Vágykutatást indítottak az ELTE pszichológusai, és te is részt vehetsz benne
Az ELTE Pszichológiai Intézetében Demetrovics Zsolt és File Domonkos vezetésével nemrég kezdődött egy vizsgálat, amelynek az a célja, hogy feltérképezze a túlzásba vitt tevékenységek jutalmazómechanizmusait. A kutatók a legális és illegális szerekkel kapcsolatos függőségek mellett a viselkedéses addikciókat – szerencsejáték, kényszeres vásárlás, internetfüggőség – megelőző állapotokról szeretnének többet megtudni. Megfogalmazásuk szerint kutatásuk az „akarni” és a „szeretni” rendszer egyensúlyának jobb megértését jelentheti.
Dopaminvezérelt vágyak
Mint a két kutató a Qubitnek elmondta, az esetek többségében az ember akarja azt, amit szeret, és szereti azt, amit akar, ezért az addikciók kutatásában sokáig nem is választották szét egy szer akarását annak szeretésétől.
„Ha mondjuk egy egér hajlandó volt száz pedálnyomásra egy adag kokainért, akkor feltételezték, hogy nem csak nagyon akarja, de nagyon szereti is azt. Az elképzelés szerint a dopamin nevezetű neurotranszmitter egyszerre felelős a szerrel kapcsolatos örömérzetért és a megszerzésért felelős motivációt is biztosítja. Az 1990-es évek elején aztán egy kísérlet meglepő eredményei új irányt adtak a függőségekkel kapcsolatos jutalmazómechanizmusok kutatásának” – fogalmaz Demetrovics és File.
1993-ban a korábbi vizsgálatokkal szemben Terry Robinson és Kent C. Berridge amerikai pszichológusok nemcsak az egerek viselkedését, de azok különböző ingerekre adott reakcióit sőt „arckifejezését” is megfigyelték és értelmezték, hasonlóan ahhoz, mint amikor az újszülött szülei próbálják kitalálni, hogy melyik étel ízlik neki. Az ízletes ételek ernyedt arcizmokat, ritmikus száj- és nyelvmozgásokat, míg az undor fintorokat és elfordulást eredményez egereknél, majmoknál és embereknél egyaránt. A korábbi eredmények alapján a kutatók azt feltételezték, hogy a kellemes, édes ízekre nem reagálnak az egerek örömmel, ha előtte az agyban található dopaminszintet mesterségesen lecsökkentik. De nem ez történt: a laborállatok változatlanul szerették az édes ízeket, viszont egy mozdulatot sem voltak hajlandók megtenni megszerzésükért. Mintha a dopaminnal együtt minden motivációjuk elpárolgott volna.
Idegrendszeri változások
A fenti eredmények számtalan kutatást motiváltak az elmúlt közel három évtizedben, és ma már széles körben elfogadott nézet, hogy a jutalom akarásáért és szeretéséért eltérő agyi folyamatok felelősek.
„Habár a két érzetért felelős rendszerek bizonyos mértékű anatómiai és neurokémiai átfedést mutatnak, az örömért felelős területek lényegesebben kisebbek, ami magyarázhatja a vágy általános túlsúlyát az örömmel szemben”
– mondja File és Demetrovics.
Optimális esetben a két rendszer szinkronban működik, vagyis olyan dolgokra vágyunk, amelyek örömet okoznak. A függőségek esetében azonban a két rendszer működése szétválhat, így a személy egyre erősebb vágyat érezhet olyan szer fogyasztására, amely paradox mód egyre kevesebb örömet okoz neki.
„Ennek oka, hogy a jutalom megszerzéséért felelős dopaminrendszer »érzékenyedik« a szer ismételt használatakor és az azokkal kapcsolatos ingerekre, míg az örömért felelős területek aktivitása változatlan marad, vagy éppen csökken” – magyarázzák a kutatók.
A jelenlegi szakmai konszenzus szerint a függőségek fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú, hogy a motivációs rendszer érzékenyítettségét hosszú távú idegrendszeri változások okozzák, ezért a vágy évekig megmaradhat akkor is, amikor az érintett már régóta nem akar a droggal élni, annak hatása már nem kellemes, és az elvonási tünetek is megszűntek.
Az ELTE Pszichológiai Intézetében elkezdett kutatás kérdőíves részéhez ezen a linken várják a kutatók a kitöltőket, illetve itt található részletes leírás is a kutatásban való részvételről. A kitöltéshez szükséges idő mindössze 10-15 perc.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: