A professzor úr halott, de bejár az egyetemre kurzusokat tartani
Aaron Ansuini már három hete járt a Concordia Egyetemre, amikor feltett néhány kérdést a professzorának. Az elérhetőségét az egyetem hivatalos honlapjáról próbálta megkeresni, de nem járt sikerrel. Ekkor rákeresett a tanára, François-Marc Gagnon nevére, és döbbenten vette tudomásul, hogy a professzor 2019 márciusában meghalt.
Amikor Ansuini felvette a kurzust, az egyetem nem értesítette róla, hogy Gagnon posztumusz előadásokat tartana – pedig így volt. A tőle kapott emailek is olyan címről érkeztek, amire nem lehetett válaszlevelet küldeni.
„Nem akarok többet erre a kurzusra járni. Ezek után ez nem is mondható kurzusnak, csak egy olyan videónak, amilyeneket a Skillshare-en lehet látni.”
– mondta a Verge-nek Ansuini, akit mélyen elkeserítettek a történtek.
Távoktatás, mondják – na de a túlvilágról?
A koronavírus-járvány miatt az oktatási intézmények többségében távoktatást vezettek be. Bár az online oktatás már a járvány előtt is létezett, de a megváltozott helyzet rávilágított, hogy az egyes intézmények mennyire készültek föl a helyzetre, és hogy mennyire transzparensek a diákokkal.
Ha jogi szempontból nézzük, az intézményeknek minden joguk megvan hozzá, hogy egy professzor rögzített előadásait a halála után is felhasználják.
„Ha egyetemen dolgozol, alá kell írnod egy szerződést, ami kimondja, hogy az általad létrehozott szellemi tulajdon az övék. Ezzel nem tudsz mit kezdeni.”
– mondta a Verge-nek Joseph D’Angelo, a szellemi tulajdonnal, szabadalmakkal és védjegyekkel foglalkozó ügyvéd. A véleményét azonban nem mindenki osztja.
„Azt hiszem, a felsőoktatásban az az alapértelmezett helyzet, hogy egy intézmény nem formálhat jogot a professzorok kurzusainak anyagaira és feladataira. Ha életben vagyok, és megtudom, hogy egy másik professzor az én anyagaimat felhasználva tartja a kurzusait, azt hiszem, megeresztenék néhány telefont.”
– mondta Jeremy Bassetti, a Valencia College professzora.
A halott professzor esete meglehetősen szokatlan, de a korábban rögzített anyagok újrafelhasználása már a járvány előtti időkben is ellentmondásos kérdés volt:
- 2018-ban, amikor az egyesült királyságbeli Egyetemek és Főiskolák Szövetsége (University and College Union) nemzetközi sztrájkot szervezett a költségcsökkentések ellen, egyes intézmények a korábban rögzített előadások felvételeit használták tananyagként.
- 2016-ban a brit felsőoktatási intézményeinek 70 százalékában használtak rögzített előadásokat tananyagként. Az ezekre adott szankciók olyan súlyosak voltak, hogy egyes iskolákban inkább megváltoztatták az előadások rögzítésének szabályait.
És a tandíjat mire fizetjük?
A diákokat nemcsak kegyeleti okokból háboríthatják föl az efféle lépések, hanem azért is, mert az oktatásért tandíjat fizetnek – de milyen alapon számlázza el teljes értékű kurzusként a rögzített előadásokat? Azok az egyetemek, ahol a távoktatás bevezetése ellenére is megtartották az eredeti tandíjakat, azzal érveltek, hogy az átállás nem érinti a képzés színvonalát.
Viszont sem a szülők, sem a diákok nem értettek egyet azzal, hogy az online oktatás ugyanolyan színvonalú képzést nyújtana, mint a látogatható előadások. A tandíjat fizető diákok joggal várhatják el, hogy egy hús-vér professzor tartsa az óráikat. Egy olyan professzor, aki látogatható, akinek lehet emailt írni, be lehet jelentkezni hozzá konzultációra, és fel lehet hívni telefonon. Ezzel egy, a YouTube-ra feltöltött videó sosem versenyezhet. Lehet, hogy egyes diákokat ez hidegen hagy, de sokakat zavar.
Ansuini például azzal érvelt, hogy a tanulási nehézségei miatt szüksége van rá, hogy a tanára az órákon kívül is elérhető legyen.
„Ha aszinkron előadáson veszek részt, kommunikálhatok a tanárral, és az oda-visszacsatolásból értesülhetnek róla, hogy tartom-e a lépést.”
– mondta Ansuini. Abban igaza van, hogy ez az egyeztetés tényleg megoldhatatlan halott professzorokkal.
Az elszámoltathatóság további kérdéseket vet föl. Az elhunyt professzorok nem javíthatnak az előadásmódjukon, nem támaszkodhatnak a diákok visszajelzéseire, és nem használhatják a legújabb kutatási anyagokat az előadásaiban – vagyis nem követhetik nyomon a tudományterületük fejlődését. A diákok viszont jogosan számíthatnak rá, hogy az egyetemen naprakész tudásanyagot kapnak, amit a munkaerőpiacon hasznosíthatnak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: