A kamasz lányt nevelő szülők nagyobb eséllyel válnak el, mint akiknek fiuk van

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A lánygyerekeket jó ideje összekötik a válás nagyobb kockázatával. Az Egyesült Államokban az 1980-as évek óta több tanulmányt írtak arról, hogy ha az elsőszülött gyerek lány, az növeli az esélyt, hogy a szülők később szakítsanak. 

Abban az időben az volt erre a közkeletű magyarázat, hogy a szülők explicit módon vagy rejtetten, de fiúgyereket szeretnének. A fiúk iránti preferencia ennél sokkal súlyosabb jelenségeket is magyaráz, például a lánymagzatok tendenciózus elhajtását, sőt a lánycsecsemők elveszejtését anno az egygyerekes családmodellre kötelezett kínaiak körében, de más, kevésbé fejlett társadalmakban is.

Egy tavaly év végén az Economic Journal című folyóiratban publikált tanulmány azonban árnyalja ezt a képet. Jan Kabátek, a Melbourne-i Egyetem közgazdásza és David Ribar közgazdász, a Georgiai Állami Egyetem munkatársa kutatásaik alapján megerősítik, hogy a lány elsőszülött valóban mutat összefüggést a válás nagyobb kockázatával, így van ez legalábbis az Egyesült Államokban és Hollandiában. Ám a korábbi tanulmányokkal ellentétben ők azt is megvizsgálták, befolyásolja-e a statisztikai összefüggést a gyermek életkora. Ehhez amerikai társadalmi felmérések, valamint a holland statisztikai hivatal adatait használták. 

A tinilányhatás

Kiderült, hogy a kockázat csak akkor növekedik, ha a lánygyerek betöltötte a 12 évet. A gyerek 12 éves kora előtt bekövetkező válás vagy szakítás nem fordult elő gyakrabban lányoknál, mint fiúknál. Kabátek szerint „ha az apák valóban hajlamosabbak lennének lelépni azért, mert a fiúgyerekeket részesítik előnyben, biztosan nem várnának 13 évet ezzel”. Szerinte az összefüggés annyira korspecifikus, hogy a bevett magyarázat helyett valami más ok lehet mögötte: az, hogy a tinédzser lányok nevelésén többet vitáznak a szülők, mint a fiúkén.

A „lángyerekhatás” azért még így sem olyan számottevő. Hollandiában az elsőszülött 18 éves korára a szülők 20,12 százaléka megy szét, ha fiúgyerekről van szó. Lány elsőszülöttek esetében ez az arány alig magasabb, mindössze 20,48 százalék, ez mindössze 1,8 százalékos növekedés.

Ám abban az öt évben, ami az elsőszülött 13 és 18 éves kora között eltelik, a növekedés mértéke 5 százalékra nő, és különösen kiugró – 9 százalékos a többlet a lányos szülők esetében –, amikor a gyerek éppen 15 éves. Az elsőszülött húszéves korára a lányos szülők válási többlete a nullára csökken, mint Kabátek Twitteren közzétett grafikonja is mutatja.

Az Egyesült Államokban, ahonnan a kutatóknak szórványosabb adatokat sikerült összegyűjteniük, a fenti különbségek nagyjából dupláját találták a kutatók.

Több vita

Közhely, hogy a tinédzser évek igen viszontagságosak tudnak lenni az egész család életében, arról pedig tanulmányok is születtek, hogyan mennek egymás idegeire az apák és a tinilányok. Arról is készültek tudományos munkák, hogy a kamaszlányt nevelő szülők többet vitatkoznak, mint a kamaszfiúk szülei, valamint hogy a kamaszlányokat nevelő anyák többet veszekednek a pénzen a párjukkal, és nyitottabbá válnak a válás gondolatára. Kutatások szerint az egyik legforróbb vitatéma a szülők között, hogy mennyire kontrollálják kamasz gyerekük viselkedését, például az öltözködésüket, a szerelemi vagy a munkahelyi, iskolai életüket.

Mindezek fényében figyelemre méltó, hogy Kabátek és Ribar kutatásában egyetlen tényező látszott megsemmisíteni a kamaszlány elsőszülött és a válások növekvő mértéke közötti statisztikai összefüggést: 

ha az apának volt lánytestvére.

Ennek alapján úgy tűnik, hogy a húg vagy nővér nézőpontjának ismerete egyfajta társadalmi védőoltásként működött a válás ellen.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: