Kártérítést kell fizetnie egy szent hely elpusztításáért a Rio Tintónak, a világ egyik legnagyobb bányavállalatának. Az őslakos Puuti Kunti Kurrama és Pinikura (PKKP) törzs által szentként tisztelt, 46 ezer éves barlangokat a Rio Tinto tavaly, egy vasércbányában folytatott munkálatok során döntötte le. Az eset óriási felháborodást keltett Ausztráliában, az angol-ausztrál multi több vezetőjét is lecserélték. Az őslakosok kulturális és vallási örökségéről szóló ausztrál törvényeket is felülvizsgálták.

Egy tavaly decemberi jelentésben az ausztrál parlament a jelenlegi bányászati szabályozás reformját sürgette, valamint azt javasolta, hogy a Rio Tinto a saját költségén állítsa helyre a szent barlangok eredeti állapotát. Úgy tűnik, hogy a PKKP és a bányaóriás tárgyalásai sikerrel jártak, de a pontos szabályozás részletei még nem ismertek, ahogyan az sem, hogy mekkora kártérítésben sikerült megállapodniuk az őslakosokkal.

Kellie Parker, a Rio Tinto ausztráliai vezetője szerint a cég elkötelezett abban, hogy „a megfelelő dolgot cselekedje”, de azt nyilatkozta, hogy a pontos összegről az őslakosok kérésére nem nyilatkozhat. Parker szerint a bányacég a szent terület nagy részét már helyreállította, és vállalta, hogy a barlangokat is helyreállítják, egyúttal azt is megígérte, hogy a Rio Tinto a jövőben „újragondolja” az őshonos birtokban lévő bányászati tevékenység részleteit. Arról, hogy vajon visszamenőleg is fizetnek-e azoknak az őslakosoknak, akiknek a földjén bányásztak, esetleg a kulturális örökségükben kárt tettek, nem árult el részleteket.

Sorompó az álomösvényen

Az őslakosok kulturális örökségének védelme már a tavalyi botrány előtt is sok gondot okozott az országban: egy másik bányaóriás, a BHP egy feltárásán kőomlás tett tönkre egy szent helyet, de Ausztráliában egyébként is gyakoriak az őslakos építményeket érő sérelmek.

A helyzet megoldása nem egyszerű: a szentként tisztelt területeken egymást érik a bányák, csak Pilbara régióban, ahol ez a két eset történt, 25 vasércbánya üzemel. Ebből 16 van a Rio Tinto birtokában, ezekhez pedig 1700 kilométernyi vonatsín és négy kikötő tartozik. A biztonsági előírások miatt közlekedni sem lehet akadálytalanul a területen, ez pedig az őslakosok számára döntő fontosságú lehet: az egyes szentként tisztelt helyeket „álomösvények” kötik össze, amelyek végigjárását lehetetlenné tehetik a magánterületté nyilvánított részek.

A jelenlegi szabályozás a kritikusai szerint csak a régészeti értékeket tekinti mérvadónak, a spirituális és hagyományos őslakos értékeket nem – igaz, ez épp a 46 ezer éves helyszínek esetében nem is jelent vitás kérdést, hiszen vitathatatlan a régészeti jelentőségük is. A kutatók szerint a kulturális értékeken kívül a természetvédelemnek sem tesz jót a fokozott bányászati tevékenység: a szent helyen kívül több veszélyeztetett faj is él Pilbara régióban, így az ipar a törpe erszényesnyest (Dasyurus hallucatus) vagy az olajzöld vízipiton (Liasis olivaceus) fennmaradását is veszélybe sodorja.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Megtalálták az ausztrál Atlantiszt

Dippold Ádám tudomány 2020. július 2.

A jégkorszakban a kontinens jóval nagyobb része volt szárazon, mint ma, ezeken a területeken pedig több település is volt, ezek közül tárták most fel kettőt a kutatók. Az egyik helyszín 7000, a másik 8500 éves, a régészek szerint ez még csak a jéghegy csúcsa.

Több mint 17 ezer éves a legősibb kenguru ábrázolás

Qubit.hu tudomány 2021. február 23.

A Melbourne-i Egyetem kutatói lopódarazsak fosszilizálódott fészkei alapján végezték el a radiokarbon kormeghatározást.

Tömegek rohanták meg Ausztrália híres vörös szikláját, az Ulurut

Dippold Ádám tudomány 2019. október 25.

Szombattól tilos lesz megmászni az Ulurut, az Ausztrália jelképévé vált sziklát, az őslakosok ugyanis szent helyként tisztelik. Évek óta tartó vita ért véget, a turisták pedig megrohamozták a sziklát, hogy még utoljára felmászhassanak rá.