Titánból készített űrvécét a NASA, 23 millió dollárba került

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A függetlenség napja (Independence Day) című film egyik jelenetében az Egyesült Államok elnöke ellátogat a roswelli 47-es körzetbe, és elképedve szembesül a földönkívüli életet vizsgáló kutatólabor fejlettségével. Ekkor zajlik le az alábbi párbeszéd:

– Honnan szerezték ezeket a felszereléseket? Honnan van pénzük erre egyáltalán?

– Maga tényleg elhitte, hogy húszezer dollárba kerül egy kalapács, és harmincezerbe egy rohadt vécédeszka?

Aki látta a filmet, annak alighanem a fenti jelenet fog beugrani, ha meghallja, hogy a NASA 23 millió dollárt költött egy 45 kilogramm tömegű, 71 centiméter magas űrvécé fejlesztésére.

A titánból készült vécécsészét eredetileg csütörtökön, a virginiai Wallops Islandről indították volna útnak a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) egy nagyobb rakomány részeként, de a teherszállító hajó indítását két perccel a start előtt lefújták. A küldetésért felelős Northrop Grumman pénteken újra megkísérli az indítást – addigra a mérnökök remélhetőleg megoldják a csütörtöki startnál fellépő hibát.

Érthető, hogy az űrkutatási projektekhez csillagászati árak társulnak, de aki tudja, hogy egy hagyományos vécécsészét 23 ezer forintért is megkaphat, abban joggal merülhet föl a kérdést:

Mi kerül egy vécécsészén 23 millió dollárba?

Először is: a hagyományos angolvécéket nem a súlytalanság állapotához tervezték. Ahol nincs gravitáció, ott minden lebeg, márpedig Mike Hopkins, a NASA űrhajósa és a második SpaceX-csapat parancsnoka szerint gravitáció nélkül még az ürítéshez hasonló egyszerű feladatok is igen bonyolulttá válhatnak. Ahogy a Johnson Űrközpont projektmenedzsere, Melissa McKinley fogalmazott:

„A hulladék feltakarítása igen bonyolult. Nem akarunk elszabaduló vagy kicsúszó darabkákkal küszködni.”

A NASA hulladékkezelő rendszere és a titánból készült vécé.Fotó: NASA

Az ISS-en természetesen most is használnak vécéket, de ezeket elsősorban férfiaknak tervezték. Az új modellhez tartozó hosszúkás, kihúzható tölcsérekkel lég- és kockázatmentesen intézhetők a folyó ügyek. Az ennél szilárdabb problémák kiküszöböléséhez a NASA megdöntötte az új vécé ülőkéjét, valamint az eszköz magasságát is megnövelte; így a női űrhajósok is könnyen elhelyezkedhetnek rajta – magyarázta McKinley. A korábbi modellekkel a kis- és nagydolgokat a nők csak külön-külön tudták elintézni, az új modellel viszont egyszerre végezhetik mindkettőt.

Az új eszköz ugyanazon az elven, vagyis a NASA régóta rendszerben álló újrahasznosító rendszerével dolgozza fel a hulladékot, ami – szemben a klasszikus angolvécékkel – nem a víz és a gravitáció erejével, hanem légszívókkal távolítja el azt a vécécsészéből. A hulladékból kinyert, majd újrahasznosított vizet az űrállomás lakói főzésre és ivásra használják. Az új vécécsészéhez azért használtak titánt és más strapabíró alapanyagokat, hogy biztosan ellenálljon a vizeletben található savak káros hatásának.

Bár egy hagyományos vécécsészéhez képest robusztusnak tűnhet, de a 45 kilogrammos, 71 centiméter magas eszköz feleakkora, mint a két korábbi, az oroszok által épített változat, amit ma használnak az űrállomáson. A csökkentett tömegből és méretből a későbbi NASA-küldetések is profitálhatnak. A titán vécé elfér a NASA Orion űrkapszuláiban is, így az űrhajósok néhány év múlva használhatják őket, ha ismét el akarnak látogatni a Holdra. Addig is az ISS űrhajósai fogják tesztelni hónapokon át; ha sikerrel veszi az akadályokat, a vécécsésze más űrmissziókon is a berendezés részévé válhat.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: