A közép-kelet-európai régió tele van okos nőkkel, az adattudományt mégis a férfiak uralják
Hogyan állnak a régió városai, Bécs, Budapest vagy Bukarest az adatkormányzás koncepciójához, milyen tényezők vezetnek a közösségi hálók, mint a megboldogult magyar IWIW végéhez, milyen etikai aggályok kísérik az okos algoritmusok fejlesztését és hogyan léphet bárki adattudományos pályára?
Ezekre a kérdésekre igyekezett válaszokat adni hétfőn a Stanford Egyetem mára globálissá terebélyesedett konferenciájának regionális verziója, a Közép-Kelet Európai Women in Data Science Konferenciát, amin a térség hét országának (Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovénia) női adattudósai meséltek adatalapú kutatásaikról, vállalkozásaikról és a közszférát jobbítani igyekvő projektjeikről. Az eseményt első alkalommal szervezték meg a térségben a nemzetközi nőnapon, de aki lemaradt, itt megtalálja.
Miért múlnak ki a közösségi hálók?
Koltai Júlia, az ELTE TÁTK egyetemi adjunktusa, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa és a CEU visiting professora konferenciaindító előadásában a közösségimédia-hálózatok összeomlását elemezte a kimúlt magyar közösségi háló, az IWIW anonimizált adatain. Miközben rengeteg kutatás foglalkozik a (közösségi) hálózatok születésével, annál kevesebb vizsgálja ezek összeomlását, emiatt értékes az IWIW példája.
A témában Koltai több magyar kutató közreműködésével két tanulmányt is publikált, az egyik a Social Networks folyóiratban, a másik egyelőre preprint formában olvasható. Az első tanulmányban inkább a társadalmi tőke és az innovációk iránti nyitottság hatásait elemezték; legújabb megközelítésükben pedig az úgynevezett context collapse, vagyis a felhasználók különféle kapcsolati köreinek egybeolvadása alapján vizsgálták a kérdést. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a közösségi oldalak felületeire posztolt, bizonyos tartalmakat a felhasználók ismerőseinek különböző körei, például kollégák, családtagok, távoli rokonok más-más kontextusból és elvárásokkal szemlélik, ami feszültséget okozhat a felhasználókban. Koltaiék emiatt feltették a kérdést, hogy ez a tényező is hatással lehet-e a közösségi oldalak elhagyásának dinamikájára.
Mindezt a társadalmi tőke elmélettel ütköztetve azonban a szociológus úgy találta, hogy a közösségi hálókról való kivonulást meghatározó elsődleges tényező továbbra is a felhasználók társadalmi tőkéje, amit jellemez a meglévő kapcsolatok száma, a különböző közösségekhez való kapcsolat és a társadalmi hálózat nyitottsága vagy zártsága. Akiknek tehát hatalmas és sokféle közösségük volt, sokkal tovább ott maradtak, akár párhuzamosan működtetve például Facebook- és IWIW-hálózatukat. Emellett sokat nyomott a latban az adott felhasználó saját helyzete: visszatartó erőnek számított például, ha az egyén ezen a felületen keresztül tarthatott kapcsolatot a máshol (például külföldön vagy vidéken) élő barátaival. Ugyanakkor eltávolító faktor volt, ha például a felhasználóhoz képest a kapcsolatai életkorban nagyon különböztek a közösségi hálón.
Hogyan segíthetik az adatok a közszféra munkáját?
Az egyik panelbeszélgetésen hat adattudós vitatta meg, milyen lehetőségek rejlenek az adattudományban a lokális, regionális és nemzeti szintű kormányzás támogatására. Brigitte Lutz szerint, aki Bécs város adatkormányzással foglalkozó koordinátora és egyben a szövetségi kormányzat, az egyes osztrák tartományok és városok adatalapú együttműködését támogató Cooperation Open Government Data Austria egyik alapító tagja, egyre inkább adatalapú világ vesz minket körül, ahol ezeket a közszférában leginkább arra használhatjuk, hogy minél jobb szolgáltatásokat alkothassunk meg az állampolgárok számára. Hozzátette, ehhez a kormányzás során használt adatok nyílt hozzáférésűvé tételére van szükség, Bécs például idén ünnepli az efféle adatok nyilvánossá tételének tizedik évét.
Diana Mardarovici, Bukarest város tanácsának tagja, aki a helyi vállalkozásokat ösztönző közpolitikákat kutatja a Bukaresti Gazdaságtudományi Egyetem PhD-hallgatójaként, Jane Jacobs amerikai urbanistát idézve elmondta: az adatalapú szemlélet abban segítheti a közszférát, hogy ne a saját logikájukat erőltessék rá a városokra, hanem tényleg a valós igények alapján alakíthassák ki a tereket és a szolgáltatásokat. Hozzátette, hogy ehhez a bürokrácia kultúrájának is változnia kell, például elfogadhatóvá kell tenni a hibázás gondolatát - és nem azt ösztönözni, hogy hamis eredményekkel fedjék el egy-egy félresikerült projekt eredményeit. Ez Bukarestben például nehézséget jelent.
Bécs digitális lenyomatot készít, Budapest részvételi tervezést ösztönöz
Kabos Eszter, a főváros okosvárosért és részvételiségért felelős főpolgármester-helyettesének kabinetfőnöke a beszélgetésen elmondta: Budapest gyakran tekint a jó példával elöljáró Bécsre inspirációért. Úgy vélte, az adatokban lévő legnagyobb lehetőség a fővárosi közszolgáltatást ellátó szervezeteknél meglévő adatok, például vízügyi, közlekedésbeli, energiaszolgáltatási információk összekapcsolásában rejlik. Az ehhez szükséges adatinfrastruktúra megépítésének politikai költsége azonban magas, kialakítása jelentős forrásokat és időt igényel.
Lutz megerősítette, hogy az adatkormányzás kifejlesztése időt igényel. Bécsben ezt azzal kezdték, hogy rendet tettek saját házuk tája körül, vagyis megnézték, milyen adatokkal rendelkeznek, majd szétválasztották a személyes és a nyilvánosan hozzáférhetővé teendő adatokat. Mindehhez építettek egy adatarchitektúrát, Lutz megfogalmazása szerint létrehozták a város digitális IQ-ját. Ezen kívül adatkezelésben jártas szakemberekkel kezdtek el együtt dolgozni, és a szemléletformálás jegyében folyamatosan továbbképzik a városházán dolgozó munkatársakat. A hosszabb távú cél Bécs egyfajta digitális ikertestvérének előállítása, amelynek alapján az egész város modellezhetővé válik.
Pekár Marianna az új-zélandi Social Wellbeing Agency kormányzati kutatóintézet adattudósa, aki 13 éve él és dolgozik Új-Zélandon, szintén a különféle adatállományok összekapcsolásában és egy megfelelő adatkezelő szervezet felállításában látja az adatkormányzás alapját. Az általa képviselt szervezet például a társadalmi kérdéseket adatalapú megközelítéssel igyekszik megoldani, például a háztartásokból és egyénektől származó, anonimizált mikroadatokat csatornázzák be a döntéshozókhoz, hogy így fenntarthatóbb és élhetőbb megoldásokat alakíthassanak ki az állampolgárok számára.
Kabos elmondta: Budapest jelenleg a részvételi demokrácia elemeit, például a részvételi költségvetési tervezést kezdte el használni. Ezt azt jelenti, hogy a főváros költségvetéséből bizonyos összeget különít el arra, hogy a budapestiek által beküldött projektötletekből a közösség szavazatai alapján néhány ötlet megvalósulhasson. A közösségi szavazáshoz külön szoftvert is fejlesztett a városháza. Ezen kívül Kabos megemlítette a zöld terek átalakítására kezdeményezett közösségi tervezési lehetőséget is, ahol bárki részletesen elmondhatja, hogyan képzeli el bizonyos közparkok élhetőbb átalakítását. Azt is hozzátette, hogy a főváros adatszakértői csoport felállítását tervezi és elkezdett dolgozni a városházán Budapest első szolgáltatás-tervezője is.
Reflektorfényben a térség okos, de gyakran alulfizetett női adattudósai
A fentieken kívül a konferencián szó esett még arról, hogy az adattudomány hogyan segítheti a koronavírus-járványban tapasztalható infodémia elleni küzdelmet, milyen etikai aggályok merülnek fel a természetes nyelvfelismerő algoritmusok háza táján, vagy hogyan érdemes nőként vagy más szakmából érkezve nekifutni az adattudományos pályának.
Vásárhelyi Orsolya adattudós, a Women in Data Science Conference at Stanford University magyarországi nagykövete és a lezajlott közép- és kelet-európai konferencia egyik szervezője a Qubitnek elmondta: a konferencia megszervezésében egyrészt az mozgatta, hogy úgy érzi, jelenleg rettenetes a helyzet a régióban. Miközben a térség tele van elképesztően okos nőkkel, akik gyakran alulfizetve tanítják a jövő generációit, tevékenységük kevés, gyakorlatilag nulla reflektorfényt kap. Hozzátette, a szervezők közül sokan külföldön tanultak, ennek ellenére igyekeznek a régióban maradni, a térség boldogulásáért küzdeni még akkor is, ha a politikai szféra időnként igyekszik is elgáncsolni ezt.
Vásárhelyi a CEU Hálózat és Adattudományi tanszékén szerezte doktori fokozatát, és kutatásai során hatalmas adatállományokon azt vizsgálja, miképp hatnak a tudatalatti előítéletek a nők előmenetelére a tudomány és a technológia területén. A Women in Data Science megszervezése melletti másik érveként pedig az adattudomány férfiuralmát említette. Úgy vélte, ha nem szeretnénk, hogy például sztereotipikusan nőkhöz köthető és ezáltal alacsonyabb presztízsű karriert válasszanak a fiatal lányok, akkor azt is el kell érni, hogy a technológiát sokszínű csoportok hozzák létre. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a nők élhető alternatívaként tekintsenek az adattudományos pályára, ahol jelenleg alulreprezentáltak. Például egy 2019-ben készült tanulmány szerint 78-85 százalékuk férfi.
Ez tulajdonképpen egybeesik a Women in Data Science konferencia eredeti céljával. Mások mellett a Stanford Egyetemen oktató Margot Gerritsen állt elő a rendezvény ötletével, aki Vásárhelyinek találkozásuk alkalmával elmondta, egyfajta revans konferenciaként hozták létre, mivel megunták, hogy a Szilícium-völgyben százszámra rendezik a konferenciákat női előadók nélkül. A Women in Data Science azóta öt földrészen a világ több mint 100 színhelyén, Szaúd-Arábiától a Fülöp-szigetekig az év egyik legfontosabb, női egyenjogúságot támogató eseménye technológiai körökben.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: