahogy Klehr fogalmazott, könnyen lehet, hogy ennél több nem fog már kiderülni róla, legalábbis az ő életében már nem. 

A New York Times szerint Stuart még mindig életben van, és Moszkvában él, de bővebb információk nem állnak rendelkezésre róla.