Magyar kutatók verebeken bizonyították, hogy a csoporton belüli sokféleség jót tesz az egyedek egészségének

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A biológia jelen állása szerint egy genetikailag változatos összetételű populáció könnyebben válaszol a negatív környezeti változásokra és egy változatos faji összetételű ökológiai hálózat vagy egy változatos élőhelyeket tartalmazó ökoszisztéma ellenállóbb a kedvezőtlen hatásokkal szemben. A biológiai szerveződés minden szintjén, a génektől a fajok ökológiai hálózatán át egészen az ökoszisztémákig előnyt jelent a sokféleség, vagyis a diverzitás. 

A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Evolúciós Ökológia Kutatócsoportjának és a Debreceni Egyetem MTA-DE Viselkedésökológia Kutatócsoportjának munkatársai arra keresték a választ, hogy vajon fontos-e a diverzitás a társas élőlények szociális csoportján belül is.  A házi verebek (Passer domesticus) vizsgálatán alapuló eredményeiket január végén publikálták a brit tudományos akadémia  Proceedings of the Royal Society B folyóiratában.

Hipotézisük az volt, hogy az erősen szociális verebek csoportjainak összetétele, pontosabban a csapat egy- vagy sokszínűsége összefüggésben állhat a csoport tagjainak egészségi állapotával.

Házi verebek télenFotó: Regis Cavignaux/Biosphoto via AFP

Társas diverzitás     

Alig pár évtizede vált világossá, hogy a vadon élő állatok populációiban az egyedek viselkedési formájukat tekintve jelentős változatosságot mutatnak: vannak félénk, kevésbé aktív, az újat kerülő, jámbor, meghúzódó egyedek, és vannak bátor, aktív, agresszív, felfedező egyedek. Ezek az állati személyiségjegyek nemcsak az olyan komplex viselkedést mutató fajoknál vannak jelen, mint például a csimpánzok vagy a delfinek, hanem az egyszerűbb viselkedésű fajoknál is, mint mondjuk a verőköltő bodobács.

„Az ehhez kapcsolódó kutatások egyik fő kérdése az, hogy mi tartja fenn egy populációban a személyiségek változatosságát, miért nem válik idővel homogénné egy populáció, miért nem lesz idővel csupa agresszív egyed, és miért nem hullanak ki a jámborabbak. Az eddigi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a populáció személyiségösszetétele hatással van a csoport egészének a működésére, például a csoport szociális hálózatának szerkezetére, a kollektív viselkedésre és a döntéshozatalra” – magyarázta a Qubitnek Vágási I. Csongor, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Evolúciós Ökológia Kutatócsoportjának munkatársa, a tanulmány első szerzője.

Eddig azonban nem volt ismert, hogy a csoport személyiségösszetétele milyen hatással van a csoportot alkotó egyedekre egyénileg. Pedig a kérdés kézenfekvő, ugyanis a csoport tagjai hatással vannak egymásra, vagyis a szociális környezet befolyásolhatja az adott egyed állapotát, kondícióját és egészségét.

Mintaverebek

A debreceni és a kolozsvári kutatók házi verebek felfedező készségének eltéréseit vizsgálták, ezzel jellemezve személyiségüket. A felfedező készség a vadon élő állatoknál ugyanis a kutatók szerint befolyásolja például a táplálékszerzés, a ragadozótól való menekülés vagy éppen a szexuális partnerek felderítésének sikerét. 

A kísérletbe bevont 240 házi veréb nagy mértékű változatosságot mutatott a felfedezőkészség tekintetében: egyesek tétlenül töltötték el a 10 perces tesztidőt (kevéssé felfedező személyiség), míg mások a tesztszoba minden szegletét feltérképezték ugyanannyi idő alatt (fokozottan felfedező személyiség). A kutatók ezután olyan 10 tagú szociális csoportokat alakítottak ki, amelyekbe különböző személyiségű verebeket soroltak: voltak egyöntetű felfedezőkészségű, csak kevéssé felfedező vagy csak fokozottan felfedező egyedekből álló, azaz homogén személyiségösszetételű csoportok, illetve változatos felfedezőkészségű egyedekből álló, kevéssé, enyhén, közepesen, jelentősen és fokozottan felfedező, azaz heterogén személyiség összetételű verébcsapatok. 

Az eredmények szerint a változatos, sokféle személyiségből álló csoportok tagjai mérhetően jobban érezték magukat, kondíciójuk javult és egészségi állapotuk – amelyet a kutatók több stressz-szintet jelző mutató mentén kategorizáltak – stabil maradt, míg a homogén összetételű csoportok tagjainál a kondíció és az egészségi állapot is romlott a kísérlet ideje alatt.

Házi verebek nyáronFotó: Óscar Díez Martínez/Biosphoto via AFP

A változatosság gyönyörködtet

A kutatók szerint a változatos összetételű csoportokban több lehetőség van eltérő szerepek betöltésére, nagyobb a valószínűsége kulcsfontosságú egyedek jelenlétének, akik jelentős pozitív hatással vannak a csoport egészére, nagyobb az esély a komplementaritásra, vagyis arra, hogy az eltérő személyiségű egyedek kiegészítik egymást. „Ennek pedig végtére az lehet az eredménye, hogy a csoport tagjai kevésbé stresszesek és egészségesebbek” – fogalmaz Vágási.

A magyar tanulmány ezzel alátámasztotta a korábbi eredményeket is. Egy korábbi kutatásból tudható például, hogy a sokféle személyiségű egyedekből álló széncinege (Parus major) csapatainak tagjai összehangoltan fedezik fel az új táplálkozó helyeket, ahogy az is, hogy a guppiknál (Poecilia reticulata) a kisebbségben lévő kulcsfontosságú egyedek jelentősen növelik a csoport egészének teljesítményét. A tüskés pikók (Gasterosteus aculeatus) vizsgálata pedig azt mutatta, hogy a halak sikeresen megoldanak egy kétlépéses táplálékszerzési feladatot akkor, ha a csoportban van olyan egyed, amelyik az egyik és/vagy a másik lépést is ismeri.

A verebekre vonatkozó friss eredmény magyarázatot kínál az eltérő személyiségtípusok hosszú generációkon átívelő fennmaradására is. A személyiségtípusok korlátolt viselkedési típusok, vagyis az egyedek következetesen félénkek vagy bátrak az aktuális helyzettől függetlenül. Ez a viselkedési korlát behatárolja egy egyed lehetőségeit. „A társas életet élő fajoknál azonban a saját személyiségtől eltérő személyiségekkel való szövetkezés kölcsönös előnyöket nyújthat a csoporttagok egészsége tekintetében és előnyt jelenthet a csoport egészének működése szempontjából is, hiszen a jobb egészségi állapotban lévő egyedek kollektíven is jobban teljesítenek” – magyarázzák a debreceni és kolozsvári kutatók. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: