Nem kozmikus ütközések alakították ki a Naprendszert
A Naptól 6 milliárd kilométerre található 2014 MU69 jelzésű kisbolygó a legtávolabbi égitest, amelyet űreszköz valaha meglátogatott. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA New Horizons űrszondája 2019 januárjában érte el a korábban használt Ultima Thule helyett a hivatalos nevezéktanban tavaly november óta Arrokoth néven bejegyzett, 4,6 milliárd évesnek becsült objektumot.
A Science-ben csütörtökön három tanulmányban közölték a Naprendszer hatalmas harmadik zónájában, a Kuiper-övben található Arrokoth vizsgálatából származó meglepő eredményeket.
Az egyik ilyen megállapítás, hogy az uralkodó teóriával szemben nem nagy erejű összeütközésekből alakult anyaghalmazok formálódtak a mai bolygókká: a folyamat kevésbé volt katasztrófa jellegű, a bolygók anyaga sokkal békésebben állt össze. Erre utal a valóságban két, egymással érintkező lapos korongból összeálló (nem pedig hóemberre emlékeztető) Arrokoth egységes kémiai összetétele.
A csillagászok szerint az Arrokoth homogén részecskefoltból fejlődött ki, nem pedig más objektumok ütközései után fennmaradt kőzetmaradványokból.
Rendkívül ősiek a szerves anyagok a Naprendszerben
A másik meghökkentő felfedezés a kisbolygó színképelemzése során felfedezett egzotikus szerves anyagok jelenléte. Az infravörös spektrométeres analízis végképp bizonyossá tette, hogy az Arrokoth tele van egy tholinnak nevezett vöröses színárnyalatú anyaggal, amely a külső Naprendszer nitrogénben dús légköreiben ultraibolya sugárzás vagy elektromos kisülések hatására keletkezik, és heteropolimer szerkezetű. Ráadásul a kisbolygó felszíne metanoljégben is rendkívül gazdag.
Hogy honnan ered az Arrokoth egzotikus szerves anyaga, annak tisztázása még várat magára, ám már a mostani eredmények is számos ponton újraírhatják a kozmológiai elméleteket.
Mindenekelőtt azért, mert a Kuiper-öv égitestjei a Naprendszer kialakulása óta nagyrészt változatlanok, így a legtávolabbi időkről tanúskodnak.
