Alessandro Vespignani olasz-amerikai hálózatkutató, fizikus, a Northeastern Egyetem professzora nem csirkebélből, a madarak röptéből vagy a vízbe dobott olvasztott ólom formájából jósol, hanem adatokból. Még szerencse, mert így megbízhatóbb információkkal tud szolgálni a jövőt illetően, mint a sámánok, augurok vagy babonás vidéki lányok. Vespignani víruskutatói tevékenysége – némi túlzással – az egymás között cserélgetett flopilemezekkel és a velük terjedő primitív vírusokkal indult, a hülye lánclevelekkel folytatódott, végül eljutott a valódi, biológiai értelemben vett vírusokig, az előrejelzéseit pedig most már az Egészségügyi Világszervezet, a WHO, az amerikai járványügyi hivatal, a CDC és a Fehér Ház is figyelembe veszi.

A szerző június negyedikén bemutatott könyvében, A jóslás algoritmusában, amelynek a világon elsőként épp a magyar fordítása jelent meg a Libri kiadónál, azzal foglalkozik, hogy egy információ vagy egy vírus milyen módon terjedhet egy közösségben, végül pedig globálisan; ehhez milyen kontaktok és körülmények kellenek, és mindez miként hat egy esetleges világjárvány kitörésére.

Lehetett tudni, hogy baj lesz

Vespignani más virológusokhoz hasonlóan már korábban figyelmeztette a világot egy új pandémia kitörésére. Az egyre sűrűbb kontaktok, az utazás és a korábbi járványok terjedése alapján ugyanis valószínűnek tűnt, hogy csak idő kérdése, mikor üti fel a fejét egy újabb járványos betegség. Jelentkezők már voltak: a SARS, a MERS, az Ebola és a Zika is komoly veszélyt jelentettek, de sikerült viszonylag szűk területen belül korlátozni terjedésüket. A szerzővel az online facebookos könyvbemutatón Barabási Albert-László hálózatkutató beszélgetett csütörtökön.

Vespignani 2001 óta foglalkozik a vírusok terjedésével, a digitálisról biológiairól való átállás az ebolajárvány idején ütött szöget a fejébe: ha kontaktokkal és elegendő adattal lehet kutatni, hogy számítógépes rendszereken hogy terjed a fertőzés, miért ne lehetne ugyanezt megtenni az ebolával? A 2014-es kérdésre egy terjedési modell volt a válasz, amelyet azóta változatos formában és széles körben alkalmaznak, és talán ez volt a kulcsa annak, hogy az Ebolát sikerült viszonylag szűk területen megfékezni.

Már a jövőben élünk

Ez nem varázslat: a szerző szerint hiába tűnik sci-fibe illő kísérletnek a jövő megjósolása, kellő adattal meglehetősen biztos becsléseket vagy legalábbis forgatókönyveket lehet kidolgozni a vírus terjedésével kapcsolatban. Ezeket a modelleket viszont csak kellő adatmennyiség birtokában lehet megalkotni, így az a peer reviewed-szemléletű tudománymodell, ami egyébként a természettudományokra jellemző, itt nem igazán működik: az adatoknak azonnal hozzáférhetőnek kell lenniük, a kutatások eredményeit pedig minél előbb a döntéshozók elé kell tárni ahhoz, hogy ezek birtokában cselekedhessenek.

Vespignani szerint az előző járványok esetében épp a kommunikációval volt a hiba: egy ilyen járvány után az emberek többsége képes felfogni azt a láthatatlan fenyegetést is, mint amit egy vírus jelent, korábban viszont inkább a hiszem, ha látom megközelítés volt a jellemző, így nagyobb hitelt is kapott egy olyan meteorológiai előrejelzés, amelyen látszott a közelgő hurrikán, mint egy merőben elméletinek tűnő pandémiai jóslás. A vírus már itt van, és ha műholdképen nem is látszik, az adatok mérhetők – ennek megfelelően pedig a jövőre is lehet következtetni belőlük.

Hírszerzés

A predikció persze nem jelent védelmet: a szerző a hálózatkutatók munkáját a hírszerzéshez hasonlította: a frontvonalban továbbra is az egészségügyi személyzet áll, de az ellenfél hadmozdulataira csak az eddigi adatokból lehet következtetni. Nem mindenki következtet rájuk: az olasz tövényhozást például gyakran kritizálták azért, mert későn hozta meg járványellenes lépéseit. Igaz, Vespignani szerint azért itt egyrészt a véletlen, másrészt pedig Milánó hatalmas nemzetközi forgalma is rontotta az eredményeket – egy olyan vírusnál, amely tünetmentesen is képes fertőzni, a közlekedés a legnagyobb kockázat, ahogyan ezt a kutató már az első ilyen híreknél is megállapította.

Az olasz példa

Vespignani szerint a nemzetközi viszonylatban alacsonynak tűnő átfertőzöttség sem véletlen. Barabási a kormány figyelmébe ajánlotta az olasz kutató modelljét a fertőzöttség várható terjedéséről, az olasz példán okulva pedig Magyarország még azelőtt hozhatta meg a megfelelő korlátozásokat, mielőtt annyira elterjedt volna a kór, mint Olaszországban. Ez ugyanakkor ismét a globalizáció szerepére hívja fel a figyelmet: egyes országok tanulhatnak ugyan egymás példájából, de valószínűleg még jó darabig nem lesz olyan, hogy a határon belül nem jelentkezik egyetlen új fertőzött sem.

Ennek viszont nem szabad a bezárkózás politikájához vezetnie: minden országnak nagyon kell figyelnie a globális helyzetre, és ennek megfelelően cselekednie a helyzetnek megfelelő korlátozásokkal, ugyanis Vespignani szerint a COVID igazán rusnya szörnyeteg, és ha szabadjára engedik, hamar újra tombolni kezd.

A szakember azért nem egészen pesszimista: Barabásinak arra a kérdésére, hogy szerinte ősszel már szabadon ellátogathat-e Magyarországra, diplomatikus választ adott ugyan, de elmondta azt is, hogy addig még van némi idő, és miután a tudomány nap mint nap valami újat tanul a vírusról, ez sem reménytelen – ahogy az sem kizárt, hogy ha a kutatók találkoznak, még jövőre is maszkot kell viselniük.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Félő, hogy úgy járunk a koronavírussal, mint a farkast kiáltó fiú

Balázs Zsuzsanna tudomány 2020. május 22.

A rossz hivatalos kommunikáció miatt veszélyes helyzetben találhatjuk magunkat, hangzott el csütörtökön a CEU Határtalan tudás rendezvényén, ahol szó esett a személyes szabadság állami korlátozásáról, a járványügyi kontroll orvosbiológiai és etikai vonatkozásairól, az orvos-beteg kapcsolat sérülékenységéről és a gyógyszer- és vakcinafejlesztés nehézségeiről is.

Magyarországon a járványt maguk az emberek állították meg azzal, hogy betartották a korlátozásokat

Darwin majma tudomány 2020. május 20.

A megfelelő járványügyi korlátozások után mindenki azt fogja érezni, hogy túlzók voltak az intézkedések. De ha az ország újranyitása után továbbra is próbáljuk minimalizálni kapcsolatainkat, elkerülhető egy gyorsan kialakuló második hullám. Ahogy az eddigi siker, ez is rajtunk múlik.

Tanulunk a krízisből, vagy a szembenézés helyett még nagyobb válságokba sodorjuk magunkat?

Gáspár Merse Előd tudomány 2020. május 19.

Miért ért minket felkészületlenül a járvány, hogyan kezeltük, és mit hoz a jövő? Aki kérdez: Gáspár Merse Előd fizikus, kognitív kutató. Aki válaszol: Boldogkői Zsolt molekuláris biológus, Bozóki András politológus, Koltai Mihály bioinformatikus, Kónya István közgazdász és Ságvári Bence szociológus.