Soha ilyen közeli képek nem készültek még a Napról
Lenyűgöző felvételeket tett ma délután közzé a Napról az Európai Űrügynökség, az ESA. A Solar Orbiter űrszonda által végzett példátlan megfigyelések új, miniatűr flerekre emlékeztető struktúrákat tárnak fel a Nap felszínéhez közel. A kutatók által tábortüzeknek elnevezett viszonylag apró kitörések több milliószor vagy milliárdszor kisebbek, mint a Földről megfigyelhető felfényesedések, avagy flerek.
A Solar Orbitert az Európai Űrügynökség építette, de a küldetésben az amerikai űrhivatal, a NASA is jelentős erőkkel vesz részt. Az űrszonda 2020. február 11-én indult útjára a floridai Cape Canaveralból, és 3,5 évvel később éri el végső Nap-körüli pályáját. A ma bemutatott felvételeket és megfigyeléseket a szonda az első Nap-megközelítés során, június közepén készítette, 77 millió kilométer távolságból. Ez közel fele a Föld Naptól mért átlagos távolságának, ami nagyjából 150 millió kilométer. Ennek ellenére nem a Solar Orbiter a Napot leginkább megközelítő űreszköz – ez a cím a NASA 2018-ban indított Parker Solar Probe űrszondáját illeti meg, amely idén júniusban mindössze 18,6 millió kilométerre haladt el a Naptól. A Parker kezdeti tudományos eredményeit, melyekről itt írtunk részletesen, a Solar Orbiter által gyűjtött adatok kiegészítik és kiterjesztik majd.
A Nap távolabbi vizsgálata ugyanis előnyökkel is jár a Solar Orbiter számára. Az egyik ezek közül, hogy a szonda a Parkerrel ellentétben példátlan részletességű felvételeket képes készíteni a Nap felszínéről. A ma bemutatott eredmények nem jöhettek volna létre azoknak a szakembereknek a megfeszített munkája nélkül, akik a koronavírus-járvány ellenére még a Nap-megközelítés előtt be tudták üzemelni a szonda műszereit. A Solar Orbitert összesen hat teleszkóppal és négy, a szonda környezetét monitorozó műszerrel szerelték fel. Ezek segítségével a szakemberek többek közt a napszél kialakulását szeretnék jobban megérteni.
„Ezek még csak az első felvételek, és már így is látunk rajtuk érdekes jelenségeket. Nem számítottunk arra, hogy már az elején ilyen jó eredményeket kapunk. Azt is látjuk, hogy a tíz tudományos műszerünk milyen jól kiegészíti egymást, összefoglaló képet adva a Napról és környezetéről."
- foglalta össze a mai bejelentés jelentőségét a Solar Orbiter küldetésének európai vezetője, Daniel Müller, aki szerint a bemutatott kezdeti adatok is jól mutatják az űrszondában rejlő potenciált a Nap folyamatainak jobb megértésére.
A Solar Orbiter által felfedezett miniatűr flereket a szonda extrém-ultraibolya tartományban működő képalkotója (EUI) figyelte meg, 77 millió kilométerről. Ezek a szakemberek szerint nem elszigetelt jelenségek, hanem szinte mindenhol megtalálhatók a Napon. A miniatűr flerek egyenként nem bírnak túl nagy jelentőséggel, de egy megerősítésre váró hipotézis szerint akár a napkorona felhevítéséért is felelősek lehetnek.
Ahogy korábban írtuk, a napkutatás egyik fő rejtélye, hogy pontosan milyen fizikai folyamatok felelősek a korona közel 1 millió Celsius-fokra való hevítéséért, miközben a Nap felszíne mindössze közel 5500 Celsius-fokos. Ennek a kérdésnek a megválaszolása a Parker Solar Probe és a Solar Orbiter szondák egyik fő feladata, és most egy lépéssel közelebb jutottunk a válaszhoz.
A Solar Orbiter más eddig példátlan vizsgálatokat is végzett. A szakemberek most először tudták megvizsgálni a Nap Földről nézve túlsó oldalán csillagunk mágneses terét. Erre az a Nap mágneses erővonalait feltáró polarimetrikus-helioszeizmikus képalkotó (PHI) műszer nyújtott lehetőséget, amely a Nap egy a Földről nem látható aktív régióját figyelte meg - mivel a szonda a Földhöz képest más szögből tekint a csillagunkra.
A szonda in situ, vagy helyi űrbéli környezetét vizsgáló műszerei is hibátlanul működtek az első elhaladás során, miközben a mágneses tér jellegzetességeit és a szonda mellett elhaladó napszelet vizsgálták.
Mint Holly Gilbert, a küldetés NASA-hoz tartozó részének tudományos vezetője elmondta, a szondák munkája nem csupán a Nap légkörének és folyamatainak vizsgálata miatt fontos, de segítségükkel a Földre és az egész Naprendszerre kiható űridőjárást is jobban megérthetjük, ami kulcsfontosságú civilizációnk űrbéli infrastruktúrájának védelméhez.
A Solar Orbiter a Parker Solar Probe-hoz hasonlóan a Vénusz melletti elhaladások segítségével kerül közelebb a Naphoz; végső pályáján 42 millió kilométerre, vagy 60 Nap-sugárnyira fogja megközelíteni központi csillagunkat. Tudományos munkája legalább hét évig tart majd, és lehetőséget ad a szonda adatainak a Parkerével való kombinálására, amikor 2025-ben az utóbbi szonda mindössze 6,9 millió kilométerre száguld majd el a Naptól.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
