Ma kétszer annyi hőt szív fel a Föld, mint másfél évtizede

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A Geophysical Research Letters június 15-i számában megjelent tanulmány a klímaváltozás egy aggasztó szövődményére hívja fel a figyelmet: a tanulmány szerzői szerint a Föld ma kétszer annyi hőt ejt csapdába, mint másfél évtizeddel ezelőtt.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a Föld mennyi hőt szív fel az űrből napsugárzás formájában, illetve mennyit bocsát ebből vissza infravörös fényként. A számítások elvégzéséhez a CERES (Clouds and the Earth's Radiant Energy System) rendszeréből, valamint a NASA földfigyelő műholdjairól gyűjtötték az adatokat, és az óceánok hőmérsékletét is bevonták a vizsgálatba. Ez utóbbihoz az Argo – a világ óceánjaiban elhelyezett hőmérséklet-figyelő robotszenzor-hálózat – adatait használták fel.

A CERES és az Argo adatainak összevetése megerősítette azt a feltételezést, hogy a világ óceánjai szívják fel a bolygó által csapdába ejtett hő  csaknem 90 százalékát.

„A Föld energiaegyensúly-hiányának változásait két különböző módszerrel vizsgálhattuk, amelyek igen nagy átfedést mutattak, és mindkettő erre az átfogó tendenciára világított rá. Az általunk észlelt trendek meglehetősen riasztók voltak.”

– írta a hivatalos közleményben közleményben Norman Loeb, a tanulmány vezető szerzője, a NASA Langley Kutatóközpontjának munkatársa.

Az energiaegyensúly-hiány azt jelöli, hogy mekkora a különbség a beérkező és kiáramló energiamennyiség között. A tanulmány szerint 2005 és 2019 között az energiaegyensúly-hiány megkétszereződött a vizsgált korszakot megelőző évekéhez képest.

Loeb és munkatársai szerint a felmelegedés gyorsulását egyaránt gyorsítják a természeti folyamatok és az emberi tevékenység. Az üvegházhatású gázok, a légköri szén-dioxid és metánkoncentráció megnövekedése felmelegedéshez vezet, és a megnövekedett hőt a Föld nyeli el. Mindez azonban a sarki jégsapkák zsugorodásához vezet, ami ugyancsak hozzájárul a bolygó felmelegedéséhez, mivel csökken a beérkező hőt visszasugárzó felület nagysága.

A kutatók felfedezték, hogy egy visszatérő természeti jelenség, a csendes-óceáni évtizedes oszcilláció (Pacific Decadal Oscillation, PDO) is hozzájárul. A PDO-ciklus rendszeres hőmérsékleti fluktuációkat okoz: ennek hatására a Csendes-óceán nyugati részén  lehűl, a keleti részén pedig felmelegszik a víz, majd tíz éven belül megfordul a trend. Egy különösen erős, 2014-ben kezdődött PDO-fázis lecsökkentette az óceán fölötti felhőképződés mértékét, ami ugyancsak hozzájárult a bejövő hőenergia csapdába ejtéséhez.

„Ez valószínűleg az antropogén kényszer és a belső változékonyság keveredéséből adódik. Ebben az időszakban mindkettő felmelegedéshez vezetett, ami nagy mértékben hozzájárult a Föld energiaegyensúly-hiányához. A növekedés nagyságrendje mostanáig példátlan mértékű volt.”

– mondta Loeb. A tanulmány vezető szerzője azt is megjegyezte, hogy bár a tanulmány csak egy rövidebb időszakot elemzett, a Föld hőenergia-felvételének mértéke alapján a bolygó energiaegyensúly-hiánya rosszabb lehet a korábban véltnél, így a következményei – például a hőmérséklet melegedése és a tengerszint-emelkedés – hosszabb távon a vártnál sokkal súlyosabbak lehetnek.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: