A koronavírus a legrosszabb dolog, a babkonzerv és az internet a legjobb, ami a 2. világháború óta történt az emberiséggel

A babkonzervre még visszakanyarodunk, ezt a szerencsétlen internetet viszont az elmúlt években egyre inkább divat lett szapulni – lássuk be, joggal. Jön az idióta, aztán odakommentel nekem. Ömlik a fake news, dől a hazug reklám, nagyüzemben folyik a manipuláció, a titkos  adatgyűjtés, a visszaélés, a hack, a crack, a cyberstalking, a cybersquatting, a cyberbullying; a Facebook fogyatékos, a Google gonosz, a Microsoft meg minek. 

Aztán ahogy a koronavírus-járvány kitörésével az emberiség jelentős része karanténba vonult, és elvágta analóg típusú kapcsolatait a külvilággal, pillanatokon belül kiderült, hogy az internet az idiótákkal, a kommentelőkkel meg a reklámokkal együtt nemcsak hogy vigaszt nyújt és szórakoztat, ha már moziba-színházba nem lehet menni, és nemcsak a személyes kapcsolattartást könnyíti meg a bajban, hanem egyenesen a túlélés, sőt az emberi civilizáció fennmaradásának létfontosságú biztosítéka. Olyannyira az, hogy nem is tudunk nála jobbat.

Amikor a Qubit otthonról dolgozó munkatársának otthonról tanuló, kilencéves kislánya a múlt héten csúnyán elvágta az ujját, a szülők egyetlen dolgot szerettek volna elkerülni, de azt nagyon: nekiindulni a járvány sújtotta Budapestnek, és valamelyik random traumatológiai osztályon tovább traumatizálni a gyereket, főleg, ha otthon is el tudják látni a sebet. Eljött az az idő, hogy erre is van megoldás. Ehhez persze kell egy a Heim Pál gyerekkórházban dolgozó gyereksebész, Dr. Ringwald Zoltán önzetlensége, de nyilván szükség van egy médiumra (internet, ugye), digitális eszközre (számítógép) és egy olyan platformra is (esetünkben a Facebook), ahol a tanácshoz gyorsan, hatékonyan hozzá lehet jutni. És igaz ugyan, hogy komoly laborvizsgálatokat, műtéteket nem lehet interneten keresztül lebonyolítani, a jelek szerint mégis vannak területek, ahol a járvány miatt kialakult vészhelyzetben olyan működőképes megoldások kerültek elő, amik még két hete is elképzelhetetlenek lettek volna, hacsak nem ismeretség révén, protekcióval, ügyesbe, okosba.

És ha már itt tartunk, mi a helyzet az otthon tanulással? Aki az elmúlt két évtizedben popcornt majszolva követte a magyar állam digitális oktatás terén végzett sziszifuszi erőfeszítéseit a kakaóbiztos billentyűzettől a Sulineten át az interaktív digitális táblákig húzódó diadalív mentén, egy árva bitcoin nem sok, annyit nem tett volna fel arra, hogy miután az összes általános és középiskola bezár Magyarországon, az óporosz alapokon nyugvó, nádpálcavezérelt közoktatási rendszer képes lesz a digitális átállásra, és a gyerekek a belátható jövőben otthonról, az interneten tanulják majd a honfoglalást és a mértani sorozatokat. 

Ehhez képest sok iskola, ha döccenőkkel és hatalmas tanári odaadás árán is, de napokon belül legalább részben át tudott állni a radikálisan új, élesben soha nem próbált, nem tohonya minisztériumi főosztályok által fejlesztett, nem senkiházi külsős szakértők által kiszámlázott és tolvaj bürokraták által szétlopott új rendszerre. És nem azért, mert minden magyar háztartásban jut egy gyerekre legalább egy kakaóbiztos billentyűzet, hanem azért, mert mára az internet mondhatni önmagától, szabadpiaci alapon eljutott oda, hogy az otthoni oktatáshoz szükséges alkalmazások javarészt teljesen ingyen rendelkezésre állnak. A március 16-tól elrendelt hazai iskolabezárások óta eltelt egy hétben kiderült, hogy az olyan egyszerű digitális eszközök, mint a Google Docs, a Youtube, a Facebook, a Skype vagy a kifejezetten oktatási célokra készült Google Classroom, illetve a Microsoft kollaborációs platformja, a Teams, kitűnően használhatók távoktatásra, nem beszélve az olyan alkalmazásokról, mint az eredetileg számítógépes játékokhoz kifejlesztett Discord, amit azok a gyerekek, akik eddig is játszottak, amúgy is jól ismernek, és könnyedén kezelnek. Ha nincs otthon számítógép, de van legalább egy okostelefon, azzal is részt tudnak venni a távórákon, és ők csodálkoznak a legjobban, hogy az a hatalmas iskola, ahová eddig jártak, tantermestül-folyosóstul-szertárastul-tanárostul belefér a zsebükbe, sőt végig ott volt, még ha nem is tudták róla, hogy erre is képes. Az anecdotal evidence pedig arra utal, hogy még élvezik is a távoktatást, legalábbis egyelőre: lehet óra alatt észrevétlenül enni, nem figyelni, papírrepülőt hajtogatni, fúvócsövezni és pusmorogni, már ha otthon van kire és van kivel. A házi feladat viszont akkor is ugyanaz a házi feladat, ha Google doksiban kell leadni, nem papíron. 

Az elmúlt héten nemcsak az iskolákról, hanem sok munkahelyről is bebizonyosodott, hogy az ott végzett munka teljes egészében elvégezhető otthonól is, ami cégeket menthet meg a csődtől, munkavállalókat az elbocsátástól. Nyilván panaszkodunk az élőszó, a közvetlen személyes kontaktus hiányára, de abban a helyzetben, amikor még egy nyomorult kilincset is életveszélyes megfogni, nehéz a vállalati vízautomata melletti csacsogás előnyei mellett érvelni.

Teljesen mindegy, hogy az ember ott mélyen, legbelül trumpnyalonc bigdatahiéna vagy zuckerbergista zugliberális féreg, azt mindenképp kénytelen elismerni, hogy az internet egy ilyen súlyos helyzetben az információszerzés leghatékonyabb eszköze, az információ pedig elengedhetetlen a túléléshez. Minél többet tudunk, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy felkészüljünk minden eshetőségre, hogy megtegyük a szükséges óvintézkedéseket, és ha nem is tudjuk elkerülni a bajt, legalább tisztában legyünk azzal, hogy mi történik körülöttünk, és miért. És mivel ez a SARS-CoV-2 nevű rohadék vadonatúj jövevény, hiába van meg otthon a Révai-összes meg a nagy Brehm, abban biztos nem lesz benne – mint ahogy az sem, hogy melyik áruház mikor szállít házhoz nagy tételben babkonzervet.

És akkor itt kanyarodtunk vissza a babkonzervhez. Jó étvágyat!

Felhasznált irodalom

Ying, Ha, G. F. Z., Astley, Rosenburger et al. 1978. Unexpecting the expected. Proceedings of Evolution by Humans.

Rosenburger, Hung, Yang, Huang, Desperado,1963. Canned bean in its natural habitat. Encyclopedia of Basically Everything.

Nakamichi, Zhou, P., Yang, X.-L., Li, B., Huang, C.-L., Chen, H.-D., Chen, J., F., Liu, L.-L., Yan, B., Zhan, F.-X., Wang, Y.-Y., Xiao, G.-F., Shi, Z.-L., Luo, Y., Guo, H., Wang, X.-G., Hu, B., Zhang, L., Zhang, W., Si, H.-R., Zhu, Y., Jiang, R.-D., Liu, M.-Q., Chen, Y., Shen, X.-R., Wang, X., Zheng, X.-S., Zhao, K., Chen, Q.-J., Deng, 2029. Truth or consequences. Royal Academy of Knowledge.

Nakamichi, Yi, Hu, Despacito, Yung Z., Rosenburger, 2017. Tú, tú eres el imán y yo soy el metal. Acta Bioaventura Científica.