Holland régészek megtalálták, mivel fizettek Közép-Európában a pénzérmék megjelenése előtt
Bár a fizetőeszközök már az őskori kultúrák legelső találkozása óta, több tíz- vagy akár százezer éve velünk vannak valamilyen formában – legyen az kovakő, bárány vagy ékszer –, a közmegegyezés szerinti első ismert valuta, a mezopotámiai sékel csak nagyjából 5000 évvel ezelőtt jelent meg.
A holland Leideni Egyetem kutatói most azt állítják, a sékellel nagyjából egy időben, a korai bronzkorban (i.e. 3500 és 2000 között) Közép-Európában is megjelentek valutának tekinthető szabványos fizetőeszközök. A korabeli európaiak ezek szerint baltafejet, valamint különböző alakzatokba (gyűrű, borda) öntött bronz tárgyakat használtak fizetésre, úgynevezett árupénzként.
A PLOS One-ban közzétett tanulmány szerint a régészek számára az jelenti az egyik legnagyobb problémát, hogy akárhányszor standardizált súlyú tárgyakra lelnek az ókorból, szinte képtelenség megállapítani, hogy azokat súlymértéknek vagy fizetőeszköznek használták. A most vizsgált tárgyak esetében amiatt gondolnak mégis fizetőeszközre, mert esetenként több százat is találtak belőlük egy-egy helyen, ahol egyébként semmilyen vélt funkciót nem töltöttek be.
„Az agyagból vagy kőből készült, esetleg közvetlenül a homokba vájt öntőformák lehetővé tették a sorozatgyártást, ami akaratlanul is egyfajta szabványosításhoz vezetett. Igaz, vannak arra utaló jelek, hogy néhány tárgy esetében szándékosan arra törekedtek, hogy elérjenek egy bizonyos súlyt, ami arra utal, hogy a tárgyak súlya ekkor már számított” – írják a tanulmányban.
A kutatók több mint ötezer darab, gyakran halmokban álló bronz tárgyat vizsgáltak, több mint száz lelőhelyről. A tárgyak súlyát a Weber-törvény nevű pszichofiziológiai elv segítségével hasonlították össze – ez azt mondja ki, hogy ha két tárgy tömege hasonló, akkor egy ember nem tud különbséget tenni közöttük úgy, hogy a kezében fogja őket. A gyűrűk 70 százaléka hasonló súlyú volt (átlagosan 195 gramm), ahogy a bordák és a baltafejek egy része is.
A bronzkorban használt árupénzeket az egymáshoz legalább nagyjából hasonlító alak és súly jellemzi, ami a szabványosítás jeleit mutatja, anélkül, hogy konkrét mértékrendszert használtak volna a korabeli emberek. „Bár a régészeknek sem lehet fogalmuk arról, hogy hogyan zajlottak ezek a tranzakciók, nem lehet kétség afelől, hogy legalább a gyűrűk és a bordák megfelelnek az árupénz definíciójának” – írják a kutatók.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: