Bár a hangyák egyaránt főszereplői a természetes és az urbanizált ökoszisztémák hulladékgazdálkodásának, a többség leginkább bosszantó rovaroknak tartja őket, amelyek tömegesen bolygatják fel a konyhák és a kamrák nyugalmát, megszállják a kirándulók hátizsákját, és csípnek, ahol érnek.

A bolyok rejtett életét sokáig csak a természetbúvárok, ökológusok és a hangyákra specializálódott biológusok, a mürmekológusok tanulmányozták. Az utóbbi két évtizedben azonban a rovarkedvelő terraristák közül egyre többen kezdtek el hangyát tartani, és ma már Magyarországon is több száz házi hangyafarm működik.

Az első és eddig egyetlen professzionális magyar hangyaneveldét üzemeltető Bakos Ádám az elmúlt öt évben nem csak a hobbihangyatartóknak, de egyetemi kutatóműhelyeknek is szállít formikáriumokban nevelt bolyokat. A hangyás videói és saját kiadású hangyakalauza nyomán egyre népszerűbb hangyász YouTube-csatornája nemrég érte el a tízezer feliratkozót, és százak vásárolnak az Antsite.eu webshopjában, ahol gyakorlatilag minden a hangyatartáshoz szükséges eszköz kapható a lakóhelyül szolgáló, átlátszó, különböző méretű formikáriumoktól a kifutókon át természetesen a hangyákig. (Bár a weboldalon összesen 115 hangyafaj szerepel a Camponotus turkestanustól a Stemanna debiléig, ebben a pillanatban kétfajta hangya kapható: a Camponotus vagus – ácshangya vagy szürke lóhangya – 6000, a Prenolepis nitens – hamis mézesbödön-hangya vagy téli hangya, gyakorló tartóknak ajánlott faj! – 4000 forintba kerül.)

A kis fekete, a gyepi és a maggyűjtő

„Azok a jó kezdő fajok, amelyek jól alkalmazkodnak az első tartási hibákhoz is” – mondja esztergomi bázisán a közgazdász végzettségű hangyafarmer, aki a 2010-es évek közepén az interneten barangolva futott bele az első olyan videókba, amelyek a rovarok otthoni tartását mutatták be. Bakos életében addig a szokásos kutya, macska meg egy kis igényű hal jelentette az élővilágot, de miután ráakadt az AntsCanada videócsatornájára, szó szerint rákattant a hangyákra. „Nem egyetlen állat, hanem egy élő rendszer, az egészben ez fogott meg, és az, hogy miként lehet üzemeltetni egy ilyen organizmust” – emlékszik vissza első benyomásaira.

Bakosnak ekkor lett nyilvánvaló, hogy a méhekkel és a darazsakkal együtt a hártyásszárnyú rovarok (Hymenoptera) rendjéhez tartozó hangyák (Formicidae) államalkotó fajait a fejlett ivadékgondozás, a szaporodóképes hímekből és nőstényekből, azaz királynőkből, valamint nőivarú, de általában fejletlen petefészkű, többféle méretű és szerepű dolgozókból álló kasztrendszer, továbbá a generációk együttélése és az egyedek együttműködő viselkedése jellemzi.

Az első szakirodalmi munkákat az angol és magyar nyelvű netes kutatói fórumokról szerezte be, és így, szigorúan tudományos alapon gyűjtötte be az első kolónialapító királynőit is. Aztán miután kiderült, hogy Magyarországon a kisállatkereskedések nem foglalkoznak hangyákkal, vállalkozást alapított a hiány pótlására, és felcsapott megélhetési hangyásznak.

A konyhákban garázdálkodó kis fekete (Lasius niger) és a gyepi hangya (Tetramorium sp.) volt az első két faj, amit tartani és nevelni kezdett. A kedvencei ma már inkább a maggyűjtők. A Dél-Európában honos Messor barbarus és a budai hegyekben is fellelhető Messor structor szárazságtűrő fajok, így a műanyagból készült formikáriumok párásítása és temperálása is viszonylag egyszerűen megoldható, ugyanakkor méretük és aktivitásuk miatt látványosak.

Az Acromymex nemhez tartozó levélvágó hangyák a természetfilmek miatt rendkívül népszerűek, de mivel nagyon nehéz őket tartani, Bakosnak is csak pár hónapig sikerült fenntartania egy kis kolóniát, aztán összeomlott a rendszer. „Termosztáttal szabályozott zárt rendszer és fix páratartalom kell nekik, mert egy-két Celsius-fokos megingás már pusztító hatású, de nem a hangyákra, hanem azokra a gombákra, amelyeket ezek a fajok nevelnek mint táplálékforrást. Vagyis a gombának kell az állandó temperált környezet, nem a hangyáknak, csakhogy gombák nélkül a hangyák sem élik túl. A levélvágók olyan specialisták mint az emlősöknél a koalák” – mondja. A hangyászetika kifejezetten tiltja az olyan inváziós fajok tartását is, mint például az argentin hangya (Linepithema humile), mert ezen fajok királynői jó eséllyel megszökhetnek, és annak komoly ökológiai kockázatai lehetnek.

Bár a természetvédelmi világszövetség, az IUCN vörös listáján több hangyafaj is szerepel, az észak-európiai országok kivételével nem az egyedek, hanem az élőhelyek a védettek. „Magyarországon sem fajokat, hanem bolyokat védenek a természetvédelmi szabályok. Egy-egy királynőt tehát be lehet gyűjteni például az erdei vöröshangyákból (Formica rufa) is, de csak úgy, hogy nem bolygatjuk meg a fészket” – mondja Bakos.

Házi matriarchátusok

Hogy miért a dolgozóknál jóval nagyobb méretű királynő a kulcsszereplő, annak a hangyák szaporodása a magyarázata. „A kifejlett erős bolyok időről-időre szárnyas királynőket és szárnyas hímeket nevelnek, ezek általában egyszerre repülnek ki a rajzási időszakban a megfelelő időjárási körülmények együttállásakor. A levegőben párosodnak, ezután az egész életére megtermékenyített királynő ledobja a szárnyait, és kész a kolóniaalapításra, a hím pedig pár héten belül elpusztul” – mondja a hangyafarmer. Az egész életére megtermékenyített királynő megfelelő körülmények között innentől kezdve folyamatosan rakja a petéket, az ezekből kikelő dolgozók pedig a fészekből kijárva élelmet keresnek, amit begyűjtenek és beviszik a fészekbe, ahol megosztják azt a társaikkal, illetve a királynővel.

„Mondhatjuk, hogy a befogott királynők a természetben halálra lennének ítélve, hiszen még mielőtt új kolóniát tudnának alapítani, többnyire madáreleségként végzik” – teszi hozzá Bakos. Fogságban, egy megfelelő formikáriumban sokkal hosszabb életűek a dolgozók is, hiszen zárt a rendszer, kevesebb a veszélyforrás és a stressz, így kisebb az elhullás is. A szakirodalom számon tart olyan maggyűjtő fajokat, amelyek királynői akár 25 évet is élnek, sőt akad olyan mesterséges kis fekete kolónia, amelynek matriarchája már 30 éve termeli az utánpótlást.

Bakos szerint a rajzás elméletileg reprodukálható lenne mesterséges körülmények között, de egyszerűbb és célszerűbb is a természetből begyűjteni a megtermékenyített királynőket.

Bolyviszonyok

A hangyák evolúciós sikerének kulcsa az alkalmazkodás, Bakos szerint ezért is tarthatók jól mesterséges körülmények között. Az átlátszó formikáriumokban azért érzik jól magukat, mert „eleve nem úgy látnak mint mi, elsősorban nem a fény, hanem a szagok alapján érzékelik a világot, illetve a rezgéseken keresztül”. Bakos szerint mivel érzékelik a legkisebb környezeti változást is, tökéletesen tisztában vannak vele, hogy hol van például a formikárium bejárata és kijárata. „Jó a memóriájuk, keresik a réseket, és ha van, meg is találják” – mondja Bakos, aki szerint a hangyák azonnal képesek megszökni, ha a tartó nem kellőképp körültekintő például az etetésnél.

Mivel azonban általában a dolgozók szöknek el, abból olyan nagy baj nem lehet, mert ritka esetben ugyan ők is rakhatnak petéket, de azokból kizárólag hímek kelhetnek ki.

Az egyes kolóniák létszáma az életmódtól és a körülményektől függ. A lombkorona szintben élők kevesebben alkotnak egy-egy kolóniát és általában a szomszédaikkal is barátságosabbak, szemben a talajszinten élőkkel, amelyek gyakran háborúznak egymással. „A fajok 90 százaléka arra törekszik, hogy minél nagyobb legyen a kolónia létszáma és mérete. Hódító berögződéseik vannak. Mesterséges körülmények között az élelem mennyiségével és a rendelkezésre álló tér méretével bizonyos szintig azért szabályozható a létszámuk”.

A hangyafajok többsége szereti a rendet, fejlett a hulladékgazdálkodásuk. Ezek a formikárium egyik sarkába gyűjtik a szemetet, egy másik helyiségben raktárakat alakítanak ki, külön helyiségben pedig a lárvanevelés és a petézés zajlik. „Különféle alakú és méretű kamrákat biztosítunk nekik, amiket aztán belaknak. A petézéshez a párásabb, a lárvaneveléshez száraz és melegebb kamrákat, a többit meg ők megoldják” – mondja Bakos.

A specialistákon kívül a hangyák tápláléka növényi szénhidrátokból és állati fehérjékből áll. A természetben általában magvakból, illetve nektárból, vagy a házi állatként megfejt levéltetvek testnedveiből kinyert szénhidrátok biztosítják az aktivitáshoz szükséges energiát, az állati fehérje pedig a peterakás, lárvanevelés alapfeltétele. „Léteznek predátor fajok is, amelyek nagyon szépek, de mivel csak rovarokat esznek, sikerrel nagyon nehéz tartani őket. A túl nagy élő eleségtől ugyanis félnek, a túl kicsit nem tekintik prédának. A magas páratartalom plusz kockázat, mert az a gomba, atka vagy baktérium kártevőiknek is kedvez, ezért én nem ajánlom” – mondja Bakos.

Hangyaháborúk, kutatók és vásárlók

A nagyobb kolóniáknak azonban ennek ellenére a hangyászok gyakran adnak élő táplálékot, mert a boly a köznyelvben katonáknak nevezett úgynevezett major dolgozókat is nevel a minor és media dolgozók mellett. Az egyedszámuk és a maximális méretük egy kutatás szerint a környezet veszélyességének függvényében változik. Mint Bakos mondja, „a major dolgozók védhetik a kolóniát a betolakodók ellen, egyszersmind táplálják is az alsóbb kasztokat, mivel van egy közösségi gyomruk is, amelyből a szájszervükön át képesek etetni a többieket, vagyis afféle mozgó tápanyagraktárak”.

Ugyanakkor még a katonák sem feltétlenül támadnak egy másik boly tagjaira. „Ha két magányos hangya találkozik, miután letapogatták egymást és azonosították, hogy más-más kolóniához tartoznak, nem történik semmi, mindkettő megy tovább a maga útjára” – mondja a hangyafarmer. Ez a helyzet akkor is, ha tömeg és egy egyed találkozik egymással, ám ha tömegek találkoznak, azonnal kirobbannak a hangyaháborúk, amelyek az északi féltekén tavasszal zajlanak.

„A népi bölcsesség ezt összeköti a közelgő esővel, de erre nincs semmiféle tudományos bizonyíték, vagyis nem a légnyomásváltozás, hanem a terület birtoklása miatt esnek egymásnak a kolóniák dolgozói. Az esőhöz csak annyi a köze a jelenségnek, hogy tavasszal sok az eső” – oszlat el Bakos egy közkeletű hangyás tévhitet.

Adja magát a kérdés, hogy a hobbisták a sziámi harcos halak mintájára kihasználják-e ezt a tulajdonságot. „A hangyászok nem nézik jó szemmel és etikátlannak tartjuk a mesterséges háborúkat, mi nem azért tartjuk őket” – hárítja el a feltételezést Bakos.

Már csak azért is, mert a tudományos körökkel kezdetektől ápolt jó viszonyát az utóbbi években odáig mélyítette, hogy ő szolgálja ki az akadémiai igényeket is. Kisebb létszámú kolóniákat nevel például a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékén működő mürmekológia csoportnak, és a Szegedi Tudományegyetem ökológiai tanszékén dolgozó kutatóknak is, akik a hangyák eszközhasználatát vizsgálják.

Bakos folytat saját, szaporodásbiológiai kísérleteket is, jelenleg például azt vizsgálja, hogy milyen a polygyn (többkirálynős) fajok szaporodási aktivitása 18, illetve 26 Celsius-fokon.

Hangyavásár

És hogy kiből lesz hangyatartó ma Magyarországon? Bakos szerint azokból a 15 és 40 közötti hímnemű honfitársaiból, akik amúgy is kedvelik a rovarokat vagy épp az ízeltlábúakat, pókokat, rákokat. Ráadásul, mint mondja, egy akvárium több törődést igényel, mint egy formikárium, és az utóbbinak olcsóbb a fenntartása is. Mindenesetre a növekvő keresletet mutatja, hogy míg 2020-ban több mint ezer kolónia talált új gazdára, idén már eddig is több mint hatszázan vásároltak a hangyafarm webshopjában. Bakos ugyanakkor a jó kutyatenyésztőkhöz hasonlóan nemcsak figyelemmel követi az általa eladott kolóniák sorsát, de igény esetén vissza is vásárolja őket. Esztergomi bázisának egyik ékköve is egy általa nevelt, majd visszavásárolt szövőhangya-kolónia.

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

link Forrás

link Forrás

link Forrás