A történelem- és a magyartanárok szerint is elfogadhatatlan az új Nemzeti Alaptanterv

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Péntek este 10 órakor hozták nyilvánosságra az előzetes szakmai és szélesebb körű egyeztetés nélkül elfogadott, hivatalos szerző nélküli új Nemzeti alaptantervet (NAT), amelyet 2020. szeptembertől már bevezetnek az 1., az 5. és a 9. évfolyamos osztályokban. A Magyartanárok Egyesülete már szombaton, a Történelemtanárok Egylete pedig vasárnap szedte pontokba, mi minden baj van az új alaptantervvel – amelynek egyébként pozitív célkitűzései vannak: csökkenti például a kötelező óraszámot, és a bevezetőben a kompetenciák fejlesztéséről beszél, ami már egészen 21. századian hangzik.

A Magyartanárok Egyesületének választmánya szerint a dokumentum, amit megismerhettek, „nem nemzeti, és nem alaptanterv”. Szerintük az adott korosztály kétharmada számára nem elsajátítható ekkora mennyiségű tananyag – ezért nem nevezhető nemzetinek a tanterv. Alaptantervről pedig azért nem beszélhetünk – írták –, mert a dokumentum nemcsak alapjaiban szabályozza a tanítást, hanem teljes részletességgel előír.

Mélyen gyerekellenes és normatív

A magyartanárok nehezményezik továbbá, hogy a tanterv komoly óraszámcsökkentés mellett bővíti jelentősen a tananyagot, ami szerintük nem ad módot a képességfejlesztésre, a diákok egyéni fejlődésére, nem ad teret a gondolatok sokféleségének. Azzal sem szolgálja a diákok érdekeit, hogy nem teszi őket jó szövegértőkké, szövegalkotókká, humán kultúra iránt elkötelezett felnőttekké. Mint írták, 

„nem szolgálja sem személyiségfejlődésüket, sem tanulás- vagy munkakultúrájukat, sem boldogulásukat a munka világában. Ezért mélyen gyerekellenes.”

A NAT tud arról, hogy a nyelv állandóan változik, de ezt morális kérdésként kezeli, az egyén nyelv iránti felelősségéről beszél, ezzel „keményen normatív nyelvszemléletet képvisel”.

Hiába telt el azóta ötven év, az irodalom folyamatát az 1970-es évekkel zárja le, ennél frissebb művek csak elvétve fordulnak elő a tananyagban. A kortárs irodalom mint probléma és mint téma – eltűnt. Amellett, hogy a tanterv régebbi korok irodalomtörténetéről adott képe „elavult és elfogult”, a régi korok irodalmának sokkal mélyebb ismeretét írja elő, mint azt a diákok nyelvi kompetenciája lehetővé tenné.

Ideológiai nevelés

A Magyartanárok Egyesülete szerint az új alaptanterv „legalább negyven évvel veti vissza az 1978-ban a szolgálólányi szerepből kiszabadult magyartanítást” azáltal, hogy ismét az ideológiai, politikai nevelés eszközévé teszi az irodalomtanítást. 

A tananyag kitüntetett eleme ugyanis az üldözött magyarság koncepciója, a Trianon fölötti gyász hangsúlyozása és a határon túli magyarsággal való egység deklarálása. A történelmi trauma miatt érzett fájdalom jogossága nem tagadható, ahogy az sem, hogy a magyar irodalom valóban államhatárokon átívelő, de „ezt a fájdalmat az irodalomtörténet vezérgondolatává tenni mélyen irodalomellenes gesztus”.

Arató László, az egyesület elnöke szombaton a hvg.hu-n megjelent véleménycikkében azt hangsúlyozza, hogy az új (elvileg csak módosított) NAT a korábbi, 2012-es verziónál jóval normatívabb; „ez a kormányrendelet nem ismeri a »például« szót”. Nem azzal van szerinte a gond, hogy megjelent Herczeg Ferenc és Wass Albert a legalaposabban tárgyalt és tanult szerzők között (miközben Radnóti Miklós munkássága úgynevezett „metszetté” vált), hanem az, hogy a rengeteg előírt anyag mellett, marad-e tere a korszerű irodalmi és kommunikációs nevelésnek, a gondolkodni és beszélni tanításnak. Arató szerint semennyi tere nem marad.

Módszertani dohszag

A tananyag egyetlen lehetséges rendezőelve a kronológia, és nem ad teret semmilyen önálló tanári kezdeményezésnek, módszernek, emellett nem vesz tudomást az iskolák, a régiók, a tanulócsoportok közötti különbségekről.

Az elmúlt évtizedek pedagógiai, szakmódszertani fejleményei mintha meg sem történtek volna az új alaptanterv szerint: a módszertani szabadságot csak deklarálja, de emellett olyan mértékben szabályozza az elsajátítandó tananyagot, hogy nem marad tanári mozgástér. A tárgyalt szerzők és művek listájának bővülésére tudományos fedezet nincs, ehelyett tisztán kultúrharcos szemléletet tükröz, „amely egy ideológiai üzenet kedvéért szétszakítja a nemzetet” – írják. 

A Magyartanárok Egyesülete szerint  mindez „olyan súlyosan veszélyezteti a nemzet egységét, a nemzeti kultúrát, a diákok fejlődését, a tanári munka szakmaiságát, annyira mérgezi a közgondolkodást, hogy azonnal vissza kell vonni”.

Normakövetően és pozitívan magyar 

A Történelemtanárok Egylete kifogásolta, hogy az anyag a nyilvánosság kizárásával és széleskörű szakmai egyeztetés nélkül készült el, és úgy is vezették be. Az új NAT az egyesület szerint minden korábbi alaptantervhez képest visszalépést jelent, egyoldalú, az pedig szakmailag erősen vitatható, hogy a történelemtanítás legfőbb céljának az alábbi három elvet tekinti: 

  • „a tanuló alapvető ismereteket szerezzen a magyarság, a magyar nemzet és Magyarország, az európai civilizáció, valamint az emberiség múltjáról;
  • a megszerzett ismeretek által erős, határozott magyar identitással rendelkezzen, és így a magyarságot egyszerre tekintse a történelem során kialakult emberi közösségnek, valamint természetes vonatkoztatási pontnak;
  • elsajátítsa a közös kulturális kód leglényegesebb elemeit (szimbólumok, történelmi személyek, történetek, fogalmak, alkotások)”.

Az új NAT-ban elképzelt történelemtanítással kapcsolatos súlyos módszertani probléma, hogy ismeret- és elbeszélésközpontú szemléletet képvisel, ami szembemegy az elmúlt húsz év forrásközpontú és kompetenciaalapú megközelítésével. „Ez egyértelműen visszalépés egy idejétmúlt, korszerűtlen metodika világába”, ráadásul az elvárt középiskolai eredmények között már szerepel, hogy a diák legyen képes az önálló forrásfeldolgozásra, de ehhez semmilyen módszert nem biztosít a tanterv, látványosan hanyagolja az ehhez szükséges alapvető szövegértési, tájékozódási, kritikai és kommunikációs kompetenciák kialakítását.

Emellett továbbra is a kronologikus szemlélet az egyeduralkodó a történelemtanításban, az új NAT szerint ettől csak 5–6. évfolyamon lehet némileg eltérni.

Milyen deportálásokról tanul a magyar gyerek?

A történelemtanárok kifogásolják továbbá, hogy a NAT a történelemtanulás fő céljának tekinti, hogy normakövető diákok kerüljenek ki az iskolapadból, akikben „tényeken alapuló, reális és pozitív nemzettudatot” alakítottak ki. Szerintük mindez a NAT kontextusában kötelező ideológiát jelent, ami nem lehet a történelemtanulás és -tanítás célja. A pozitív nemzettudat előírása pedig nem engedi meg, hogy a tényeken alapuló történelmi megismerés közben kritikus értékelések is helyet kapjanak.

Néhány konkrét történelmi tény NAT-ban való megjelenésével is volt gondjuk a történelemtanároknak: az általános iskolai témaköröknél például csak a győztes harcok és csaták szerepelnek az Árpád-korból, ami azt jelentené, hogy például a tatárjárás már nem fér bele. A Horthy-korszak történelmi üzenete a középiskolás tananyagban a „talpra állás Trianon után”, jóllehet történt ott más is a magyar társadalomban, ami kevésbé szólt a talpra állásról. 

A deportálás mint fogalom az általános iskolai tananyagban a Rákosi-korszakban jelenik meg, úgy is mint „deportálás békeidőben”, míg a középiskolában a második világháborúnál: „deportálás a Gulágra”. Lazán kapcsolódik, hogy az általános iskolai tananyag vallástörténeti részénél a zsidóságot szemérmeskedve csak „az Ószövetség népeként” emlegetik. 1956 a „nemzet szabadságharca” lett az új NAT-ban, ezzel kapcsolatban a történelemtanárok azt kérdezik, hogy vajon itt is beleértjük-e a nemzetbe a határon túli magyarokat.

A „kádári diktatúra a Kádár-rendszerben” című rész pedig differenciálatlan megközelítést alkalmaz a Történelemtanárok Egylete szerint, amikor nem beszél a korszak semmilyen más megközelítéséről, sem puha diktatúráról, sem gulyáskommunizmusról.

Mit kell tudnia ma egy állampolgárnak?

A történelemtanárok üdvözlik, hogy a 12. évfolyam számára előírt történelem tananyagból kivették a pénzügyi és munkajogi ismereteket, és behozták az állampolgári ismeretek tantárgyat. A történelemtanárok ennek céljaival is egyetértenek, és örvendetesnek tartják, hogy szerepet kap a környezettudatosság, a pénzügyi ismeretek, a fogyasztóvédelem és a munkavállalói szerepre felkészülés segítése.

Azzal viszont már nem tudnak azonosulni, hogy az állampolgári ismeretek címszó alatt „a hazafias érzés kialakítását, az alapvető honvédelmi ismeretek elsajátítását” értik. A célok között szerepel például, hogy a tanuló legyen képes megnevezni „a magyar nemzettudat sajátosságait, értse meg a nemzeti identitás jelentőségét az egyén és a közösség szempontjából is;

 (...) személyiségébe épüljenek be a nemzeti közösséghez tartozás emocionális összetevői; mélyüljön el hazaszeretete; értse meg a haza védelmének fontosságát, 

ismerje meg, hogy a honvédelem milyen feladatköröket foglal magában, és milyen kötelezettséget ró minden magyar állampolgárra.” A történelemtanárok szerint a honvédelem a rendszerváltás óta minden korábbinál erősebben jelenik meg a tananyagban, és több tantárgyban is hangsúlyos elemként jelenik meg. Ők pedig nem gondolják, hogy a történelemtanárok kompetenciája lenne az állampolgári ismeretek tárgyban rögzített témakörök tanítása, pláne nem a „családra vonatkozó tanulási eredmények, a párválasztás, a felelős családtervezés szempontjainak értelmezésével és megbeszélésével, a gyermekvállalás demográfiai jelentőségének kiemelésével” kapcsolatos feladatok.

Az utolsó általános iskolai témakör történelemórán „a magyar megmaradás kérdései”, ezzel kapcsolatban azt kérdezik a történelemtanárok, hogy milyen tartalmat, metodikát képzeljenek el hozzá.

Kásler: „Biztos alapot nyújt az elhelyezkedésre az élet bármely területén”  

A történelemtanárok is üdvözlik, hogy csökkent a tananyag mennyisége (a történelem esetében az óraszám megtartásával), de nem látják, hogy valóban marad-e idő a kompetenciaalapú oktatásra és a mélységelvű tanításra. Több kérdésükre csak akkor fognak választ kapni, ha megjelenik a kerettanterv is, például arra, hogy mekkora mértékben növekszik a magyar történelem jelentősége a világtörténelemhez képest.

A Történelemtanárok Egylete a NAT jelenlegi tartalmát, megfogalmazott céljait elfogadhatatlannak tartja. Szerintük az új alaptanterv ellentmond „a digitális kor kihívásainak megfelelő megismerésre ösztönzésnek és a történelemtanítás alapvető készségfejlesztő szerepének. Egyoldalú ideológiai normakövetést ír elő, amely »nemzetvédő« elvárás elfogult. Esetenként torzított történelmi képet, időnként kifejezetten torz történelemszemléletet tartalmaz. Az iskola állampolgári nevelési feladatainál aránytalanul előtérbe helyezi a honvédelmi ismereteket” – összegeznek.

Hétfőn az M1 csatornán megszólalt Kásler Miklós szakminiszter, aki szerint „a módosított Nemzeti Alaptanterv ismeretanyaga mindenki számára elsajátítható és elsajátítandó, biztos alapot nyújt az elhelyezkedésre az élet bármely területén”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: