Kevés rá az esély, de megeshet, hogy ismeretlen kórokozót hurcolunk vissza az űrből a Földre

„Kifejezetten kevés annak az esélye, hogy a Marsról visszahozott, több millió éves kőzetminták a Földet megfertőzni képes aktív életformákat tartalmazzanak – mondta a Stanford egyetem lapjában május 7-én megjelent interjúban Scott Hubbard, az amerikai űrhivatal, a NASA Ames kutatóközpontjának volt igazgatója, az egyetem jelenlegi aeronautika- és asztronautika-professzora. – De a Marsról visszahozott mintákat karanténba helyezzük, és egészen addig úgy kezeljük őket, mintha maguk lennének az Ebola, amíg be nem bizonyosodik róluk, hogy ártalmatlanok.”

Az amerikai tudományos, mérnöki és orvosi akadémia, a NASEM áprilisban adta ki a bolygók védelmére és a bolygókaranténra vonatkozó jelentését, amelynek Hubbard az egyik szerzője volt. És bár a jelentés még a mostani koronavírus-járvány kitörése előtt elkészült, már szerepel benne egy olyan rész, amely szerint a NASA-nak és egy később felállítandó tanácsadó testületnek különös figyelmet kell fordítania arra, hogy tájékoztassa a közvéleményt arról, milyen különleges óvintézkedések védik az emberiséget a Földre visszahozott mintákban esetleg fellelhető kórokozóktól. A professzor szerint a mostani járványhelyzet miatt könnyen elképzelhető, hogy a nagyközönséget aggodalommal töltik el az űrből esetleg a Földre hurcolt idegen mikrobák, vírusok vagy egyéb fertőző anyagok. 

Mi lett volna, ha Gagarin influenzás?

A Földről véletlenül a világűrbe, idegen égitestekre juttatott, illetve visszafelé, az űrből esetleg a Földre érkező potenciális kórokozó organizmusok problémája már az első mesterséges műhold, a Szputnyik–1 1957-es pályára állítása előtt felmerült – az előbbi folyamatot nevezik előre ható fertőzésnek (forward contamination), az utóbbit visszafelé ható fertőzésnek (back contamination), az oda-vissza ható védekezés összefoglaló neve pedig a bolygóvédelem (planetary protection, PP). 

A bolygóvédelmi intézkedések különösen fontosak most, hogy az elkövetkező években a NASA és a SpaceX-is ambiciózus felderítő utakat tervez idegen bolygókra vagy azok közelébe. Az amerikai űrhivatal 2024-ben tervezi elindítani az Europa Clippert, amelynek célja a Jupiter egyik még Galilei által felfedezett holdja, az Európé felderítése. A többször bejelentett és elhalasztott, a NASA és az európai űrhivatal, az ESA által tervezett Marsminta-visszahozatal (Mars Sample-Return, MSR) is megvalósul előbb-utóbb, nem beszélve Elon Musk nagyszabású tervéről, miszerint magánűrcége, a SpaceX már 2024-ben embert juttatna a Marsra. 

Hubbard szerint a bolygóvédelmi intézkedések érvényesítését nagyban nehezíti, hogy bár a NASA-nak hatalmas tapasztalata gyűlt fel e téren, az űrhivatal nem rendelkezik szabályozási jogkörökkel, míg a szabályozásért, így a kereskedelmi célú küldetések engedélyezésért felelős szervezet, a szövetségi légügyi hatóság (FAA) kevés ilyen tapasztalattal rendelkezik. Máig nem tudni például, hogy a SpaceX követte-e a bolygóvédelmi protokollt, amikor 2018 februárjában Mars-szerű Nap körüli  pályára állította a cégvezető Tesla Roadsterét, esetleg fertőző mikrobák hadát szabadítva az űrbe.

Mintaszigetelés, űrhajóskarantén

„Ahogyan egyre valószínűbbé válik, hogy ember landol a Marson, jelentéseinkben azt javasoljuk a NASA-nak, hogy vizsgálja meg, létre lehet-e hozni egy marsi felfedező zónát, ahol az ember a bolygóra léphet, és ahol, ha meg is történik a fertőzés, nem okoz kárt. Az űrruhák szivároghatnak, és elképzelhető, hogy mindenféle földi mikrobát juttatnak ki, ami megfertőzheti a felszínt még a jövőbeli tudományos küldetések előtt” – mondta Hubbard a Stanford Newsnak. 

A professzor szerint a korábbi küldetéseken használatos hősterlizicációs módszerek, amelyekkel egy egész űrjárművet lehetett fertőtleníteni, emberes küldetések esetén nem alkalmazhatók, helyettük kombinált módszereket kell bevetni, amelyek között szerepelnek a kémiai és a mechanikai sterilizációs módok, sőt a fertőtlenítésre használt robotok is. 

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Ami a világűrből esetleg a Földre jutó fertőző anyagokat illeti, nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a Marsról származó minták már az őket szállító űrhajóval se kerüljenek kontaktusba, és a mintákat tartalmazó tárolókat különböző módszerekkel háromszorosan-négyszeresen is szigetelik. Az Apollo küldetések keretében a Holdról visszatérő asztronautákat annak idején karanténba zárták, hogy meggyőződjenek arról, hogy nem mutatják betegség jeleit, és ezzel a gyakorlattal csak akkor hagytak fel, amikor bebizonyosodott, hogy a Hold nem jelent veszélyt az emberi egészségre. 

Mi lett volna, ha Neil Armstrong összeszed valamit a Holdon?

Amikor 1969. július 16-án az Apollo–11 küldetés keretében az emberiség először küldött embert idegen égitest felszínére, nevezetesen a Holdra, még annyit sem lehetett tudni az esetleges űrbéli fertőzésekről, mint most, ezért a NASA úgy döntött, hogy már az indulás előtt szigorú, háromhetes karanténba zárja a küldetés résztvevőit, Neil Armstrongot, Buzz Aldrint és Michael Collinst (aki nem szállt a Holdra), nehogy kórokozót juttassanak az égitest felszínére., illetve hogy kizárják annak lehetőségét, hogy eleve kórokozóval a szervezetükben indulnak útnak, mert akkor a visszatérés után kellett volna eldönteni, hogy földi vagy holdi eredetű-e a kórokozó, amit esetleg hordoznak.

„Nagyon, nagyon kis esélye volt valaminek, ami nagyon, nagyon, nagyon jelentőssé válhatott volna" – igyekezett szavakba önteni a tétet Jason Schwartz, a Yale Egyetem professzora egy tavaly a Space.com-nak adott nyilatkozatában.  Amikor pedig az Egyesült Államok akkori elnöke, Richard Nixon kitalálta, hogy a kilövés előtti este még vacsorázna egy jót a karanténba zárt űrhajósokkal, a NASA munkatársainak kellett meggyőzniük róla, hogy álljon el a tervétől. 

Armstrong és Aldrin rengeteg tárgyat és szemetet hagytak maguk után a leszállás helyszínén – részben emlék gyanánt, részben azért, hogy minél kevesebb felesleges tárgyat cipeljenek vissza a Földre magukkal, cserébe minél több értékes kőzetmintát tudjanak magukkal hozni, részben pedig azért, hogy csökkentsék az esetleges fertőzés veszélyét, amit a korabeli protokoll szerint a NASA úgy kezelt, mintha pestisfertőzés fenyegetett volna. Abban a pillanatban, hogy elhagyták a Holdat, újraindult a háromhetes karanténidőszak, és miután az asztronauták július 24-én a Csendes-óceánba csapódtak, mobil karanténban szállították őket a houstoni űrközpont konyhával, könyvtárral és kórtermekkel felszerelt luxuskaranténjába, ahol jó társaságban, huszadmagukkal múlatták az időt, amíg le nem telt a három hét.

Neil Armstrong 39. születésnapját ünnepli a houstoni karanténbanForrás: NASA

A NASA azt tervezte, hogy a további Apollo-küldetések során is fenntartja a szigorú karanténszabályokat, aztán az 1971-es, Alan Shepard, Stuart Roosa és Edgar Mitchell részvételével zajló  Apollo–14 küldetés után döntött úgy, hogy felhagy a gyakorlattal, és fertőzés szempontjából biztonságosnak nyilvánítja a Holdat.  

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: