Egyre gyakoribbak lesznek a villámárvízek Magyarországon, de lehet védekezni ellenük
A tavaszi súlyos aszályt júniusban villámárvizek sorozata követte. A heves esőzések nem kímélték sem a fővárost, sem a vidéket, az anyagi kár jelentős volt és az áradásban egy ember is életét vesztette. Tótvázsonyban egy idős nőt a saját kertjében sodort el a víz, akit a kiérkező mentők már nem tudtak újraéleszteni. De hasonló égszakadásokról számoltak be Csehországtól Korzikán át Törökországig szerte Európában.
Kis Anna, az ELTE TTK Meteorológiai tanszékének meteorológusa a Másfélfok című klímapolitikai oldalon elemezte az éghajlatváltozás miatt egyre gyakrabban előforduló időjárási anomáliát és a védekezés természetközeli megoldásait.
Mint írja, a villámárvizek kialakulásakor alapvető fontosságú, hogy rövid időn belül (maximum hat óra alatt) az átlagosnál több csapadék essen egy adott területen. Ennek hátterében jellemzően konvektív csapadék áll. Ez a jelenség elsősorban a nyári félévhez köthető, hiszen a sűrűségkülönbség abból ered, hogy a felmelegedett felszín magasabb hőmérsékletű a környezetéhez képest. Kis szerint Magyarország éghajlatát tekintve amúgy is a nyár a legcsapadékosabb évszak, és az egyszerre nagyobb mennyiségű csapadék lehullása is erre az időszakra jellemző, viszont az elmúlt években gyakoribbá váltak az egy nap alatt lehulló jelentős, vagyis 10 milliméternél nagyobb csapadékú napok és ez a jövőben az előrejelzések alapján csak fokozódik.
A klímamodell szimulációk szerint ebben az évszázadban növekedni fognak a szélsőséges csapadékesemények, mind az intenzitásukat, mind a gyakoriságukat tekintve – írja a meteorológus.
Lefolyik és nem szivárog
A gond az, hogy a felhőszakadások alkalmával a hirtelen jött vízmennyiséget a felszín képtelen befogadni vagy elvezetni. A talajba való beszivárgás több időt vesz igénybe, mint amilyen ütemben hullik ilyenkor az eső, ha pedig vízzáró rétegre (felszín közeli kőzetre vagy akár betonra) esik a csapadék, akkor nem is tud beszivárogni, szükségszerűen lefolyik. Kis szerint kedvez a villámárvizek kialakulásának az is, ha nagy lejtőszögű a felszín és gyér a vegetáció (nincsenek például erdők, hogy segítsék a vízvisszatartást). A patakmedrek tisztításának elmaradása szintén növeli a kockázatot.
Lehetséges a védekezés
A települések csatornarendszereinek kapacitása a túlzott mennyiség miatt egyszerűen nem elégséges, mivel a tervezés idején az akkor jellemző éghajlati karakterisztikáknak megfelelően építették a csatornákat. Az elvezetés korszerűsítése mellett Kis a zöldtetős megoldásokat javasolja a védekezésben.
Ezek ugyanis időben késleltetik a vízelvezetést, csökkentik a maximális lefolyási értéket. Jelenleg ugyanis az egyik legnagyobb problémát a tetőkről leömlő víz okozza, amit ez a fajta megoldás orvosolni tudna. Ráadásul a zöldtetők hűtenek, párologtatnak, javítják a levegőminőséget, ráadásul esztétikusak és a biodiverzitás szempontjából is lényegesek. „Azaz összességében a zöldtetőket integrált természetközeli megoldásnak tekinthetjük, amely jelentősen javíthatja az életminőségünket” – fogalmaz a meteorológus.
Szerinte a természetesen létrejött vagy mesterségesen kialakított mélyedésekben kialakított, növényzettel gazdagon beültetett esőkertek is jelentősen enyhíthetnek a károkon a beépített területeken, ahogy a csatornarendszerhez kapcsolt kisebb bel- és külterületi tavak (balancing ponds) is ezt a cél szolgálhatnák. Kis szerint, mivel egyértelműen növekszik a szélsőséges időjárási események gyakorisága és intenzitása, a villámárvizekből fakadó anyagi károkat, emberi tragédiákat a természetközeli megoldások bevezetésével és elterjesztésével lehet hatékonyan mérsékelni.
(Via Másfélfok)
Kapcsolódó korábbi cikkeink: