Milliók maradnának egészségesek, ha csak kicsivel csökkentenék az élelmiszerek cukortartalmát

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Ha az előre csomagolt termékekben 20 százalékkal, az üdítőkben pedig 40 százalékkal csökkentenék a cukortartalmat, az csak az Egyesült Államokban 2,48 millióval csökkentené a szív- és érrendszeri események számát, 750 ezerrel a cukorbetegek számát, továbbá 490 ezerrel a szív- és érrendszeri okokból bekövetkező haláleseteket. Mindez a nyereség a felnőtt populáció élettartamát felölelő időszakban adódna – derült ki a Circulation című folyóiratban augusztus 27-én publikált mikroszimulációs kutatásból.

A kutatás szerzői több amerikai intézményből – a Massachusettsi Általános Kórházból (MGH), a Tufts Egyetem Friedman táplálkozástudományi iskolájából, a Harvard Egyetem T.H. Chan közegészségügyi iskolájából, valamint a New York-i egészségügyi és mentálhigiénés hivatalból – verbuválódtak, hogy megvizsgálják, milyen egészségügyi és gazdasági hatásai lennének, ha az országban szigorúbban szabályoznák az élelmiszerekbe épített cukor mennyiségét – amit egyébként a só- és cukorfogyasztás csökkentését célzó nemzeti kezdeményezés, az NSSRI javasolt is 2018-ban. A több mint száz egészségügyi szervezet részvételével működő NSSRI idén februárban véglegesítette javaslatát azzal a céllal, hogy iparági szereplők önként vállalják cukros élelmiszereik fokozatos megreformálását.

Minden más intézkedésnél hatásosabb

Hogy a tervezetből törvény legyen, ahhoz persze kormányzati támogatás is kell, hiszen a cukormentesítésen dolgozó cégeket monitorozni kellene, eredményeiket nyilvános jelentésekben kellene közzétenni. A kutatócsoport reméli, hogy modelljük hozzájárul a cukortartalom csökkentését előíró törvényhez szükséges konszenzus kialakításához. Siyi Shangguan, az MGH gyakorló orvosa, a tanulmány vezető szerzője szerint „a kereskedelmileg előállított ételek és italok cukortartalom-csökkentésének nagyobb hatása lesz az amerikaiak egészségére, mint bármely más, a cukorbevitel csökkentését szorgalmazó kezdeményezésnek a cukoradótól a hozzáadott cukor felcímkézésén át a cukros italok iskolai árusításának tilalmáig”.

A modell szerint 10 évvel az után, hogy az NSSRI által javasolt szabályozás hatályba lép, az Egyesült Államok 4,28 milliárd dollár egészségügyi kiadást spórol meg, a jelenlegi felnőtt populáció (pontosabban a 35-79 évesek) élettartamára vetítve pedig már 118,04 milliárd dollárra rúg ez az összeg. Ha a cukorfogyasztás miatt kialakuló betegségek folytán kiesett produktivitással is kalkulálnak, már 160,88 milliárd dollár a megtakarított összeg. Mivel a kutatók konzervatívan számoltak, valószínű, hogy még alá is becsülik a célzott egészségvédelemmel megspórolható pénz mennyiségét. Még ha az iparági szereplők csak részben tartják is be az előírásokat, a szabályozásból akkor is jelentős népegészségügyi és gazdasági haszon származna.

A szabályozás bevezetése az egyenlőtlenséget is csökkentené, a legnagyobb egészségi haszna ugyanis a fekete és a spanyolajkú felnőttek, továbbá a kevésbé iskolázott és szegény amerikaiak körében keletkezne, vagyis azokban a populációkban, amelyek a legtöbb cukrot fogyasztják.

A termékek összetételének megváltoztatása már korábban is bizonyíthatóan pozitív hatásokkal járt: így történt például, amikor a transzzsír- és a nátriumtartalmat csökkentették az élelmiszerekben. Ráadásul az Egyesült Államok más országokhoz képest nem valami szigorúan szabályozza a hozzáadott cukrok kérdését, ebben Norvégia, az Egyesült Királyság és Szingapúr jár az élen. Ugyanakkor Shangguan szerint ha az NSSRI gondosan kidolgozott javaslatát megfogadná, az Egyesült Államok még vezetővé is válhatna ezen a téren.

Népegészségügyi kockázatok

A cukros ételek és italok fogyasztásra erősen összefügg az elhízással és olyan betegségek kialakulásával, mint a kettes típusú cukorbetegség, valamint az USA-ban első számú halálozási oknak számító szív- és érrendszeri betegségek. Minden ötödik amerikai felnőttből kettő elhízott, közülük pedig minden második cukorbeteg vagy prediabétesze van, és csaknem minden másodiknál már kardiovaszkuláris betegség is kialakult. Ebből a népegészségügyi problémából aránytalanul részesülnek a kis jövedelmű társadalmi csoportok.

Dariush Mozaffarian, a Friedman-iskola dékánja, a tanulmány egyik rangidős szerzője szerint a cukor az az élelmiszer-ipari adalékanyag, aminél a leginkább magától értetődő, hogy a mennyiségét elfogadható szintre kell csökkenteni. „Eredményeink arra utalnak, hogy itt az ideje nemzeti programot bevezetni önként vállalt cukorcsökkentési célokkal, amivel jelentős javulást érthetnénk el az egészségügy, az egészségügyi egyenlőtlenségek és kiadások területén kevesebb mint 10 éven belül.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: