Budapesten tartják világkongresszusukat a játékelmélet nagyágyúi

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Milyen döntéselméleti játszmák befolyásolják a kooperációt és a korrupciót? Hogyan alakul a közösségi adatok gazdaságtana? Milyen adományozási dinamikákra érdemes számítani a közösségi finanszírozásban? Hogyan racionalizálják az emberek múltbeli döntéseiket és milyen stratégiai modellek mentén lehet bújócskázni a hálózatokban? 

Ezek a kérdések csak ízelítőt adnak a 6. játékelméleti világkongresszus, vagyis a World Congress of the Game Theory Society témáiból, amelyet idén Budapesten rendeznek meg július 19. és 23. között a tudományág legrangosabb kutatói és szakértői számára. A hibrid módon, vagyis személyes és virtuális formában megrendezett fórumon olyan nevek vesznek részt, mint a Nobel-emlékdíjas Oliver Hart, a megbízó-ügynök probléma egyik megfogalmazója, aki előadásában a kilépési és bevonási stratégiák viszonylagos hatékonyságát vázolja fel kompetitív környezetben; Matthew O. Jackson ismert hálózatkutató, a The Human Network című sikerkönyv szerzője, aki előadásában azt mutatja be, hogy az ismételt játékok közötti interakciók hogyan befolyásolják a kooperációt és korrupciót; vagy Hervé Moulin francia matematikus-közgazdász, aki a valószínűségi szavazás dilemmáit járja körbe.

Sokba kerül a halogatás a fogyasztóknak

A világkongresszus egyetlen kiemelt magyar előadója Kőszegi Botond, a CEU közgazdász-professzora, aki néhány éve a világ egyik legrangosabb közgazdasági díját, a Yrjö Jahnsson-díjat nyerte el a viselkedési közgazdaságtanban elért munkásságáért, különösen azért, hogy szerzőtársával továbbvitte a Nobel-díjas Daniel Kahnemann és Amos Tversky gondolatait. Legutóbbi kutatásában szerzőtársaival arra a kérdésre keresi a választ, hogy az egyéni döntések halogatása milyen hatással van a piaci versenyre: ha a fogyasztók nem váltanak kedvezőtlen energiapiaci, egészségbiztosítási szerződéseikről vagy éppen hitelkártyakondícióikról jobb feltételekre, ez hogyan befolyásolja a cégek közötti verseny mértékét és mintázatait.

Eredményeik egy olyan paradoxont vázolnak fel, amely szerint minél több cég minél több és kedvezőbb ajánlata jelenik meg a piacon, vagy egy cég minél jobban fokozza marketingtevékenységét, és minél kedvezőbb ajánlatokkal bombázza a fogyasztót, az annál hajlamosabb arra, hogy elodázza el a csomagváltásról szóló döntését – ez pedig valószínűleg felfelé hajtja az árakat. Ha pedig az eredetileg sem a legelőnyösebb ajánlattal élő fogyasztó végül mégis a váltás mellett dönt, hajlamos az előzőhöz hasonlóan rossz ajánlatot elfogadni.

A tanulmány szerint kitörési pont a paradoxonból például az Ohio állambeli önkormányzatok által alkalmazott rendszer, ahol a fogyasztók nevében az önkormányzatok vásárolják meg az energiaszolgáltatásokat, és ha olcsóbb szolgáltató elérhető, azonnal erre váltanak a nevükben. A fogyasztóknak van lehetőségük az önkéntes kimaradásra (opt out), ezzel azonban nem sokan élnek. A rendszer gyakorlatilag rövidre zárja a halogatást, mivel a fogyasztók részéről nincs szükség a váltásról szóló, aktív döntésre.

Téves helyzetelemzések és kognitív előítéletek 

Douglas Bernheim, a Stanfordi Egyetem oktatója a pozitivista jóléti közgazdaságtan keretei közé elhelyezett előadásában arra kereste a választ, hogy az emberek milyen szabályok mentén hoznak döntéseket preferenciáikról, és a politika vagy a munka területén az egyes döntéseket hogyan befolyásolják különféle kognitív előítéletek.

A téves helyzetértelmezésből fakadó dinamikus tanulási folyamatok elemzése területén fiatal kutatóként elért kiemelkedő eredményeinek elismeréseként Aislin Bohren, a Pennsylvaniai Egyetem docense a Lloyd Shapley Lecture-t tarthatta meg. Ennek keretében minden világkongresszuson egy kiemelkedő, 40 év alatti játékelméleti kutató prezentálhatja eredményeit. Bernheimhez hasonlóan Bohren is kognitív torzításokkal dolgozik: egyebek mellett igyekszik mérhetővé tenni, ha valaki túlzottan magabiztos, túlreagál egy helyzetet vagy éppen megerősítési torzítása alapján dönt.

Harsányi János emlékére

A játékelmélet szorosan kötődik Magyarországhoz, hiszen a módszertan alapjait Neumann János fektette le egy 1928-as munkájában, és a szintén Nobel-díjas Harsányi János a terület egyik legismertebb kutatója. Eredetileg az ő születésének századik évfordulója alkalmából tervezték a Games2020 eseményt a tavalyi évben Budapestre az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz tartozó Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont közreműködésével, ezt azonban a koronavírus-járvány miatt elhalasztották.

A matematika egyik ágaként alapvetően döntési helyzeteket vizsgáló játékelmélet az utóbbi évtizedekben egyre jelentősebb területté nőtte ki magát. Az elmúlt években 12 Nobel-díjat osztottak ki játékelméleti kutatásokért, legutóbb az ismert aukcióelméletek fejlesztéséért és az új aukciós formátumok kitalálásáért Paul R. Milgrom és Robert B. Wilson megosztva kapta a 2020-as közgazdaságtudományi Nobel-emlékdíjat. A Stanford Egyetem két kutatója az árverések dinamikáját tanulmányozva új aukciós formátumokat fedezett fel, és leírta a „nyertes átka”-ként (winner's curse) ismert jelenséget.

Általánosságban véve a módszertan az egyének között zajló stratégiai kölcsönhatások matematikai leképezése, amelyet ugyan elsősorban a közgazdaságtudományban alkalmaznak, de a katonai fegyverkezési versenyektől a közgazdaság- és politikatudományon át a biológiáig számos területen használhatók. Segítségével sok bonyolult helyzetben található meg az érintettek számára az igazságos, optimális vagy stabil megoldás, mint például egy folyó szennyezésével kapcsolatos országok közötti felelősségvállalás, a felsőoktatásba jelentkezők számára a lehető legészszerűbb felvételi rendszer kialakítása, az egyéni szociális hálózatok kiterjedtsége és a dohányzás közötti kapcsolat felmérése, vagy akár a Brexit hatása az uniós hatalmi viszonyokra.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: