Fizetnie kell a bányaóriásnak az őslakos szent barlang elpusztításáért Ausztráliában
Kártérítést kell fizetnie egy szent hely elpusztításáért a Rio Tintónak, a világ egyik legnagyobb bányavállalatának. Az őslakos Puuti Kunti Kurrama és Pinikura (PKKP) törzs által szentként tisztelt, 46 ezer éves barlangokat a Rio Tinto tavaly, egy vasércbányában folytatott munkálatok során döntötte le. Az eset óriási felháborodást keltett Ausztráliában, az angol-ausztrál multi több vezetőjét is lecserélték. Az őslakosok kulturális és vallási örökségéről szóló ausztrál törvényeket is felülvizsgálták.
Egy tavaly decemberi jelentésben az ausztrál parlament a jelenlegi bányászati szabályozás reformját sürgette, valamint azt javasolta, hogy a Rio Tinto a saját költségén állítsa helyre a szent barlangok eredeti állapotát. Úgy tűnik, hogy a PKKP és a bányaóriás tárgyalásai sikerrel jártak, de a pontos szabályozás részletei még nem ismertek, ahogyan az sem, hogy mekkora kártérítésben sikerült megállapodniuk az őslakosokkal.
Kellie Parker, a Rio Tinto ausztráliai vezetője szerint a cég elkötelezett abban, hogy „a megfelelő dolgot cselekedje”, de azt nyilatkozta, hogy a pontos összegről az őslakosok kérésére nem nyilatkozhat. Parker szerint a bányacég a szent terület nagy részét már helyreállította, és vállalta, hogy a barlangokat is helyreállítják, egyúttal azt is megígérte, hogy a Rio Tinto a jövőben „újragondolja” az őshonos birtokban lévő bányászati tevékenység részleteit. Arról, hogy vajon visszamenőleg is fizetnek-e azoknak az őslakosoknak, akiknek a földjén bányásztak, esetleg a kulturális örökségükben kárt tettek, nem árult el részleteket.
Sorompó az álomösvényen
Az őslakosok kulturális örökségének védelme már a tavalyi botrány előtt is sok gondot okozott az országban: egy másik bányaóriás, a BHP egy feltárásán kőomlás tett tönkre egy szent helyet, de Ausztráliában egyébként is gyakoriak az őslakos építményeket érő sérelmek.
A helyzet megoldása nem egyszerű: a szentként tisztelt területeken egymást érik a bányák, csak Pilbara régióban, ahol ez a két eset történt, 25 vasércbánya üzemel. Ebből 16 van a Rio Tinto birtokában, ezekhez pedig 1700 kilométernyi vonatsín és négy kikötő tartozik. A biztonsági előírások miatt közlekedni sem lehet akadálytalanul a területen, ez pedig az őslakosok számára döntő fontosságú lehet: az egyes szentként tisztelt helyeket „álomösvények” kötik össze, amelyek végigjárását lehetetlenné tehetik a magánterületté nyilvánított részek.
A jelenlegi szabályozás a kritikusai szerint csak a régészeti értékeket tekinti mérvadónak, a spirituális és hagyományos őslakos értékeket nem – igaz, ez épp a 46 ezer éves helyszínek esetében nem is jelent vitás kérdést, hiszen vitathatatlan a régészeti jelentőségük is. A kutatók szerint a kulturális értékeken kívül a természetvédelemnek sem tesz jót a fokozott bányászati tevékenység: a szent helyen kívül több veszélyeztetett faj is él Pilbara régióban, így az ipar a törpe erszényesnyest (Dasyurus hallucatus) vagy az olajzöld vízipiton (Liasis olivaceus) fennmaradását is veszélybe sodorja.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: