A műanyagszennyezés miatt csökken a péniszméret, és veszélyben a férfiak termékenysége
Azoknak a férfiaknak, akik ezt a cikket olvassák, átlagosan fele annyi hímivarsejtjük van, mint a nagyapjuknak volt – derül ki Shanna Swan reprodukciós epidemiológus februárban megjelent Count Down című könyvéből, amely egyes ipari alapanyagok, különösen a PVC lágyítására használt szerves vegyületek, a ftalátok és az évente több millió tonnás mennyiségben előállított adalékanyag, a biszfenol A káros hatásaira rámutatva riadóztatja a közvéleményt.
A két vegyület alaposan megkutatott hatásai csak vázlatosan: csökkenő biológiai nemi különbségek egyes állatfajokban, a péniszméret és a spermiumszám visszaesése, az erektilis diszfunkció terjedése, csökkenő termékenység, a nemspecifikusnak tartott viselkedések módosulása. A New York-i egészségügyi intézményhálózat, a Mount Sinai elismert tudósa szerint a műanyaggyártáshoz köthető, nagymértékű szennyezés az emberiség termékenységét és ezzel végső soron a jövőjét fenyegeti.
A Conversationben nemrég két kutató, Alex Ford, a Portsmouthi Egyetem biológus egyetemi tanára és Gary Hutchinson, az Edinburgh Napier Egyetem toxikológus egyetemi tanára foglalta össze Swan kutatásait.
Út a zéró termékenységig
A könyv egyebek mellett számos bizonyítékot mutat be arról, hogy az elmúlt 40 évben a nyugati férfiak spremiumszáma több mint 50 százalékkal csökkent, és a szerző arra számít, hogy néhány generáció múlva a hímivarsejtek annyira megritkulnak a férfiak ondójában, ami már lényegében terméketlenséget jelent. A Swan által összegyűjtött adatokból az következik, hogy 2060-tól fogva a legtöbb férfinek csökkent vagy zéró lesz a nemzőképessége.
Fordék szerint nehéz előre megmondani, hogy ez a trend valóban folytatódik-e, és ha igen, vajon kihal-e emiatt az emberi faj. Az biztos azonban, hogy a mindennapi életünkben minket körülvevő vegyületek ellen hatékonyabb szabályokra lenne szükség, hogy megmaradjanak az emberek és a környezetükben élő állatok reprodukciós képességei.
A hímivarsejtek megfogyatkozása először az 1990-es években kapott nemzetközi figyelmet, bár kritikusok azzal igyekezték elvenni a dolog élét, hogy rámutattak a spermiumszámlálási módszertan eltéréseire, amelyekből szerintük a riasztó eredmények következhettek.
2017-ben egy 43 ezer férfit vizsgáló tanulmány – amely már ezekkel a mérési eltérésekkel is számolt – arra jutott, hogy 1973 és 2011 között a nyugati férfiak ondójában a spermiumszám átlagosan 50-60 százalékkal, tehát évi átlag 1-2 százalékkal csökkent. Erre utal Swan könyvének a címe is: Visszaszámlálás. Az epidemiológus maga is részt vett ebben a kutatásban, ez után pedig figyelmét a jelenség okaira fordította.
Minél kevesebb hímivarsejt van egy férfi spermájában, annál kisebb esélye van, hogy közösülés útján gyereket nemzzen. A 2017-es tanulmány arra hívta fel a figyelmet, hogy unokáink esetleg már nem is lesznek képesek erre természetes úton, Swan pedig arra számít, hogy 2045-re a legtöbb pár kénytelen lesz orvosi segítséget kérni a sikeres fogantatáshoz.
További termékenységet és nemiséget érintő hatások
Kevésbé súlyos következményekkel fenyeget, de hasonlóan riasztó trend a vetélések és az olyan fejlődési rendellenességek gyakoriságának növekedése, mint a zsugorodott pénisz csecsemőknél, az interszexualitás (azaz, amikor a férfi és női alaki jellegzetességek is megjelennek) és a le nem szállt herék. Kutatások szerint ezek a jelenségek is összefüggnek a spermiumszám csökkenésével.
Swan szerint vannak arra utaló jelek, hogy a vegyszerek nemcsak a fizikai, hanem az intellektuális fejlődésbeli különbségeket is elhalványítják a kislányok és kisfiúk között. Az agy egyik szexuálisan kétalakú területe a nyelvelsajátításé, amiben általában a nők vannak előnyben. A lány csecsemők és karonülők többnyire több szót értenek, mint a fiúk, és ez a nemi különbség Swan kutatásai szerint például csökkenni kezdett a hormonrendszert megbolygató ftalátok hatására.
Swan nem tagadja, hogy a viselkedésbeli változásoknak társadalmi okai is vannak, de szerinte a fiziológiai magyarázattal is foglalkozni kell. Kollégáival 2014-ben igazolták, hogy azok a kisfiúk, akik magzatként az anogenitális távolságot (az ivarszerv és a végbélnyílás távolságát) is csökkentő vegyszereknek voltak kitéve, kevésbé játszottak férfias játékokat. Az anogenitális távolság – amely a 20. század elején férfiaknál még jellemzően kétszerese volt a nőkének, mára viszont a vegyszerek hatására csökkent a mérete – a péniszmérettel és a termékenységgel is korrelál.
Más kutatások arra jutottak, hogy a szexuális vágyat is csökkentheti a nem magzati korban, hanem felnőttként való kitettség a vegyszerekenek. Kínai gyári munkásoknál például a megnövekedett biszfenol A-szint mutatott ezzel összefüggést, egy másik kutatás pedig menopauza előtt álló nők esetében mutatott ki hasonló kapcsolatot egy ftalátvegyület szintje és a szexuális érdektelenség között.
Kritikus időszak a méhen belül
A hímivarsetek megfogyatkozását számtalan tényező magyarázhatná, hiszen 1973 óta a legmesszebb menőkig átalakult az életmód, változott a táplálkozás, a testmozgás, az elhízás mértéke és az alkoholfogyasztás is – és ezek mind befolyásolhatják a hímivarsejtek mennyiségét. Ám az elmúlt években kiderült, hogy ezeknél is meghatározóbb az a méhen belüli fejlődési szakasz, ami a későbbi életmódnál sokkal inkább befolyásolja a férfitermékenységet.
Ha a hormonális jeladás felborul a magzati maszkulinizáció periódusában, amikor kialakulnak a férfi sajátosságok, annak felnőttkorig ható következményei lesznek a termékenységre nézve. Ezt eleinte állatkísérletekben bizonyították, de egyre több bizonyíték van rá emberes vizsgálatokból is.
Swan szerint a probléma azért is súlyosbodik, mert a méhen belül szerzett, az előző generációktól örökölt kitettséghez hozzáadódik az a ftalátszennyezés, amivel az ember élete során találkozik. Ha a jelenkori ember semmi ilyesmit nem örökölt volna szüleitől és nagyszüleitől, a saját gyerekének akkor is továbbörökítené az élete során testében felgyűlt vegyszerek káros hatását.
A hormonzavarokat olyan, a mindennapi termékekben megtalálható vegyületek okozzák, amelyek képesek vagy úgy viselkedni, mint az emberi hormonok, vagy pedig megakadályozni a hormonokat abban, hogy megfelelően kifejtsék hatásukat az emberi fejlődés különböző periódusaiban. Ezek az endokrin rendszert károsító vegyületek (EDC-k) megtalálhatók enni- és innivalókban, a bőrre kerülő kozmetikumokban, de még a levegőben is, amit belélegzünk. Annyira gyakoriak, hogy „mindenhol vegyszereknek” is szokták nevezni őket, mert a fejlett világban kifejezetten nehéz elkerülni őket.
Ha egy EDC-t betiltanak, új lép a helyére
Az EDC-ktől az anyai szervezet nem védi meg a magzatot, így tehát a magzatnál beálló hormonális zavarok mértéke nagyban függ attól, hogy a terhes nő mennyire kitett ezeknek a vegyszereknek – ahogy azt a rejtettheréjűség földrajzi befolyásoltságáról szóló átfogó francia tanulmány is bizonyította néhány éve. Tehát a mai férfiak spermiumszámának csökkenése nem a mostani, hanem az ő születésük elleni szennyezés mértékét mutatja, és a környezet azóta sem tisztult, sőt kétségtelenül szennyezettebbé vált – írja Ford és Hutchinson.
Az EDC-k közé számos vegyület tartozik, ezek közül néhányat már a 20. században betiltottak, illetve alkalmazásukat csökkentették, mások viszont a mosogatószerektől a növényvédőszereken át a műanyagokig számos mindennapi termékben ma is megtalálhatók. Nemcsak a férfi-, hanem a női termékenységre is kifejtik hatásukat (Swan szerint a világ bizonyos részein a mai huszonéves nők kevésbé termékenyek, mint nagyanyáik 35 évesen), megzavarják az emésztést és a kardiovaszkuláris hormonális rendszert is. Némelyiket, mint a fogamzásgátló tabletták adalékait, vagy az ipari állattartásban alkalmazott növekedési hormonokat, kifejezetten arra is tervezték, hogy hatással legyenek az endokrin rendszerre – ma ezek is mindenfelé megtalálhatók a környezetünkben.
Mások csak mellékhatásként befolyásolják a hormonrendszer működését. Ezekből is olyan sok van, hogy egy cikkben lehetetlen lenne felsorolni – itt átböngészhető az Európai Bizottság három fokozatú EDC-listája. A nemzetközi Endokrin Társaság 2009-es összefoglalójában az alábbi – részben betiltott, részben máig alkalmazott – vegyületek szerepelnek kiemelt helyen:
- a Magyarországon némi korlátozással alkalmazható növényvédőszer, a vinklozolin;
- a dietil-stilbösztrol (DES) gyógyszer, amit 1978-ig rendszeresen felírtak terhes nőknek a vetélés megakadályozására;
- a hírhedt, Magyarországon rég betiltott DDT rovarirtószer;
- az előbbihez hasonló szerkezetű, állati szövetekben ma is fellelhető diklór-difenil-diklór-etilén (DDE);
- a főként gyermekjátékokban és az egészségügyben ma is használt PVC-lágyító ftalátok – amelyek bizonyítottan hozzájárulnak az alacsony spermiumszám, a rejtettheréjűség kialakulásához és az anogenitális távolság csökkenéséhez;
- a műanyagiparban széles körben alkalmazott biszfenol A (BpA), amely hozzájárul a prosztata fejlődésének zavaraihoz, daganatos megbetegedéseihez, és millió tonnaszámra gyártják ma is. Egyebek mellett megtalálható elektronikus eszközökben, fogtömésekben, cumisüvegekben, műanyag tányérokban, palackokban, CD-kben, vízvezetékcsövekben, szemüveglencsékben, orvosi eszközökben.
A hormonrendszert károsító anyagok közé tartozik továbbá az Európai Unióban már betiltott atrazin nevű növényvédőszer, illetve a kozmetikai és gyógyszeriparban széles körben használt parabének.
Hormonzavaró szerek az állatvilágban
Az emberi termékenységre ennyire kiható vegyszerek az állatvilágban is éreztetik hatásukat: nem is olyan meglepő például, hogy az emberi környezetben élő kutyák körében ugyanúgy megfigyelhető a hímivarsejtek számának visszaesése. Kanadai és svéd nyérctelepeken végzett tanulmányok ugyancsak összekötötték a mezőgazdaságban és az iparban használt vegyszereket a nyércek alacsonyabb spermaszámával, valamint a körükben tapasztalható abnormális here- és péniszfejlődéssel.
De megfigyelték a szennyezés hatásait floridai aligátorokon, garnélarákokon a brit vizeken, és a szennyvízlefolyók közelében élő halak szervezetében bárhol a világon. De a vegyszerek káros hatása olykor az emberi befolyástól látszólag távol élő fajoknál is megfigyelhető. A 2017-ben Skócia partjára sodródott nőstény kardszárnyú delfin az egyik legszennyezettebb élőlénynek bizonyult, amit valaha találtak, szervezetében drámai szintet ért el a poliklórozott bifenil mennyisége, és a kutatók szerint sosem született borja.
Az élővilágban elforduló nemi fejlődési rendellenességek olykor egészen más vegyszerek miatt alakulnak ki, mint az emberek esetében. De végeredményében ezek mind képesek a reproduktív egészséget veszélyeztető mértékben károsítani a normális hormonműködést.
A szívószál szembetűnőbb
Az Egyesült Királyságban a környezetért, élelmiszer-biztonságért és vidékfejlesztésért felelős minisztérium készíti a vegyszereket szabályozó stratégiát. Az Európai Unió is gyakran változtatja a szabályokat, hogy valahogy megakadályozza, hogy a nagy nehezen betiltott veszélyes ipari alapanyagok helyébe újabb egészségkárosító vegyületek lépjenek.
Ha Shanna Swan kutatása nagyobb figyelmet kapna, talán a közvélemény is nyomást gyakorolhatna a törvényhozókra, hogy vegyék komolyabban ezt a saját leszármazottaikat is érintő veszélyt. Ám a lelkesen fogyasztó nyugati társadalmakban a láthatatlan vegyületek veszélyei végképp eltörpülnek az olyan szemmel látható (és így is alig valakit zavaró) szennyezések mellett, mint amit a szívószálak, a műanyagpalackok, a füstölő kipufogók és kémények jelentenek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: