A földi állat- és növényvilág 75 százalékának, köztük a röpképtelen dinoszauruszok pusztulásáért felelős kréta–tercier kihalási eseményt sokáig több katasztrófa együttes hatása okozta 65,5 millió évvel ezelőtt: egy erőteljes üstökös- vagy aszteroida-becsapódás, illetve a megnövekedett vulkáni aktivitás.

Az elmúlt években azonban egyre többen kezdték kétségbe vonni, hogy a dél-indiai Dekkán-fennsík vulkáni tevékenysége hozzájárulhatott-e a tömeges kihaláshoz. Ez év elején például a Science folyóiratban jelent meg egy nagyobb tanulmány, amely szerint az indiai vulkán gázainak legalább a fele jóval korábban kerülhetett a légkörbe, mint amikor az aszteroida becsapódott, az élővilág nagymértékű pusztulását okozva.

Most a londoni Imperial College (ICL) és University College (UCL), valamint a Bristoli Egyetem kutatói csatlakoztak azokhoz a tudósokhoz, akik elvetik a vulkáni eredetű kihalás elméletét. A PNAS-ben megjelent tanulmányuk szerint a mexikói Yucatán-félsziget területén található Chicxulub-krátert okozó, 10 kilométer átmérőjű aszteroida becsapódása volt a kihalási esemény motorja, de az élővilág helyzetén az sem segített, hogy a becsapódást követően olyan mennyiségű földi anyag került a légkörbe, eltakarva a napot, hogy egy hosszú, hideg időszak vette kezdetét.

A kutatók az ökológiai hatások modellezésével vizsgálták a különböző elméleteket. „Amikor mindkét eseményt, külön-külön és együtt is modelleztük, azt láttuk, hogy az aszteroida-becsapódás az egyetlen olyan esemény, amely teljesen elpusztíthatta a dinoszauruszok élőhelyeit” – mondta a Guardiannek Alfio Alessandro Chiarenza, a UCL földtudósa, a tanulmány első szerzője.

A kutatócsoport vizsgálata szerint a legerősebb vulkánkitörés is csak 5 százalékkal csökkentette volna a földre eső napfény mértékét, a légkörbe kerülő por és kén-dioxid miatt, és ez nem lett volna elég a dinók teljes élőhelyének elpusztításához, legfeljebb csökkentette volna a területüket, kitörés hosszú távú (hőmérséklet- és csapadékbeli) hatásai miatt. Egy 10-20 százalékos napfénycsökkenés, amely alsó hangon követhetett egy aszteroida-becsapódást, azonban már elég lehetett hozzá – a kutatók szerint 15 százalékos szinttől fölfelé már nem maradhatott potenciális élőhely a dinoszauruszoknak.

„Ha a vulkánkitörések nem történnek meg, a kihalási esemény úgy is bekövetkezik, mivel a becsapódás elég erőteljes ahhoz, hogy világszerte eltüntesse a dinoszauruszok élőhelyét” – mondta Chiarenza. A kutatók szerint ráadásul a vulkanikus eredetű szén-dioxid okozta globális felmelegedés még késleltette is volna a becsapódással járó lehűlést, megmentve az élővilág egy részét – igaz, ez a nagytestű dinókon mit sem segített volna.

A kutatók azért arra számítanak, hogy a vulkáni elmélet hívői nem hagyják annyiban a dolgot, és vissza fognak vágni. Greta Keller, a Princetoni Egyetem paleontológusa például azt mondta a brit lapnak, hogy a kutatók nem vették figyelembe a Dekkán-fennsík vulkáni aktivitását vizsgáló legfrissebb tanulmányok eredményeit, amelyek a két esemény együttes hatását bizonyítják, és csak azokkal az adatokkal dolgoztak, amelyek alátámasztották a saját elméletüket.

Steve Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem paleontológusa ezzel szemben elégedett a tanulmánnyal, és kiemelte, hogy eddig egyetlen kutatásban sem bizonyították ennyire meggyőzően azt, hogy a becsapódást követő nukleáris tél okozta a dinók és az élővilág nagy részének vesztét, és miközben a vulkáni tevékenység ebben nem játszott szerepet, a földi állapotok mérséklésével ahhoz köze lehetett, hogy nem lett oda a teljes élővilág.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: