Megfejtették, milyen növényt kevertek a dohányhoz a maják több mint ezer éve

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Kutatóknak először sikerült meghatározniuk, mi az a növény, amelynek a nyomait ősi maja gyógyszeresszelencékben fedezték fel.

Mint a Washingtoni Állami Egyetem kutatócsoportja megállapította, a több mint ezer éve a Yucatán-félszigeten föld alá került 14 kicsi kerámia edénykében a büdöskék vagy bársonyvirágok nemzetségébe tartozó Tagetes lucida nevű növény maradványai rejlenek. A kutatók kisebb meglepetésére a szelencékben kétféle pácolt és szárított dohánynövény, a Nicotiana tabacum és a Nicotiana rustica kémiai nyomait is megtalálták. 

A kutatás vezetője, Mario Zimmermann antropológus posztdoktori kutató úgy véli, hogy a büdöskét azért keverték el a dohánnyal, hogy a dohányzás élvezetesebb legyen. A kutatást pénteken publikálták a Nature által kiadott online folyóiratban, a Scientific Reportsban.

Tagetes lucidaFotó: Wikimedia Commons

Az amerikai kutatók felfedezésével még egy kicsit többet tudunk a maják droghasználati szokásairól, emellett a kutatás további tanulmányokat alapozhat meg azzal kapcsolatban, hogy a maják milyen pszichoaktív és nem pszichoaktív szereket rágtak, szívtak el vagy szívtak fel annak idején. A Tagetes lucidáról tudható, hogy az aztékok használták mint szertartási növényt, egyfelől Tlaloknak, az esőistennek ajánlották fel, másfelől pedig füstölőt készítettek belőle, de sima élvezeti cikként, a korabeli kakaó ízesítésére is alkalmazták. A növény teáját ma is használják a természetgyógyászatban megfázás, hasmenés és puffadás kezelésére.

Arról már ma is több tudományos bizonyíték rendelkezésre áll, hogy a dohányt széles körben használták Észak- és Dél-Amerikában a fehér ember érkezése előtt, de az eddig jobbára felderítetlen volt, hogy a maják milyen egyéb növényt fogyasztottak orvosi vagy vallási célból. Zimmermannék kutatásához az elemző munkát antropológusok és biokémikusok végezték el, de sikerükhöz szükség volt az úgynevezett metabolomikus alapú elemzési módszerre is, amely több ezer féle növényi vegyületet képes azonosítani akkor is, ha egy ezeréves régészeti leleten találják meg a növény kémiai nyomait. (A metabolomikus Bíró György legendás orvosprofesszor definíciója szerint a metabolomikából képzett melléknév, a metabolomika pedig azoknak a biokémiai folyamatoknak a lenyomatát tanulmányozza, amelyek során metabolitok jönnek létre. A metabolom egy sejtben, szövetben vagy szervezetben végbement metabolikus folyamatok végtermékeinek a gyűjteménye.) A kutatók a metabolomikus módszerrel meghatározott vegyületek alapján fejtették vissza, hogy melyik növényről volt szó a maják esetében.

A szóban forgó kicsi, de kidolgozott szelencék.Fotó: Scientific Reports

A forradalmi elemző módszer kidolgozása előtt a tudósok csak korlátozott számú biomarker jelenléte alapján vonhattak le következtetéseket hasonló leletekről, ilyen biomarker például a koffein, a nikotin, az anabazin vagy a kotinin. A nikotinból azonban nem derül ki, hogy valami mást is tároltak-e az adott edényben, mondta David Gang, a Washingtoni Állami Egyetem biokémikus kutatója, a tanulmány egyik szerzője. „Az általunk alkalmazott megközelítés nemcsak azt árulja el, hogy valóban azt a növényt találtuk meg, amelyet kerestünk, de arról is árulkodik, hogy mi minden mást fogyasztottak akkoriban.”

Zimmermann még 2012 tavaszán segédkezett a szertartási edénykék feltárásában, akkoriban Mérida város határában dolgozott, ahol egy új lakóház építése közben maja régészeti lelőhely bukkant elő. Zimmermann a régészekkel sakktáblaszerűen négyzetekre osztotta a területet, és a dzsungelen áttörve kifejezetten az egykori sámánok nyomai után kutatott. Nagy örömére nemcsak töredékeket, de teljes egészében fennmaradt szelencéket is talált, ami nagy ritkaság.

Az egyetem kutatócsportja a mai napig tárgyalásban van több mexikói intézménnyel, hogy további egészben fennmaradt edényeket vethessenek alá növénytani elemzésnek. A kutatók további terve, hogy a metabolomikus módszerrel nemcsak edényeken, hanem emberi maradványokon talált fogkövekben is meghatározzák a vegyületeket, ezáltal az elfogyasztott növényi vagy állati eredetű táplálék mibenlétét.

Shannon Tushingham antropológus, a tanulmány másik társszerzője szerint a régészet határainak kitolásával lehetségessé vált, hogy jobban megismerjék, milyen sokféle pszichoaktív növénnyel éltek világszerte az ősi kultúrákban. „Számos ötletes módja van annak, ahogy az emberek kezelhetik, használhatják, átalakíthatják és elkészíthetik az őshonos növényeket és növénykeverékeket. A régészek egyelőre csak a felszínét kapargatják annak a kérdésnek, hogy mennyire ősiek valójában ezek a praktikák.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: