„Nagyon veszélyesnek tartom azt a kommunikációs űrt, ami az elmúlt két hónapban jellemző volt. Mindez egy hiszterizáló reakciót, olyan paranoiát válthat ki, amely miatt az emberek hajlamosak lesznek azt sem készpénznek venni, ami hiteles forrásokból hangzik el. Nem immunológusként, genetikusként, hanem állampolgárként ez a félelmem.

Amikor az ország tiszti főorvosa azt mondja, hogy találtak X fertőzöttet és Y haláleset történt, a hallgatók nem jó számokat hallanak, mert fogalmuk sincs arról, hogy hány vizsgálatból jöttek ki ezek a számok. Miközben megértem a társadalomlélektani, szociálpszichológiai és gazdasági megfontolásokat, a hihetetlen nyomást, amit a növekvő munkanélküliség tesz a döntéshozókra, veszélyesnek tartom, ha az elsőnél esetleg sokkal keményebb második hullám olyan helyzetben talál minket, amikor már nem vagyunk annyira megrémülve és ezért nem vigyázunk annyira” – mondta csütörtök este a CEU Határtalan tudás rendezvénysorozatának évadzáró online eseményén Falus András Széchenyi-díjas immunológusprofesszor.

A járvány miatt immár másodjára online megrendezett beszélgetésen Falus András Széchenyi-díjas akadémikussal Sándor Judit jogász, a CEU Bioetikai és Jogi Központjának vezetője, valamint Vokó Zoltán epidemiológus, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központjának igazgatója beszélgetett. A virtuális diskurzust a CEU társadalmi felelősségvállalási irodáját vezető László Flóra moderálta. A Qubit a rendezvény médiapartnere.

Falus kifejtette: fennáll a veszélye, hogy a kommunikációs hézagok okozta hitelvesztés miatt úgy jár majd a magyar lakosság, mint az egyszeri mesében az óvatlan pásztorfiú, aki annyiszor kiáltott felelőtlenül farkast, hogy amikor a vadállat tényleg megjelent, már senki nem hitt neki és odaveszett az egész nyája. Az immunológus az Egészségügyi Világszervezetet, a WHO-t idézve négy tényezőt sorolt, amely a járvány elleni harcban elengedhetetlen lenne a sikerhez:

1. izoláció, otthonmaradás;
2. tömeges tesztelés, elsősorban a vírus jelenlétét igazoló PCR-tesztekkel;
3. transzparens kommunikáció, hiteles tájékoztatás;
4. felkészült egészségügyi rendszer

A kielégítő kommunikáció és a bizalom elválaszthatatlanok

A jó kommunikáció, az átláthatóság, valamint az ezekből fakadó bizalom ráadásul az orvos-beteg kapcsolat minőségét is meghatározza, vetette fel Falus professzor beszélgetőpartnere, Sándor Judit. A járványügyi intézkedések némelyike a sérülékeny orvos-beteg kapcsolat megrendüléséhez vezetett, amit az orvosi etikával foglalkozó szakember szerint nagyon nehéz lesz helyreállítani. Miközben sok szó esett az utóbbi hetekben arról az egyébként fontos tényezőről, hogy az egészségügyi dolgozók védelme, például a megfelelő védőfelszerelés biztosítása alapvető eleme lenne a védekezésnek, arról keveset hallani, hogy a betegek a 21. századi egészségügyi ellátás helyett hirtelen a múlt század elején találták magukat. Világszerte több millió kezelés maradt el, műtét előtt álló betegeket küldtek egyik napról a másikra haza, a kórház hirtelen nem tűnik biztonságos helynek. Pedig a biztonság – érvelt Sándor – az etikus egészségügy alapvető eleme és feltétele.

Miközben 2020. március elejéig a csapból is az folyt, hogy mindenki járjon rendszeresen szűrővizsgálatokra, és a legkisebb aggasztó tünet esetén is forduljanak az emberek orvoshoz, a helyzet egyik pillanatról a másikra 180 fokos fordulatot vett, és már csak nagyon sürgős esetben, akkor is csak telefonon lehetett háziorvoshoz fordulni. A szűrések és a gyógykezelések elmaradása pedig hosszú távon nagy mértékben hozzájárulhat az áldozatok számának növekedéséhez.

Hasonló bizalmi problémákat vet fel, hogy nem tudjuk, mikorra lesz oltás, mint ahogy azt sem, hogy ha lesz, kié lesz az érdem, a formulát szabadalmi jog védi-e majd, ki és hogyan fog hozzájutni először. A vakcinafejlesztést már önmagában is rendkívül megnehezíti, hogy nemcsak keveset tudunk a vírusról, de a kórokozó szokatlan tempóban mutálódik is, így azt sem lehet tudni, hogy például az Oxfordban fejlesztett vakcina vajon megóvja-e majd az embereket Kínában és Brazíliában is. A potenciális gyógyszerekről még ennél is gyorsabb iramban, egyik pillanatról a másikra változnak a vélt vagy valós, egymásnak gyakran teljesen ellentmondó ismeretek.

A járvány a bioetikának is feladta a leckét

Miközben kiemelte a transzparens kommunikáció fontosságát, Sándor a szabályozási hiányosságokat is hangsúlyozta. Mint elmondta, 2005-ben részt vett abban a munkában, amelynek során az UNESCO Párizsban megfogalmazta a bioetika és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. A munkában részt vevő szakemberek közül akadt, aki felvetette, hogy a dokumentumba a whistleblowerek, vagyis a fontos politikai, stratégiai titkokat megszellőztető informátorok védelmét is bele kellene foglalni. Ez nem történt meg, pedig Sándor szerint a COVID-19 világjárvány kirobbanása óta számos esetben szükség lehetett volna rá. Nemcsak azért, mert például némi jogi védelmet biztosíthatott volna annak – az utóbb a SARS-CoV-2 áldozatává vált – kínai orvosnak, aki a vuhani hatóságok tiltása ellenére először figyelmeztette kollégáit és a nyilvánosságot a vírus veszélyességére. A bioetikai szabályozás hiányosságai azt is lehetővé tették, hogy a politikai szereplők vegyék át a tolmács szerepét.

Ez pedig még az Egyesült Államokban és más, alapvetően demokratikus elven működő országokban is problémát okoz. Donald Trump amerikai elnök például, érvelt a jogász, olyan információkat terjeszt széles körben, amelyek igazságtartalmát szaktudás híján nem tudja felmérni, miközben a saját járványügyi apparátusát hibáztatja a járvány amerikai elharapózása miatt.

A bioetikai alapelveket a járvány más szempontból is fenekestül felforgatta. Nemcsak a tekintélyelvű Kínában, hanem a világ demokratikus országaiban is komolyan fontolóra veszik, hogy a karanténkényszert például olyan mobilapplikációkkal váltsák ki, amely az emberek mozgását és kontaktusait követve tudná a használóit a potenciális veszélyekre figyelmeztetni. Miközben Kínában a népköztársaság égisze alatt szinte automatikus volt a magánjellegű adatok központi felhasználása, a járványügyi kényszerhelyzet égisze alatt a fél világ azzal a lendülettel tévedt sikamlós talajra. Sándor szerint egyébként az ezt lehetővé tevő technológiák használatától a fiatalabb korosztály alapból sem riad vissza: önként és dalolva használnak lépésszámlálókat, a napi kalóriabevitelüket vagy épp a hormonális ciklusukat monitorozó programokat, amelyek személyes adatok millióit tárolják alig követhető módon. A járvány a technológiai cégek és a politikai vezetők számára is soha vissza nem térő alkalmat szolgáltatott arra, hogy a korábbinál is intenzívebben figyeljék meg a mit sem sejtő állampolgárokat.

Minderre etikai szempontból a „track, trace, trust” elvének a betartása jelenthet megoldást. Azokban az országokban, ahol nagyobb a bizalom az államvezetés iránt, az emberek kevésbé tekintik veszélyesnek a személyes adataik kiszolgáltatását. Az ilyen adatmegosztást ráadásul nemcsak felülről irányított módon lehet elképzelni, hanem alulról szerveződő, közösségi formában is. Ha pedig az adatokat nem központilag tárolják, az Sándor szerint egyúttal arra is jelenthet némi garanciát, hogy nem is fogják olyasmire felhasználni, aminek esetleg a világon semmi köze nincs a járványügyi intézkedésekhez.

A háborús pszichózis gerjesztése nem közösségi érdek

A személyes szabadság bizonyos fokú korlátozása a CEU-rendezvényen Falus Andrással és Sándor Judittal beszélgető Vokó Zoltán szerint egy hirtelen jött, potenciálisan sok áldozatot követelő pandémia esetén elengedhetetlen. Az autonómiacsökkenés a járványügyi szakember szerint minden nagy járványnak sajátja, és ez mindig is így volt: a közösség érdekében az egyének szabadságát korlátozzák. Vokó szerint Magyarországon azért ilyen kivételesen jó a járványügyi helyzet, mert a korlátozó intézkedéseket már akkor bevezették, amikor mindössze 16 ismert fertőzés volt az egész országban. Csakhogy Sándor Judit szerint az aktuálisan zajló járvány esetében globális kísérlet történt, ráadásul hirtelen és spontán módon. A korlátozások a makkegészséges embereket is gúzsba kötötték, ami átírja a biopolitikai kontroll normáit. Ha ugyanis „a biolgógiai kontroll adatkontrollal és politikai kontrollal találkozik, nemcsak az egyéni szabadság tisztelet szorul háttérbe, hanem az átláthatóság is".

Azt Vokó sem tartja célravezetőnek, ha a társadalmon és a döntéshozókon egyaránt egyfajta háborús pszichózis lesz úrrá. A katasztrófaszemléletet az epidemiológus szerint már önmagában jól jelzi, hogy soha ennyi ember nem érdeklődött még járványgörbék és hatványfüggvények iránt olyan behatóan, mint az utóbbi hetekben. Falus szerint mindezt az is szemlélteti, hogy a nyáj szóhoz a köznyelvben mára nem állattenyésztési képzet társul, hanem immunológiai fogalmak egész sorát hívja elő. Miközben azonban a laikusok és a szakértők egyaránt megszállottan olvasgatnak a SIR-modellekről, a járvány sok, népegészségügyi szempontból ugyancsak fontos aspektusa jóformán semmilyen figyelmet nem kapott. Másodrangúak lettek a járvány szociálpszichológiai és gazdasági következményei, pedig azok legalább annyira érintik a lakosságot, mint maga a fertőzés.

Falus szerint nemcsak Magyarországon, hanem egész Európán, sőt, az egész világon példátlan és sok szempontból indokolatlan pánik lett úrrá, aminek a totális bezárkózás nem feltétlenül volt minden elemében hasznos velejárója. Miközben a globalizáció, az olcsó, fapados utazást biztosító légitársaságok, a személyes találkozások roppant egyszerűsége hozzájárult a vírus gyors terjedéséhez, az immunológus szerint a globalizáció lenne az egyetlen, ami elősegítené a világméretű összefogást, amire a járvány leküzdésében szükség lenne.

A CEU Határtalan tudás című évadzáró rendezvényének előadóival nemrégiben készült cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás