Az unokájával együtt temették el a lundi püspököt 1679-ben
Peder Pedersen Winstrup svéd teológust 1679-ben temették el, a sírját pedig egészen 2015-ig nem is bolygatták. A kutatók ekkor megvizsgálták Winstrup kiváló állapotban fennmaradt holttestét, és a koporsóban egy másik testre is bukkantak: egy 5-6 hónapos koraszülött gyermekére. Azt csak találgatták, hogy hogyan kerülhetett oda, most a maradványok genetikai vizsgálatával a lundi egyetem kutatói feltárták az ügy részleteit is.
Torbjörn Ahlström, a Journal of Archeological Science szaklapban megjelent tanulmány egyik szerzője szerint az magában még nem szokatlan, hogy a gyermekek holttestét egy felnőtt mellé helyezzék el, ez viszont általában valamilyen rokoni kapcsolatot feltételez, és elismert teológusokkal ritkán fordul elő. A gyerek holttestét ráadásul láthatóan sietősen helyezték el a koporsóban, és megpróbálták elrejteni, ebből arra következtetnek, hogy vagy a sírásó rakhatta oda, vagy a felravatalozott koporsóba csempészhette be valaki.
Közös koporsóban maradnak
Per Karsten, a Lundi Egyetem Történettudományi Múzeumának vezetője akkor azt valószínűsítette, hogy valaki csak kihasználhatta az alkalmat, hogy szentelt földbe temettethesse a koraszülött gyermeket, de további vizsgálatokat helyezett kilátásba. Az egyetem kutatói mostanra végeztek is ezekkel: nagy valószínűséggel nem egy idegen gyermekkel, hanem a saját unokájával együtt temethették el a püspököt.
A genetikai vizsgálatok szerint a gyerek és a püspök génjei között nagyjából 25 százalékos egyezés volt. Winstrup és a gyermek kora alapján (a püspök 76 éves korában halt meg) azt valószínűsítették, hogy az unokája lehet az ismeretlen holttest. Winstrupnak három gyermeke volt, Anna Catharina, Anna Maria és az ifjabb Peder. A holttestekben azonos volt az Y kromoszóma, amit csak az apa örökíthet tovább: Peder volt a gyerek apja.
Peder legkésőbb 1679-ben, a püspök halálának évében házasodhatott meg – a későbbi feljegyzések már házasként emlegetik, ennek a frigynek lehetett a gyümölcse a gyermek. A kutatók feltételezik azt is, hogy a gyászoló rokonságot külön is beengedték a ravatalhoz, valószínűleg az ifjabb Peder ekkor rejtette el a gyerek holttestét a koporsóban.
A tervek szerint a püspök és az unoka maradványait a vizsgálatok végeztével úgy fogják eltemetni, ahogy találták őket: közös koporsóban.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: