Már az avar korban is rokonsági alapon szerveződhetett az elit
Az avarok inkább családjukkal együtt, és nem kifejezetten katonai alakulatként vándoroltak, illetve a hatalmat birtokló, vezető réteg rokonsági alapon szerveződhetett – a többi között ezekre mutatott rá az ELTE Régészettudományi Intézet és az ELK BTK Archeogenetikai Laboratórium munkatársainak kutatása, amelyet a Scientific Reportsban publikáltak januárban.
A vizsgálat során avar kori elithez tartozó személyek magyarországi temetőkből előkerült apai és anyai génjeit térképezték fel a szakemberek. Az Avar Kaganátus heterogén összetételű népességében a Duna-Tisza közén régészetileg elkülöníthető egy átlagon felül gazdag, kulturálisan homogén csoport, amely vélhetően a politikai és katonai hatalmat birtokolta. A Régészettudományi Intézet és az Archeogenetikai Laboratórium munkatársai e csoport eredetét és családi kapcsolatrendszerét térképezték fel archaeogenetikai módszerrel, hogy mélyebben megértsék a népvándorlás kori migrációt és az eltérő hátterű csoportok együttélését.
A „Mobilitás és a népesség átalakulása a Kárpát-medencében a Kr. u. 5–7. században: változó társadalmak és identitások” című pályázat keretében megvalósult kutatást Vida Tivadar egyetemi tanár, az ELTE Régészettudományi Intézet igazgatója vezette – írta keddi közleményében az ELTE.
A vizsgált genetikai vonalak kétharmada belső-ázsiai eredetű
A kutatók tíz különböző temetőből előkerült összesen 26 avar kori egyén genetikai analízisét végezték el az Archeogenetikai Laboratóriumban. A temetkezési helyek közül hét a Duna-Tisza közén helyezkedik el, ahol az avar elit szállásterülete volt. A populációgenetikai és filogenetikai analízisek eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált avar kori elit apai és anyai vonalainak kétharmada belső-ázsiai eredetű.
A mintákon megfigyelt kelet-ázsiai Y-haplocsoportok, a mai északkelet-szibériai és a burját népességre jellemzőek. Az, hogy a vizsgált populációban mind az anyai (mitkondriális DNS), mind az apai (Y-kromoszóma) vonalak többsége ázsiai haplocsoportokba tartozik, arra enged következtetni, hogy az avarok inkább családi szerveződésben, és nem katonai alakulatként vándoroltak.
Az ázsiai vonalak dominanciája az avarok honfoglalása (tehát i.sz. 568) után 3–5 generációval is fennmaradt, hiszen a vizsgált temetők többsége a 7. század közepére datálható. Az összesen 21 haplocsoportba sorolható mitokondriális vonallal szemben az Y-haplocsoportok meglehetősen homogén képet mutatnak: a tiszántúli minták három különböző Y-haplocsoportja mellett a Duna-Tisza közéről származó férfi egyének mind azonos Y-haplocsoportba tartoznak, amelyeknél csupán három különböző haplotípus különíthető el, így a (kunpeszéri temetőn belül, illetőleg Kunbábony, Csepel, Petőfiszállás, Kecskemét és Kunszállás) temetőkben nyugvók között apai ágú rokoni kapcsolatok feltételezhetők. Ezen felül a Kunszállás temetőben elhantol hat egyén között az anyai ágon azonos mitokondriális DNS alapján további rokoni kapcsolatok valószínűsíthetők.
Mindez a nomád elit rokonsági alapon történő szerveződését valószínűsíti, amit történeti forrásokból és etnológiai kutatásokból származó adatok is alátámasztanak.
A vizsgált avar kori népesség genetikai eredményei új információkkal szolgálnak az avar társadalom szerveződéséről és eredetéről. A kutatás következő fázisában a németországi Max Planck Intézet történelmi részlegével együttműködve a sejtmagi genom 1,24 millió polimorfizmusának analízisét tervezi a munkacsoport, ami még pontosabb képet adhat a családi szerveződésről és az avar vezetőréteg genetikai eredetéről. Az avar kori elit kutatása a HistoGenes 856453 ERC Synergy Grant keretében folytatódik.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: