Egy ausztrál tudós szerint ezer cápatámadás lenne megelőzhető 50 év alatt
Hiánypótló kutatás jelent meg szerdán a Royal Society Open Science című szaklapban: ebben Corey Bradshaw, a Flinders Egyetem biológusa megkísérelte kiszámolni, hogy hány embert nem fognak megharapni a cápák Ausztráliában az elkövetkező ötven évben. Bradshaw a védekezés többé-kevésbé bevett módjaival, egyes területek hálóval történő elkerítésével vagy a drónos megfigyeléssel nem foglalkozott, hanem azt feltételezte, hogy a vízbe merészkedő ausztrálok elektromos cápariasztót vesznek magukhoz.
Ezek az eszközök a cápák különleges érzékszervét, az elektromosságot érzékelő Lorenzini-ampullákat csapják be, és bár a mai napig folyik róla a vita, hogy mennyit is érnek, Bradshaw egy korábbi kutatásában arra jutott, hogy az egyik vizsgált riasztó az esetek 56 százalékában hatékonynak bizonyult, mások viszont teljesen használhatatlannak. Charlie Huveneers cápakutató, az akkori kutatás vezetője szerint még a legjobban teljesítő riasztókészülék sem nyújt tökéletes biztonságot a cápaharapás ellen, viszont megvan az a veszélye, hogy a szörfös egy ilyen riasztó birtokában hamis biztonságérzetbe ringatja magát – de legalább kiszúrták, hogy melyik az a szerkezet, amit biztosan nem éri meg használni.
Vigyázat: a cápaharapás PTSD-t okozhat!
Bradshaw abból indult ki, hogy a korábbi kutatásban a mesterséges körülmények kicsit torzíthattak az eredményeken: úgy gondolja, hogy egy riasztóval felszerelt tonhaldarab mégiscsak passzívabban viselkedik, mint egy szörfös, így az akkori 56 százalékos hatékonyságot felkerekítette 60 százalékra.
Ezután azt a feltételezést tette, hogy mindenki, akit reálisan fenyegethet a cápatámadás veszélye, beszerez egy ilyen készüléket. Ez valószínűleg nem lesz így, de a nagyjából 500 dolláros áron kapható riasztók azért már elérhetőek lehetnek azoknak, akik szeretnek cápák között szörfözni.
A kutató úgy gondolja, hogy az 1900 és 2020 közötti adatok alapján valószínűsíthető, hogy az elkövetkezendő ötven évben 1063 eset lenne megelőzhető, ami szerinte nem csak azoknak jó, akiket így nem falnak fel a cápák, hanem a cápáknak és a turizmusnak is, egy-egy támadás után ugyanis általában megcsappan az adott partszakasz vonzereje, az így elmaradó forgalom pedig több millió dolláros kiesést jelent.
Bár a kutató maga is elismeri, hogy a cápatámadás még Ausztráliában is viszonylag ritka eseménynek számít, annak a meggyőződésének is hangot ad, hogy minél kevesebb embert támadnak meg cápák, annál jobb. A tanulmány zárásaként arra is rámutat, hogy egy cápatámadás jellemzően kihat az áldozat életének későbbi szakaszára is: az esetek kétharmadában alakul ki poszttraumás stressz-szindróma, de egy ilyen élmény a többi fürdőzőt is zavarhatja, így a hasonló eszközök minél szélesebb körben történő alkalmazása tulajdonképpen mindenkinek csak tiszta nyereség lenne.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: