A madarak is képesek az empátiára, és megosztják az ennivalójukat az éhes társaikkal

A madarak is képesek mérlegelni más madarak nézőpontját; olyan erős bennük az empátia, hogy még az ennivalójukat is megosztják azokkal a fajtársaikkal, amiknek nem jutott elég – állapította meg a Bécsi Egyetem és a svédországi Lund Egyetem közös tanulmánya.

A kutatást vezető utrechti biológus, Jorg Massen szerint a szarkákkal végzett kísérletek azt igazolták, hogy a madarak láthatóan megértik a fajtársak perspektíváját, és ezt a döntéshozataluk során számításba is veszik. Némi antropomorfizmussal szemlélve ez már-már együttérzésnek tűnhet.

A másokon való segítés képességét sokáig az emberi természet velejárójának tartották, de mára világossá vált, hogy az empátia nem emberi sajátosság. Több főemlősnél és néhány más állatfajnál is megfigyelték a proszociális viselkedés jeleit.

„Korábbi kutatásaim kimutatták, hogy néha a madarak is megtesznek valamit a másik kedvéért. A kérdés csak az volt, hogy ez ösztönös vagy tanult viselkedés-e, és hogy a madarak figyelembe vehetik-e a másik állat igényeit is”

– mondta Massen.

A madarak is képesek az empátiára, és megosztják az eledelt az éhesebb társaikkal.
photo_camera A madarak is képesek az empátiára, és megosztják az eledelt az éhesebb társaikkal. Fotó: AFP

A hímek nagylelkűbbek a nőstényeknél

A madarak társas készségeinek vizsgálatához Massen a kék szarkát (Cyanopica cyanusd) választotta vizsgálati alanynak. Egyes példányoknak rengeteg lisztkukacot adott – ami a madarak körében népszerű csemegének számít –, míg a többiek nem kaptak semmit. Massen ezután biztosította, hogy a sok lisztkukacot kapó szarkák a dróthálóval elválasztott társaikkal is megoszthassák az eledelt.

A kutatók megfigyelték, hogy a kék szarkák hajlamosak voltak másoknak is adni az ennivalójukból. Ez azonban nem ösztönös viselkedés volt – legalábbis a nőstények részéről. Ők először megvizsgálták, hogy a másik szarkának van-e ennivalója, és csak akkor adtak belőle, ha úgy látták, hogy nincsen.

„A nőstények főleg akkor osztoztak a többiekkel az eledelen, ha azok nem kaptak semmit. A hímek mindig osztozkodtak. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a viselkedésüket akarták reklámozni. „Nézd csak, milyen nagylelkű vagyok!” A nőstények elsősorban akkor segítettek a másikon, ha azoknak nem volt semmijük.”

– mondta Massen.

A madarak hajlamosabbak voltak az osztozkodásra, ha a társaik könyörögtek, hogy nekik is adjanak a lisztkukacokból, de anélkül sem haboztak megosztani az ételt a kevésbé szerencsés fajtársaikkal. Mindez arra utal, hogy a szarkák ráutaló magatartás nélkül is észrevehetik mások szükségleteit – vagyis a döntéshozatali mechanizmusba a másik madár perspektíváját is.

Olyan viselkedést mutattak – vélte Massen –, amit az emberek szimpátiának szoktak nevezni. Ez a kijelentés azért sem túlzás, mert a szarkák vélhetően hasonló okokból viselkednek így, mint az emberek: empátiát éreznek a kevésbé szerencsés társaik iránt, és ennek megfelelően cselekszenek. Ugyanakkor – jegyezte meg Massen – további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy ezt biztosan kijelenthessük.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás