A klímakatasztrófa évente 20 millió embert kényszerít otthona elhagyására
Az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Éghajlatváltozási Keretegyezményének hétfőn Madridban kezdődő COP25 klímacsúcsra időzítette legfrissebb jelentését az 1942-ben alapított brit segélyszervezet, az Oxfam.
A dokumentum szerint a klímaváltozással egyre sűrűsödő időjárási szélsőségek az elmúlt évtizedben évente átlagosan 20 millió embert kényszerítettek otthonaik elhagyására. És bár a Föld minden országában előfordulnak extrém meteorológiai helyzetek, bizonyíthatóan a szegény országok vannak a legnagyobb veszélyben.
Az Oxfam szerint az elmúlt évtizedben lakóhelyüket természeti katasztrófák miatt elhagyni kényszerülők 80 százaléka ázsiai – ezen a földrészen él a világ legszegényebbjeinek több mint egyharmada.
Az 52 tagot számláló fejlődő kis szigetországok csoportjában (Small Island Developing States, SIDS) a legnagyobb a klímamigráció kockázata. Kubától Tuvaluig 150-szer nagyobb a kockázata annak, hogy az ott lakóknak valamiféle katasztrófa (szökőár, hurrikán, árvíz, aszály, stb.) miatt menekülniük kell otthonaikból. Az ENSZ besorolása szerint egyébként is ezek azok az országok, amelyeknek a legalacsonyabbak a szocioökonómiai fejlettségi mutatóik, így polgáraiknak vajmi kevés lehetőségük és esélyük van a károk mérséklésére.
A fejlődő afrikai és dél-amerikai régiók kitettsége általánosan egy nagyságrenddel nagyobb, mint a fejlett észak-amerikai és európai területeké – összegezhető az Oxfam-jelentés. Ennek ellenére a nemzetközi közösség kevés előrelépést tett új források biztosítása felé annak érdekében, hogy a szegény országok mérsékelhessék az éghajlati veszélyhelyzet veszteségeit.
Ezért az Oxfam arra szólítja fel a COP25 klímacsúcs résztvevőit, hogy sürgősen és közösen lépjenek fel a klímaválságnak leginkább kitett embertársaik védelmében és károk enyhítésének érdekében.
Kapcsolódó korábbi cikkeink:
Egymilliárd ember kelhet útra 2050-ig a klímaváltozás miatt, de fogalmunk sincs, mi legyen velük
25 millió és egymilliárd közé becsülik azok számát, akik 2050-ig a klímaválság miatt lesznek kénytelenek elhagyni otthonaikat. Az előrejelzések szerint a legszegényebbek indulnak útnak, és nagy részük a saját régióján belül próbál élhetőbb helyet keresni. Ettől még a nemzetközi közösségnek is készülnie kellene a várható népvándorlásra, de ezt is úgy kezeli, mint a klímaváltozás többi aspektusát: leginkább sehogy.
A klímaváltozás megállításához először az egyenlőtlenséget kell csökkenteni
Az ENSZ szerint át kell állni a klímatudatos gazdálkodásra és étrendre, de a globális életmódváltás lokális kihívásokat hoz magával. Az egyenlőtlenség legyőzése nélkül a klímaváltozást nem lehet megállítani, ám részben épp a klímaváltozás idézi elő az egyenlőtlenségeket.