Ausztrália és Új-Zéland épp most találja ki az utazás jövőjét
Ideje megismerkedni azzal a kifejezéssel, hogy travel bubble, avagy utazóbuborék. Miközben Új-Zélandon jelentősen lelassult az új koronavírus terjedése, és az ország a múlt héten enyhíthetett a korlátozó intézkedéseken, Jacinda Ardern miniszterelnök arról tárgyal ausztrál vezetőkkel, hogy a két ország között egyfajta kölcsönös utazási szövetséget, „utazóbuborékot” hozzanak létre.
Az ötmilliós országban február 28-án regisztrálták az első COVID-19-beteget, azóta összesen 1487 fertőzöttet számoltak össze, közülük húszan meghaltak, 1276 ember pedig meggyógyult. A 25 milliós Ausztráliában nagyjából ugyanakkor kezdődtek a megbetegedések, az azóta összeszámolt 6825 fertőzéses esetből 5859 gyógyulással végződött, 95-en meghaltak. Ausztráliában ezen a héten kezdték el a korlátozások feloldását: több gyerek mehet iskolába, és a halasztható műtétek is újra beütemezhetők.
Ardern korábban is használta a buborék kifejezést a járványban kívánatos lakossági izoláció magyarázatára: arra biztatta az új-zélandiakat, hogy tekintsenek a velük egy háztartásban (esetleg egy velük szorosan együttműködő másik háztartásban) élőkre, mint a saját buborékjuk tagjaira. Ezt a koncepciót követi Kanada különösen ritkán lakott Új-Brunswick tartománya is, ahol eddig alig több mint száz COVID-19-megbetegedést regisztráltak, így április 24-én a tartományi vezető engedélyt adott, hogy a lakosság „kétcsaládos buborékokat” hozzon létre.
A buborék jelentéstartalma most országosra, sőt országok közöttire bővülhet.
Scott Morrison ausztrál miniszterelnök megerősítette, hogy Ardernnel a transz-tasmán buborék létrehozásáról tárgyal: „ha van ország a világon, amellyel elsőként újra kapcsolatba léphetünk, az kétségkívül Új-Zéland”. A SARS-CoV-2 ellen ugyancsak sikeresen védekező Ausztrália eddig azt kommunikálta, hogy a nemzetközi utazásokra vonatkozó tilalmat decemberig biztosan nem oldják fel. A mostani utazási együttműködés időpontjáról egyelőre nincs hír, de ausztrál források szerint kívánatos lenne, hogy mielőbb meginduljon a turistákkal járó pénzáramlás a két ország között. Mindenesetre mielőtt még megnyitják egymás felé a határaikat, először még a belföldi utazási tilalmakat kell feloldani.
Az együttműködésbe Szingapúrt vonhatják be következőnek, bár ennek esélyét csökkenti, hogy április közepe óta ismét jelentős esetszám-bővülést mérnek a délkelet-ázsiai országban.
Buborék: hasonló a hasonlónak örüljön
A lehetséges utazóbuborék híre mindkét országban felvillanyozta a turisztikai és vendéglátó-ipari cégeket, amelyeket pillanatok alatt küldött padlóra a járvány. A megoldás más országokban is beválhat, ahol a nemzetgazdaság nagyban támaszkodik a turizmusra, illetve világszerte egy kis megkönnyebbülést jelenthet a légitársaságoknak és az utazásszervező cégeknek. Bár Ausztráliában a kínai turisták költik a legtöbb pénzt, Új-Zélanddal is fontos célpontok egymás számára, tavaly mintegy 2,6 millió ember jött és ment a két szigetország között.
Az, hogy a járvány utáni újraindulás egyre táguló buborékok formájában történhet, nem új gondolat, mindig is az állt a stratégiák középpontjában, hogy azokat a korábban elszigetelt városokat, régiókat kell apránként újra összekötni, amelyek hasonló módszerekkel küzdenek a vírus terjedése ellen. Az új normálishoz való visszatérés azonban lassú folyamat, amely nem is egyenletesen oszlik majd meg a világ országai között.
Ebben a folyamatban sem mindegy, hogy milyen jelszavak mögé szerveződnek a járványvédekezés, illetve az újraindítás különböző lépései. Az egyik kifejezés riasztóan hathat, vagy dacreakciót válthat ki a tömegekből, míg egy másik például szolidaritásra ösztönözhet. A buborék ebből a szempontból jó kifejezés: könnyű és elérhető, majdnem vidám képzeteket kelt, mindenképp biztatóbb, mint például a némileg orwelli hangulatú „kétoldalú biztonsági zóna”, „ gazdasági kerület” vagy „speciális övezet” kifejezések lennének.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
