A megtermett nápolyi masztiff agytérfogata alig duplája az apró csivaváénak

2020.10.22. · tudomány

Az agy nem méretarányosan változik a kis- és nagytestű kutyafajták között, az arckoponya hossza azonban lényeges hatással van egyes agyterületekre, főleg a szaglólebenyre és a homloklebeny elülső részére – derül ki az ELTE és a Kaposvári Egyetem kutatói által a Frontiers in Veterinary Science folyóiratban publikált tanulmányából.

A kutatók digitalizált koponyák alapján 24 kutyafajta és 4 vadon élő farkasféle agyát rekonstruálták: a képek és modellek szemléletesen mutatják be az egyes fajták közötti jelentős alak- és térfogatbeli különbségeket.

Digitális agyöntvények

Az agy ugyan nem fosszilizálódik, de a koponyacsont belső felszínének mintázata és formája alapján lehetséges az egykori tulajdonos agyának fejlettségét rekonstruálni. Ehhez korábban fokozatosan megszilárduló anyaggal (megolvasztott fémmel vagy műanyaggal) töltötték ki a koponyaüreget, amely felvette az agykoponya belső formáját. Az így elkészült öntvényt nevezik endokasztnak az angol endocranial cast kifejezés nyomán.

A hagyományos endokasztos eljárás gyakran invazív, a csont sérülését okozhatja a koponyalyukak bezárásakor, illetve az öntvény eltávolításakor. A diagnosztikai képalkotó eljárások másfajta módszert tettek lehetővé. A csontok vizsgálatára az egyik legjobb lehetőséget a komputertomográfiás képalkotás (CT) adja. Így a kutatók nem csak a csontot tudják megvizsgálni, annak minden alak- és szerkezetbeli jellegzetességével, hanem megfelelő szoftverekkel digitális öntvényeket is elő tudnak állítani. Egy digitális modell ráadásul tetszőleges módon vágható, színezhető, forgatható, kiegészíthető, áttetszővé tehető, sőt, a 3D-nyomtatással szinte bármilyen méretben és darabszámban elő is állítható és kézbe vehető.

Egy csivava és egy nápolyi masztiff koponyája és endokasztja (a koponya alapján rekonstruált agya) méretarányosan egymás mellé helyezve
photo_camera Egy csivava és egy nápolyi masztiff koponyája és endokasztja (a koponya alapján rekonstruált agya) méretarányosan egymás mellé helyezve Fotó: Czeibert Kálmán

A komputertomográfiás képalkotás azt is jól láthatóvá teszi, hogyan változott meg a kutyafajták agya a mesterséges szelekció hatására. Csörgő Tibornak, az ELTE TTK Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék kutatójának gyűjteménye közel 400 kutyakoponyát tartalmaz 152 fajtából.

Forma és funkció

„A háromdimenziós modellezés eredményeként sikerült olyan részletességgel visszaadni az agy felszínét, hogy nemcsak a főbb agyi tekervények helye, hanem egyes erek lenyomata is tisztán látszik a modelleken” - mondja Czeibert Kálmán állatorvos, az ELTE Szenior Családi Kutya Program posztdoktor kutatója, a tanulmány első szerzője. Szerinte a virtuális endokasztok világosan megmutatják azt is, hogy a koponya arcorri részének rövidülése együtt jár az agy egyre erősebb torzulásával: a szaglóhagyma fokozatosan hátrébb tolódik, és bizonyos fajtákban, például a mopszoknál és a francia buldogoknál szinte egészen a homloklebeny alá kerül. Ez pedig megváltoztatja az egyes területek egymáshoz viszonyított arányát.

A digitális képalkotással jól láthatók az egyes fajták közti különbségek. Figyelemreméltó például, hogy miközben egy átlagos felnőtt csivava és egy nápolyi masztiff között a testtömegkülönbség közel harmincszoros, a koponyaűr (és ennek következtében az agyak) térfogata mégis mindössze alig kétszeres eltérést mutat egymástól. A kutatók a későbbiekben további koponyák digitalizálását tervezik mikroevolúciós vizsgálatokhoz egy nemzetközi együttműködés keretében.

Egy nápolyi masztiff és egy csivava az agyi modellekkel együtt
photo_camera Egy nápolyi masztiff és egy csivava az agyi modellekkel együtt Fotó: Czeibert Kálmán

Az új kollekció az ELTE Etológia Tanszéken működő, az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásából létrehozott Kutya Agy- és Szövetbank része. A bank segítségével a kutatócsoport a jövőben azt szeretné vizsgálni, hogyan függ össze az agy alakjának megváltozása a viselkedéssel, a szaglással, a kommunikációs és problémamegoldó képességgel.

„Az alaki eltérést ellensúlyozhatja az adott területen található idegsejtek eloszlása, mennyisége, funkciója és a kapcsolataik más agyi központokkal. Ehhez viselkedéstesztek, különböző képalkotó- (CT, MR, EEG), szövettani- és molekuláris vizsgálatok egyaránt szükségesek lehetnek” - mondja Kubinyi Enikő, az ELTE tudományos főmunkatársa, a kutatócsoport vezetője.

Szerinte a tompa orrú kutyáknak lehet, hogy rosszabb a szaglása, de egyes szemészeti sajátosságaiknak köszönhetően sokkal több mindent észrevesznek az emberek jelzéseiből.

Az alábbi videóban egy beagle agyába (endokasztjába) nyerhetünk betekintést:

link Forrás

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

link Forrás
link Forrás
link Forrás