Megfejtették az ősi egyiptomi tinta titkát

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Fontos felfedezésre jutottak a Koppenhágai Egyetem egyiptológusai az egyiptomi tinta röntgenes és mikroszkópos vizsgálata során: a tebtüniszi templomból származó papirusztöredékeken szereplő íráshoz használt tinta ólmot tartalmazott. Ez azért érdekes, mert a tinta száradását meggyorsító összetevőről eddig úgy hitték, hogy először a reneszánsz idején alkalmazták Európában, a mostani bizonyítékok szerint viszont úgy tűnik, hogy Egyiptomban már az első században is ismerték.

Thomas Christiansen egyiptológus, a felfedezéseket ismertető tanulmány vezető szerzője szerint az ólommaradványok eloszlása alapján valószínű, hogy az anyagot nem a tinta színezésére, hanem a száradás meggyorsítására alkalmazták. A koppenhágai Carlsberg múzeumban őrzött papirusztöredékeken fekete és vörös tinta is szerepel: a szerző feketével írta a fő szöveget, a vöröset kiemelésre használta. 

Mindkét tintában találtak ólommaradványokat. A vörös tintában talált pigmentek Sine Larsen vegyészprofesszor szerint okkerből származnak, az anyagban hematit és alumínium-nyomokat is kimutattak, ezzel az anyaggal színezték meg a tintát. Az okker az ércek mállási terméke, a hematit mellett a keverék vasat is tartalmazott, mintegy 200 ezer éve kedvelt festékanyag.

Tintagyárak 

Christiansen szerint Egyiptomban jóval fejlettebb volt a tintagyártás, mint korábban hitték, és az írnokok nem is maguknak készítették a tintát, erre külön iparág épült. A kutatók által vizsgált maradványok a tebtüniszi templomból származtak, itt pedig annyi tintát használtak fel, hogy ehhez valószínűleg külön beszállítók kellettek. Ezt az egyiptológus szerint egy harmadik századból származú, görög nyelvű alkímiai szöveg is alátámasztja, igaz, ebben csak a vörös tintát említik, de azt is leírják róla, hogy az anyagot egy speciális műhelyben állítják elő. Chritiansen úgy gondolja, hogy ezek működését a papok és írnokok személyesen felügyelték, de magát a munkát erre szakosodott mesteremberek végezték. 

A vizsgált mintákFotó: PNAS / Creative Commons

Az, hogy a papirusz felülete nem mutatott ólomnyomokat, csak az írással borított részen találtak ilyesmit, arra utal, hogy a töredékek nem szennyeződtek. Az idősb Plinius az első században már megad egy tintareceptet, de ebben még nem szerepel fém, az eddigi feltételezések szerint legalábbis a negyedik-ötödik századik elsősorban koromalapú tintákat használtak írásra. Egy korábbi kutatás szerint a fémtartalmú tinták nem maradtak meg Egyiptom határain belül: a Herculaneumban talált töredékeken lévő tinta is olyan magas ólomkoncentrációt mutatott, hogy feltételezhető, hogy nem szennyeződésről van szó, hanem a fémet szándékosan keverték a festékhez. Azt, hogy az ólom segíti a festék száradását, először Cennino d'Andrea Cennini javasolta a tizennegyedik században.

A felfedezés azért is érdekes, mert gyökeresen megváltoztathatja a még fel nem nyitott tekercsek vizsgálatát, illetve átírja az írás eddig feltételezett történetét is, a felhasznált festékek molekuláris szerkezetének alaposabb megértése pedig a leletek megőrzésében is fontos lehet a múzeumok számára.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: