50 nappal lett hosszabb a nyár az elmúlt évtizedben Magyarországon
Az elmúlt öt évtized hőmérsékleti adatai szerint az ősz jelentősen, a tavasz mérsékelten rövidült Magyarországon, a változás egybevág az északi félteke egészén tapasztalható évszak-eltolódásokkal – állítja Kis Anna meteorológus, az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa a Másfélfokon kedden megjelent elemzésben.
Magyarországon az 1971–1980-as évtizedben átlagosan június 21-én kezdődött a nyár és augusztus 20-án vége is volt, ezzel szemben a 2011–2019 átlaga szerint már május 29-től egészen szeptember 17-ig tartott a legmelegebb évszak, „azaz kb. 50 nappal lett hosszabb a nyár” – írja a meteorológus.
Az évszakok hosszának vizsgálatánál a meteorológusok a hőmérsékleti küszöbértékekhez kötik az egyes szezonok kezdetét és végét, nem pedig a jól ismert meteorológiai vagy csillagászati dátumokhoz. Így a nyár kezdetét akkora datálják, amikor a napi középhőmérséklet meghaladta a 17,71 Celsius-fokot, a végét pedig az első ennél hűvösebb nap határozza meg. A tél esetén a vizsgált hőmérsékleti küszöb 3,42 Celsius-fok. Az eredményeket évtizedes bontásban az alábbi ábrán láthatók.
Kis Anna szerint a legnagyobb mértékben az ősz időtartama csökkent. Az 1990. előtti évtizedekben az átlagos hossza 100 nap körül alakult, ám az utána következő három évtizedben ez már csak kevesebb, mint 85 napra korlátozódott.
A meteorológus szerint a változás trendszerű: a nyár kezdeti időpontja évtizedről-évtizedre előrébb kerül az átlaghőmérséklet alapján, míg a vége egyre nagyobb mértékben lóg bele már a szeptemberbe is. Az elmúlt tíz évben a hőmérsékleti adatok alapján már szeptember 17-ét tekinthettük a nyár utolsó napjának, míg a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben még egyértelműen augusztusban ért véget ez az évszak.
Az 1952–2011-es időszakra vonatkozó elemzések szerint az északi félteke közepes szélességein a telek rövidültek, a nyarak hosszabbodtak, és az átmeneti évszakok hossza rövidült. A nyár 17 nappal lett hosszabb (78 napról 95 napra növekedett), a tél, a tavasz és az ősz pedig rendre 3, 9 és 5 nappal lett rövidebb.
Kis Anna szerint habár Magyarországon is is növekedett az átlaghőmérséklet az elmúlt évtizedekben és ezzel összefüggésben az évszakok hossza is megváltozott, az időjárás változékonysága nem múlt el. „Minden évszakban előfordulhatnak olyan időszakok, amelyek nem a kimondottan elvárt időt hozzák – az éghajlatváltozás következtében pedig valószínűsíthetően ezen szélsőségek gyakoribbá válására számíthatunk. Ugyanakkor az évszakok ilyen mértékű és gyorsaságú megváltozása alapjaiban írhatja át azt a civilizációs berendezkedést és életmódot, amit megszoktunk és természetesnek veszünk” – írja a meteorológus.
Az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa szerint „különösen kitettek a növények ezeknek a változásoknak, hiszen ha a tavasz kezdete korábbra tolódik az emelkedő globális hőmérséklet miatt, előbb fejlődésnek indulnak, és érzékenyebben érintheti őket egy-egy hidegbetörés, fagykárt szenvedhetnek. Ráadásul, felborulnak a fenológiai fázisokhoz köthető folyamatok: előfordulhat, hogy az adott periódusban még nem áll elegendő víz vagy tápanyag a növény rendelkezésére. Az alacsonyabb hozam pedig negatívan érinti a tőlük függő, egyéb populációkat. Ez a jelenség persze nem csak természetes környezetben lép fel: a mezőgazdasági termelést is érinti. Az enyhébb telek miatt a nyugalmi időszak rövidül, ami a terméshozam csökkenését, esetleges minőségi romlását vonhatja maga után”.
(Via Másfélfok)
Korábbi kapcsolódó cikkeink: