A tudomány máig nem jutott dűlőre abban a kérdésben, hogy a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis vagy Homo sapiens neanderthalensis), aki néhány százezer évvel ezelőtt jelent meg a Földön, és néhány tízezer éve tűnt el végleg, faj volt-e vagy alfaj, és hogy kihalt-e, vagy csak keveredett a mai emberként ismert Homo sapiensszel. Akárki is volt, azt eddig is lehetett tudni, hogy képes volt szerszámot és fegyvert faragni, jól úszott, sasokkal vadászott, a legfrissebb kutatási eredmények szerint beszélni is tudott, sőt gondoskodott társairól, arra viszont, hogy művészi hajlamokkal is megáldotta az ég, eddig kevés bizonyíték létezett.

Az ősi mamut- medve- és szarvascsontokkal teli németországi Unikornis-barlangból, a Harz-hegységben található Einhornhöhléből származó szarvascsont arra utal, hogy a neandervölgyit nemcsak az életben maradás foglalkoztatta, hanem a művészetek is: a csonton található díszítések kutatók szerint kifejezetten szépészeti célokkal keletkeztek. A csontdarabot, ami egy rég kihalt szarvasféléből, a több mint két méter magas és irdatlan méretű agancsot növesztő Megalocerosból származik, a kutatók szerint díszítés előtt megfőzték, hogy könnyebben meg lehessen munkálni, és dekoratív rovátkákat véstek bele.

Dirk Leder, az alsó-szászországi örökségi hivatal kutatója és társai a csont korát szénizotópos eljárással állapították meg 51 ezer évben; eredményeiket hétfőn tette közzé a a Nature Ecology & Evolution. A tanulmány szerint az Afrikában és Eurázsiában élő korai Homo sapiens művészeti jellegű tevékenységére és szimbolikus viselkedésére eddig is létezett meggyőző bizonyíték, a neandervölgyi esetében azonban nem igazán, vagy csak erősen vitatott jelek utaltak erre. A mostanihoz hasonló felfedezések kulcsfontosságúak ahhoz, hogy jobban megértsük, milyen kognitív képességekkel rendelkezett a mai ember közvetlen elődje.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: