A PhD-ző nők rosszabbul teljesítenek, ha túl sok férfival tanulnak együtt

A nők helyzete a tudományban nem túl kedvező. Bizonyítottan keményebb a dolguk, ha sebészek, a közgazdászok pedig lenézően beszélnek a nőkről, akik nehezebben is publikálnak. (Sőt még én is keveset idézem őket, amikor tudományos eredményekről számolok be.) Nagyon kevés a nő a természettudományos és mérnöki területeken, összefoglaló nevükön a STEM (science, technology, engineering, mathematics) szakmákban: miközben az amerikai dolgozók 48 százaléka nő, a STEM szakmákban az arányuk csak 24 százalék. 

A nők alulreprezentáltságának egyik oka ezen a területen valószínűleg a nemi sztereotípiák ereje, de fontos lehet a példaképek hiánya is. Jót tesz, ha az általános iskolás lányok több női példaképpel találkoznak: ha nő tanítja a lányokat hetedikben, jobban megy nekik később a matek

De mi a helyzet a természettudományok magasabb szintjén, mondjuk a doktori képzéseken? Egy új tanulmány szerint hasonlóan fontos a nők jelenléte, illetve a női hallgatók és kutatók között kialakuló interakciók.

Női példakép. Maire és Pierre Curie 1904-ben a lányukkal, Iréne-nel, aki 31 évvel később, már Joliot-Curie-ként, férjével együtt elnyerte a kémiai Nobel-díjat.Fotó: AFP

Valerie Bostwick és Bruce Weinberg, az Ohiói Állami Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a nők sikerességét a doktori képzésben, hogy hány nő van az osztályukban. Ahogy általában a közgazdászok által vizsgált kérdéseknél, itt sem egyszerű a helyzet. Ha egy helyen sok nőt és sok sikeres nőt látunk, akkor arra is következtethetünk, hogy azért van sok sikeres nő azon a helyen, mert a nők akkor sikeresek, ha sok nő van, de arra is, hogy azért van sok nő azon a helyen, mert több nő jelentkezik azokra a doktori képzésekre, ahol általában sikeresek szoktak lenni a nők.

A szerzők érvelése szerint ha az nem is véletlenszerű, hogy általában (például) az ELTE-n vagy a BME-n hány nő tanul, az már inkább tűnik véletlenszerűnek, hogy hány nő volt egy 2018-as BME-évfolyamon a 2017-es évfolyamhoz viszonyítva. A felvételi bizottságok több embert vesznek fel, mint ahány hely van, hiszen általában egy embert több helyre vesznek fel, és nem lehet tudni, hogy a felvettek közül éppen ki jön majd arra az egyetemre, ahogy a felvételizők sem láthatják előre, hogy pont kik lesznek az osztálytársaik még a felvett hallgatók közül sem. Például szűkebb pátriárkámban az idei évfolyamban 5 nő van (10 hallgatóból, 50 százalék), tavaly viszont 8 nő volt (12 hallgatóból, 67 százalék), tavalyelőtt pedig 9 (11 hallgatóból, 82 százalék). Míg azt valószínűleg tudják a PhD-programom jelentkezői, hogy itt elég sok nő tanul, azt nehezen tudnák megjósolni, hogy jövőre 50, 67 vagy 82 százalék lesz a nők aránya. Ezért a szerzők egy-egy egyetemen és doktori programon belül hasonlítottak össze különböző évfolyamokat.

A szerzők az összes ohiói PhD-program összes hallgatójának adatait összegyűjtötték 2005-től 2016-ig. Látták, hogy egy-egy hallgató saját évfolyamán mekkora volt a nők aránya, és azt is, hogy hányan, illetve mikor végeztek, de az ösztöndíjakról is szereztek adatokat. Úgy tűnt, tényleg véletlenszerűen alakul ki, hogy az egy-egy évfolyamon tanuló nők arányához képest milyen hallgatók kerülnek az évfolyamra. Nincs korreláció tehát a hallgatók száma, kora, nemzetisége és származása, valamint a női hallgatók aránya között.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Annál inkább van viszont korreláció a nők aránya és a nők teljesítménye között. Azokban az években, amikor kevesebb nő volt egy évfolyamon, mint a PhD-program szokásos átlaga, a nők már az első félévben rosszabb jegyeket kaptak, mint a férfiak. Amikor legalább annyi nő volt, mint a PhD-program átlaga, akkor viszont elég hasonlóan teljesítettek.

De nem csak az első féléves jegyekre volt hatása a nők arányának. Ha egy évfolyamon valakinek egyetlen évfolyamtársa sem nő, a nők 12 százalékponttal kisebb eséllyel végeznek hat éven belül, mint a férfiak. Ez a különbség nagyrészt az első év terméke, ekkor hagyja ott sokkal több nő a doktorit, ha nincsenek nők az évfolyamon. Még nagyobbak az eltérések azokon a területeken, ahol általában is nagyobb a férfiak aránya.

Elnézőbb esküdtek

Nemcsak a doktorira járó nőknek számítanak a női pályatársak: az esküdtszékek nemi összetételének is nagy a hatása. Mark Hoestra, a Texas A&M University kutatója és Brittany Street, az egyetem PhD-hallgatója új tanulmányukban azt vizsgálták meg, van-e hatása a véletlenszerűen összerakott esküdtszékek nemi összetételének az ítéletekre.

A kutatók két floridai megye, Palm Beach and Hillsborough esküdtszéki és peres adatait vizsgálták. Mivel az esküdteket véletlenszerűen hívják be egyes eljárásokhoz, és az eljárásokon belül is random a kiválasztási sorrendjük, véletlenszerűen alakul ki az egyes perekben ítélkező esküdtek nemi összetétele.

Amikor 10 százalékponttal több, a vádlottal azonos nemű esküdt ítélkezik egy drogügyben, 18 százalékponttal csökken az esélye, hogy elítélik az illetőt. Más típusú ügyekben nem találtak ilyen hatást.

Különösen a nők örülhetnek a velük azonos nemű esküdteknek: amikor több női esküdt van, a férfiak nem járnak rosszabbul, de a nők jobban járnak, kisebb eséllyel ítélik el őket. Persze ha Norvégiában lennének, éppen akkor járnának jól, ha elítélnék őket.

A szerző a Harvard egyetem PhD-hallgatója, további cikkei itt olvashatók.