Kínai kutatók plagizálták egy magyar matematikus szakdolgozatát, négy év után most igazat adtak neki

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Molontay Roland a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Matematika- és Számítástudományi Doktori Iskolájának elsőéves doktorandusza volt 2015 decemberében, amikor a témavezetője átküldött neki egy neves szaklapban megjelent cikket, mert a címe alapján érdekesnek találta. Miután megnyitotta, és gyorsan átfutotta, hamar ismerős mondatokkal találkozott, és végig sem kellett olvasnia, hogy egyértelművé váljon: a tanulmány kínai szerzői az ő 2013-ban írt alapszakos (BSc) szakdolgozatát plagizálták.

De hogyan találtak rá a Csiangszu tartományban dolgozó kutatók egy magyar szakdolgozatra, és miért jelenhettek meg annak eredményei a Springer Nature kiadóbirodalom egyik nagy presztízsű, szabad hozzáférésű (open access) online folyóiratában, a Scientific Reportsban? Az ügy még mindig tartogat rejtélyeket, de 2020 áprilisára több évig tartó levelezés árán annyit sikerült elérni, hogy a Scientific Reports visszavonja a tanulmányt. Azóta több kínai újságíró is megkereste Molontayt, a csiangszui egyetemen pedig komoly büntetés várhat a plagizáló kutatókra.

Hónapok, évek

„Azonnal egyértelmű volt, hogy plágiumról van szó, még azt a részt is szó szerint vették át a szakdolgozatomból, ahol véletlenül lehagytam egy mínusz jelet. Tehát még csak nem is csaltak okosan” – mondta a Qubitnek a jelenleg is a BME-n kutató és oktató, leginkább hálózatelmélettel és adattudománnyal foglalkozó Molontay. Amikor 2015 decemberében jelezte témavezetőjének a gyanút, együtt is átnézték a tanulmányt, és úgy döntöttek, hogy jelentik az esetet a lapnak.

Az egyik szó szerint átemelt rész, balra Molontay BSc szakdolgozatában, jobbra a Scientific Reportsban megjelent tanulmánybanForrás: BME / Scientific Reports

Igaz, Molontay eleinte nem tudta, mi lenne a helyes megoldás. „Elsőéves doktoranduszként nem tudtam, hogy megy ez. Azt hittem, hogy a szerzőknek kell írni, de a témavezetőm mondta, hogy nem szabad velük felvenni a kapcsolatot, hanem az újság szerkesztőjének kell üzenni” – mondta. Gyorsan összeírta egy nagy Excel-táblázatba a két dolgozat közötti egyezéseket, oldalszámokra lebontva, és elküldte témavezetőjének, Simon Károlynak.

Simon az ünnepek végeztével, 2016 januárjában írt a Scientific Reportsnak, és nem sokkal később válaszolt is a főszerkesztő, hogy köszönik a jelentést, kivizsgálják az ügyet. Ezt azonban eseménytelen hónapok követték, majd miután nyáron újra felkeresték a folyóiratot, azt a választ kapták, hogy még vizsgálódnak, de hamarosan jelentkeznek az eredménnyel. 2018 nyarán aztán a hosszú várakozást megelégelve a témavezető újra billentyűzetet ragadott, hogy érdeklődjön. A szerkesztő szabadkozott az elhúzódó döntés miatt, és az ügy felgyorsítását ígérte. Végül 2020. április 8-án, több mint négy évvel a plágium bejelentése után hozták nyilvánosságra a döntést: visszavonják a tanulmányt.

Zéró tolerancia

Miután a Scientific Reportson megjelent a visszavonás tényét rögzítő közlemény, a kifejezetten visszahívott tanulmányokkal foglalkozó amerikai blog, a Retraction Watch mellett több kínai laptól is megkeresték Molontayt. A kínai nyelvű lapokon kívül még a kommunista párt nemzetközi ügyekkel foglalkozó napilapja, a Global Times angol nyelvű kiadása is beszámolt az esetről – ráadásul külön cikkben hozták le a tanulmány visszavonásáról szóló hírt, majd néhány nappal később egy másik anyagot, amelyben az érintetteket is megszólaltatták.

A visszavonásról szóló közleményForrás: Scientific Reports

A visszavont tanulmány első szerzője Taj Mej-feng, a Csiangszui Egyetem professzora volt, és az egyetem képviselője a Global Timesnak elmondta, hogy egy belső és külső szakértőkből összeállított csoport fogja kivizsgálni, hogy valóban csalás történt-e. Erről Molontay azt mondta, hogy „nem tudok elképzelni olyan vizsgálóbizottságot, ami ne arra jutna, hogy ez plágium.”

Mivel a vizsgálat még tartott, amikor a cikket írták, Taj nem nyilatkozhatott az esetről, de a Scientific Reports közleményében az állt, hogy a „a szerzők nem értenek egyet a cikk visszahívásával”, vagyis a kínai kutatók minden bizonnyal megpróbálták a végsőkig menteni a menthetőt. Ez annak fényében érthető is, hogy a vizsgálóbizottság egyik tagja azt nyilatkozta: „Súlyos büntetést szabunk Tajra, ha a plágiumgyanú bizonyosságot nyer.”

A Global Times szerint a Csiangszui Egyetemen zéró tolerancia van a plágium tekintetében, így az elítélt kutatók nem jelentkezhetnek magasabb egyetemi pozícióra, és a nagyobb kutatói programokból is ki kell maradniuk néhány évig. Molontay a kínai lapnak is elmondta, hogy ugyan sajnálja a plagizáló kutatókat, mert a büntetés miatt nehéz időknek néznek elébe, de a csalás az csalás, ezért azt tartották erkölcsileg helyes döntésnek, hogy jelentik a plágiumot a folyóiratnál.

Az továbbra is rejtély, hogy Taj és társai hogyan találtak rá Molontay (egyébként angol nyelven írt) alapszakos szakdolgozatára – bár a matematikusnak erre is van egy elmélete. „Amikor 2013-ban befejeztem a szakdolgozatomat, feltöltöttem a BME-s oldalamra, ha már a Matematika Intézetben minden hallgató is kap saját honlapot. Mivel a bme.hu domaint a Google Scholar tudományos kereső is látja és indexeli, ott is rá lehet találni. Az a tippem, hogy a kínai kutatók először a témavezetőim egyik cikkére bukkantak rá, és megnézték, hogy milyen más írások hivatkoznak arra, így találhatták meg a szakdolgozatom a Google Scholaron.”

Molontay RolandFotó: Philip János / BME

Molontay azt is elmondta, hogy bár nyilvánvalóan zavarta a tény, hogy plagizálták az alapszakos szakdolgozatában leírt eredményeit (pedig ekkor már egy mesterdiploma is volt mögötte), valahol azért jó érzéssel is töltötte el, hogy egy ilyen presztízsű tudományos szaklapban látja vissza azokat, még ha nem is a saját nevén. „Ekkor szembesültünk azzal a témavezetőimmel együtt, hogy olyan eredményre jutottunk, ami nemcsak, hogy publikálható minőségű volt, de egy ekkora impaktfaktorú lap is közlésre érdemesnek tartja. Máshol, mások ezt realizálták és publikálták, még ha csak másolással is. Hát, van ilyen.”

Megroppan a tudomány a csalások súlya alatt

A csalások szerepéről a tudományos publikációkban már a Qubiten is többször írtunk, tavaly októberben a kínai hamisítások is felmerültek: a Neue Zürcher Zeitung tényfeltáró cikkéből kiderült, hogy 2009 és 2018 között összesen 3309 tanulmányt vontak vissza nagy presztízsű tudományos folyóiratok, és a legnagyobb arányban, az esetek 24 százalékában kínai szerzők munkáit kellett érvényteleníteni.

A kétségbeesett kutatókat plágiumra is ösztönző impaktfaktor-hajhászást, a minőség helyett a mennyiséget előnyben részesítő publikációs kényszert angolul „publish or perish” néven illetik, ami az egyik leghivatkozottabb magyar kutató, Karger-Kocsis József fordításában úgy hangzik, hogy „publikálj vagy tűnj el”, de – meglepetésre – az egyik Columbo-epizód címében is feltűnik, „Kézirat vagy halál” fordításban. Vannak, akik szerint a tudományos eredményeket torzító statisztikai szignifikanciához (a p értékhez) való görcsös ragaszkodással kellene felhagyni, mások szerint a szakmai bírálás folyamatára fér rá alapos reform. 

A tudományos közösséget ráadásul a pénzért gyakorlatilag bármilyen tanulmányt befogadó, úgynevezett parazita folyóiratok létezése is jogosan bosszantja. A Nature 2017-ben járt utána a jelenségnek, és arra jutott, hogy körülbelül 8000 ilyen kiadvány létezhet, amely együttesen nagyjából 400 ezer tanulmányt közölhet évente. A lap szerint komolyan veszélyezteti az akadémiai integritást, hogy az ilyen publikációkban egyszerre jelennek meg komoly és áltudományos cikkek – ráadásul az emberi és állati alanyokkal szemben sem fair, hogy nulla szakmaiságú kiadványokra pazarolják a rajtuk végzett kísérleteket.

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző hat újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: