Húsz liter olaj, hetvenféle hal: megfejtették a herculaneumi diéta összetevőit
Egy friss kutatás a herculaneumi katasztrófa 17 áldozatának vizsgálata után feltárta, hogy milyen lehetett a valódi mediterrán diéta csaknem kétezer évvel ezelőtt. A tengerparti kisvárost időszámításunk szerint 79-ben söpörte el a Vezúv kitörése, a kialakuló piroklasztikus ár pedig pillanatok alatt elpusztította a városban maradtakat. Herculaneumot nem érte olyan váratlanul a kitörés, mint a húsz kilométerre fekvő Pompeii lakosait, így a három-négyezer főre tehető lakosság java része már elhagyta a várost, mire átsöpört rajta a forró gáztömeg. Akik mégsem menekültek el, a csónakházakban kerestek menedéket, de nem jártak sikerrel.
A friss kutatásban a maradványokban található aminosavakat vizsgálták, ezekből következtettek arra, hogy miből mennyit ehettek az ottaniak. Kiderült, hogy a herculaneumiak gabonaként főleg búzát és kölest fogyasztottak, de a legfontosabb táplálékuk a hal és a kagyló lehetett. A vizsgálat szerint az ottaniak körülbelül 70 különböző tengeri állatot halásztak és fogyasztottak, a férfiak pedig 1,6-szor több fehérjéhez jutottak ebből a forrásból, mint a nők. Általánosságban elmondható, hogy a helyiek a fehérjeszükségletük negyedét fedezték tengeri forrásból, az, hogy a férfiak több halat ettek, talán annak is volt köszönhető, hogy jellemzően ők halásztak.
A kutatók lencse, babfélék, cseresznye és barack nyomaira is bukkantak, valószínű, hogy a nők az alacsonyabb halfogyasztást hüvelyesekkel és tojással pótolták ki, ez utóbbiból bizonyíthatóan többet fogyasztottak, mint a férfiak.
Húsz liter olaj
Az olajbogyó alapvető élelmiszernek számított: a kutatók szerint a herculaneumiak az összes bevitt kalória legalább 12 százalékát fogyasztották el olívaolaj formájában, ez megfelel annak a korábbi becslésnek, amely szerint egy átlagos római évente húsz liter olívaolajat fogyasztott. Silvia Soncin, a római Sapienza Egyetem régésze szerint az olaj önálló élelmiszernek számított, nem ízesítőnek.
Annak ellenére, hogy a mostani adatok elég pontos képet adnak a kétezer évvel ezelőtti herculaneumi étrendről, nem biztos, hogy ebből következtetni lehet a római átlagember menüjére. Herculaneum gazdag város volt, ahol sok tehetős római polgár építtetett magának nyaralót, a vidék vulkanikus talaján bőven termett a zöldség és a gyümölcs, ráadásul a közeli kereskedelmi kikötőben az első század minden jelentős árujához hozzá lehetett jutni, ilyen körülmények között pedig nem nagy kunszt sokszínűen táplálkozni.
Erica Rowan, a londoni Royal Holloway Egyetem archeobotanikusa szerint jelentős felfedezésről van szó, eddig ugyanis csak nagy vonalakban sejtették, hogy mit ehettek az első századi rómaiak, a finomabb részletek rejtve maradtak. Rowan nem vett részt a kutatásban, de úgy gondolja, hogy ha más régészeti helyszíneken is el lehetne végezni ezeket a vizsgálatokat, pontosabb képet lehetne kapni a rómaiak gasztronómiai szokásairól – viszont nem sok olyan jó állapotban megmaradt helyszínt ismernek a kutatók, mint Herculaneum vagy Pompeii.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: