Először bizonyították, hogy a neandervölgyiek tudtak beszélni

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A modern ember legközelebbi rokonának számító neandervölgyiek képesek voltak az emberi beszéd megértésére és előállítására – mutatta ki új tanulmányában egy nemzetközi kutatócsoport.

„A kutatás egyike annak a nagyon kevés jelenleg is zajló vizsgálatnak, amely kövületekben rejlő bizonyítékok alapján tanulmányozza a nyelv evolúcióját – ami az antropológiában közismerten nehéz kutatási terület” – mondta Rolf Quam, a New York állambeli Binghamton Egyetem antropológus docense, aki élete egyik legfontosabb munkájának tartja a Nature Ecology and Evolution című folyóiratban március 1-jén publikált kutatást.

Nem csoda, mert az emberi evolúció régóta megválaszolatlan kérdése, hogy a kommunikáció emberi formája, a beszélt nyelv megjelent-e más emberősöknél, különösen a neandervölgyieknél, illetve hogy miképpen fejlődött ki a nyelv, a nyelvi képességek – mondta Juan Luis Arsuaga, a madridi Complutense Egyetem paleontológus professzora, az észak-spanyolországi Atapuerca területen folyó régészeti ásatások vezetője. 

A neandervölgyiek hallásvizsgálata

A kutatócsoport tanulmánya feltérképezte, a neandervölgyiek hallóképességeit, és ebből vont le következtetéseket arról, hogy hogyan kommunikáltak. Ehhez nagy felbontású CT-felvételek alapján elkészítették a neandervölgyi külső és belső fül struktúráinak 3D-s modelljét. A kutatásban olyan Atapuercából származó megkövesedett leletekre is támaszkodtak, amelyek a neandervölgyiek őseitől származtak. A 3D modellekből gyűjtött adatokat audiometriai biomérnöki szoftveres modellbe táplálták, hogy megbecsüljék, meddig terjedtek a neandervölgyiek hallóképességei abban az 5 kHz-ig terjedő tartományban, amely magában foglalja a legtöbb emberi beszédhang frekvenciáját.

Kiderült, hogy a neandervölgyi jobban hallott a 4-5 kHz-es tartományban az atapuercai ősökhöz képest, és ez a képessége közelebb állt a modern emberéhez.

A kutatásban ki tudták számolni mindkét fajnál az úgynevezett „elfoglalt sávszélességet” (occupied bandwidth) is, a maximális érzékenységnek azt a frekvenciatartományát, amelynek szélessége szorosan összefügg a kommunikáció módjával. A nagyobb sávszélesség ugyanis lehetővé teszi, hogy az adott faj hangzókommunikációja több felismerhető akusztikai jellel történjen. Ez pedig hatékonyabbá teszi a kommunikációt, azaz tisztább üzenetet tud a lehető legrövidebb idő alatt célba juttatni. 

Neandervölgyi ember rekonstrukciója egy franciaországi kiállításonFotó: PIERRE ANDRIEU/AFP

Mercedes Conde-Valerde, az Alcalái Egyetem tanára, a tanulmány vezető szerzője szerint az előbbi megállapítás volt a kutatásuk kulcsa. „A hasonló hallási képességek megjelenése, különös tekintettel a sávszélességre, megmutatja, hogy a neandervölgyieknek a modern emberi beszédhez foghatóan összetett és hatékony kommunikációs rendszerük volt.”

A mássalhangzók eljövetele

Quam szerint a tanulmány másik fontos megállapítása az volt, hogy a neandervölgyiek beszédében valószínűleg egyre gyakrabban jelentek meg a mássalhangzók. A korábbi hasonló tanulmányok többsége arra koncentrált, hogy a neandervölgyiek már képesek voltak kimondani az angol beszélt nyelv magánhangzóit. Ez a kutatócsoport azonban úgy gondolta, hogy ebben a tekintetben eltolódott a hangsúly a tudományos elemzésekben, ugyanis a beszélt hangok közül a mássalhangzók több információt képesek hordozni, ráadásul ezeknek a használata választja el az emberi beszédet és a főemlősök nagy többségének kommunikációs mintázatait.

Tehát a neandervölgyiek hozzánk hasonlóan képesek voltak az emberi hangok előállítására, a fülük pedig úgy volt hangolva, hogy érzékelje ezeket a frekvenciákat. Az atapuercai őseikhez képest megfigyelhető változás, a hallóképesség finomodása párhuzamba állítható azokkal az egyre összetettebb magatartásformákkal, amelyek a régészeti leletekben mutatkoznak meg, így például a kőmegmunkálás fejlődésével vagy a tűzgyújtás elsajátításával. 

Ennek megfelelően a tanulmány erős bizonyítékát adja a magatartásformák és a hangzókommunikáció közös fejlődésének, finomodásának az emberi evolúció során. A kutatócsoport csaknem két évtizedet dolgozott ezen a nagy munkán, és jelenleg tudományos együttműködések keretében terjeszti ki a vizsgálatokat további emberelődöktől származó fosszíliákra.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: