20 forgatókönyv, amivel elkerülhető a klímakatasztrófa
Csaknem 400, a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokon belül tartására irányuló klímaforgatókönyvet vizsgált át a a Potsdam Intézet Klímakutató Központja (PIK). A világ legjelentősebb klímakutató szervezete, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) által felvázolt forgatókönyvekből a kutatók szerint csak 50 akad, amiknek az alkalmazása nem vezetne a másfél fokos limit jelentős túllépéséhez. Alig 20-at találtak, ami nagyjából reálisan méri fel az ehhez szükséges lépések volumenét.
Az IPCC néhány évente ad ki a globális éghajlatváltozás helyzetét bemutató jelentéseket; ezekben több ezer, a témában írt tanulmányt elemeznek és összegeznek. A PIK most publikált tanulmánya szerint az említett 20 forgatókönyv nagyjából helyesen becsülte meg a légköri szén-dioxid koncentráció csökkentésének ütemét és nagyságrendjét, illetve a fatelepítési programok szükségességét.
A tanulmány publikálása és a forgatókönyvek értékelése riasztó kilátásokkal kecsegtet, ugyanakkor a reális cselekvési tervek felismerése és kiemelése fontos, mert egyre nagyobb a kockázata annak, hogy túllépjük a párizsi klímaegyezményben lefektetett 1,5t Celsius-fokos felmelegedési küszöböt.
A jelentés vezető szerzője, Lila Warszawski, a Potsdam Intézet Klímakutató Központjának (PIK) vezetője szerint a kibocsátási forgatókönyvek abban különböznek egymástól, hogy mennyire függnek az általuk vizsgált öt kibocsátás-csökkentési lehetőségtől. Mint megállapították, a reálisnak tartott forgatókönyvek az összes kibocsátás-növelő tényező egyidejű és jelentős mérséklésével számol. Warszawski úgy fogalmazott: a reális forgatókönyvek nem egyetlen ezüstgolyóra épülnek.
„Az energiaszektornak kulcsfontosságú szerepe van a másfél Celsius-fokos cél elérésében, részben az energiaszint csökkentése, részben az energiafelhasználás és -termelés dekarbonizációja miatt. A szén-dioxid eltávolítása a légkörböl és a föld alatt való tárolása is elengedhetetlennek bizonyul. A földhasználatnak is nettó szén-dioxid elnyelő szerepet kell játszania, amit a tőzegfőldek újranedvesítésével vagy erdősítéssel érhetünk el. Ezenfelül az erős üvegházhatású gáznak számító metán kibocsátását is csökkenteni kell az állattenyésztésben, illetve az olaj- és gázkitermelésben. Ez elég hosszú lista.”
– mondta Warszawski.
Háromszoros kihívás az emberiségnek
A PIK az IPCC 1,5 Celsius-fokos felmelegedési korlátairól szóló jelentéséből választott ki 400 lehetséges forgatókönyvet; ezeknek az analízise alapján készítették el a saját tanulmányukat. A szerzők az olvasottak alapján meghatározták, hogy az évszázad közepéig a kibocsátó és környezetkárosító faktorokat milyen mértékben kell csökkenteni.
A célkitűzéseket három kategóriába sorolták: észszerű (reasonable), nehézséget jelentő (challenging) és elméleti (speculative), majd számszerűsítették az összesített kibocsátás-csökkentési potenciált. Ezek alapján már kialakíthatók a használható javaslatok, amelyek hozzájárulhatnak a felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt tartásához.
„Azonnal, világszinten és minden eszközzel fel kell gyorsítanunk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését. Fenntarthatósági forradalomra van szükségünk, ami rivalizálhat az ipari forradalommal. Ellenkező esetben az éghajlatváltozásnak leginkább kiszolgáltatott rétegeknek kell elviselniük a másfél Celsius-fokos cél elmulasztásának terheit. Ezt a feladatot rendszerszinten kell megoldani; elszigetelt cselekvéssel és szóbeli ígéretekkel semmire sem megyünk.”
– mondta a tanulmány társszerzője, Tim Lenton, az Exeteri Egyetem munkatársa.
Nebojsa Nakicenovic, a Nemzetközi Alkalmazott Rendszeranalitikai Intézet (IIASA) kutatója szerint az emberiség háromszoros kihívással kell szembenéznie, ha nem akarja jelentős mértékben túllépni a másfél fokos határt.
„Először is: ahhoz, hogy minden évtizedben a felére csökkentsük a globális kibocsátást, herkulesi erőfeszítés kell, illetve dekarbonizációs forradalom, a fosszilis üzemanyagok fokozatos kivonásával. Kvantumléptékben kell javítanunk a hatékonyságunkon és a fenntarthatóságunkon, és klímabarát szokásokat és étrendet kell kialakítanunk. Másodszor: természetbarát szén-dioxid eltávolítási módszerekre van szükség – erdősítésre, a földhasználhat megváltozatására. Harmadszor: garantálni kell a földi rendszerek biztonságos működését, amik ma a globális kibocsátás felét vonják ki a légkörből.”
– mondta Nakicenovic.
Fenébe a kincstári optimizmussal!
A tanulmány szerzői által irreálisan optimistának minősített forgatókönyvek általában túlbecsülték a szén-dioxid megkötési és tárolási lehetőségeit, míg mások rosszul becsülték meg az energiafogyasztás, illetve a metánhoz hasonló üvegházhatású gázok csökkentésének mértékét. Megint mások túl merész feltételezésekre ragadtatták magukat a növényi táplálkozás vagy a népességnövekedés-korlátozás hatékonyságát illetően.
A jelentés szerzői megvizsgálták a Nemzetközi Energiaügynökség által 2018-ban benyújtott forgatókönyveket, illetve a Shell opajipari vállalat Sky nevű forgatókönyvét. Mindketten azzal számoltak, hogy a nettó kibocsátás 2070-re nullára csökkenhet. Csakhogy a PIK kutatói szerint az ezekben leírt kibocsátás-csökkentési célok nincsenek összhangban a klímacél tartásához szükséges értékekkel.
Gail Whiteman, az Exeteri Egyetem kutatója, a jelentés társszerzője szerint a Shell Sky forgatókönyvét az üzleti életben azért szeretik, mert látszólag egyszerű megoldást kínál egy fenyegető problémára:
„Más forgatókönyvekkel összevetve [a Shell Sky] látszólag könnyű kiutat kínál a klímaválságból. Az elemzésünk azt mutatja, hogy ebből nem lehet egyszerűen kijutni.”
Elkerülhetetlen a gyors kibocsátás-csökkentés
Johan Rockström, a PIK munkatársa szerint nemcsak technikailag, politikailag is nehéz összehangolni a kibocsátás-csökkentési törekvéseket; ehhez példátlan életmódváltásra és a nemzetközi közösségek együttműködésére van szükség.
„Megértek bárkit, aki azt gondolja, hogy elbukhatjuk a másfél Celsius-fokos célkitűzést. Az is világos, hogy a klímacéloktól függetlenül is kulcsfontosságú azonnal hozzálátni a kibocsátás-csökkentéshez. Úgy vélem, a felmelegedés másfél fokban való korlátozása csökkentené annak a kockázatát, hogy túlterheljük valamelyik földi ökoszisztémát, például a sarkvidéki jégtakarókat vagy az amazóniai esőerdőt. Lehet, hogy ez száraznak hangzik, de valójában ez az egész arról szól, hogy mindenkinek biztosítsuk az élhető éghajlatú jövőt.“
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: