Új darázsfajt fedeztek fel Norvégiában
Új parazita darázsfajt azonosítottak egy norvég gyűjteményben, eddig ez az első és egyetlen ismert példánya a Chrysis parabrevitarsis névre keresztelt rovarnak. Az állat azért kapta ezt a nevet, mert kinézetre majdnem tökéletesen azonos a Chrysis brevitarsis nevű gyakori előfordulású fajjal.
Frode Ødegaard entomológus, a felfedezést ismertető tanulmány vezető szerzője szerint a kakukkdarazsak esetében különösen nagy kihívást jelent az egyes fajok elkülönítése: ebben az esetben a mikroszkópos és a DNS-vizsgálat is minimális különbségeket mutatott a két vizsgált faj között, mindazonáltal a különbségek jelen voltak. A kutatók ezután a rovarok feromonjait kezdték vizsgálni, hátha abból több derül ki, végül ez alapján sikerült azonosítani a frissen felfedezett fajt.
Az entomológusoknak régóta fejfájást okoz a fémdarazsak megkülönböztetése. Az elmúlt tíz évben a rovarok DNS-mintáinak vizsgálata sok áttörést hozott, de a feromonok még sokkal többet segítenek az azonosításukban. Több, egymásra a megtévesztésig hasonló faj között ez teszi a legnagyobb különbséget: ahogy az entomológus fogalmazott, „más nyelven beszélnek”, más vegyi anyagokkal kommunikálnak.
A gombostű és a fajmegőrzés
Ødegaard szerint a kakukkdarazsak különösen fejlett nyelvi arzenállal rendelkeznek, amire azért van szükségük, mert a kakukkhoz hasonlóan más állatok fészkeibe rakják a tojásaikat (illetve petéiket). A lárvák hamarabb kikelnek, mint a fészek többi lakói, majd felfalják a többieket – de ehhez fontos az is, hogy ne fedezzék fel idő előtt a parazitát. Ilyenkor van szükség a rovar nyelvi képességeire, arra, hogy olyan feromonokat bocsásson ki, mint amilyeneket a prédának kiszemelt faj példányai.
A kutató szerint a specializáció evolúciós mércével mérve nagyon hamar megtörténik, így gyakran csak ezek a változások árulkodnak arról, hogy egy külön fajról van szó. A rovarok által kibocsátott feromonok miatt nem csak a préda nem neszeli meg a jelenlétüket, de az egyébként nagyban hasonló többi fémdarázs sem érdeklődik irántuk, így csak a fajon belül tudnak párosodni.
Miután a rovarnak csak egyetlen ismert példánya létezik, felvetődhet a kérdés, hogy vajon jó helyen van-e egy gombostűn egy norvég rovargyűjtőnél. Ødegaard szerint ez a faj túlélésének szempontjából nem lényeges: egy-egy példány begyűjtése nem befolyásolja ezt, viszont élő rovarok vizsgálata még mindig nem megoldott. A biodiverzitás szempontjából jóval fontosabb az élőhely megőrzése, az pedig gyakorlatilag mindegy, hogy egy adott példányt egy madár kap-e el, vagy egy lelkes entomológus – a tudomány szempontjából viszont nem az, a madarak ugyanis ritkán azonosítanak új fajokat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: