Megvan, miért ízlik jobban a valódi cukor, mint a mesterséges édesítők

Az elmúlt években derült ki, hogy az emésztőrendszer nem csupán az emésztésben, vagyis a táplálék átalakításában játszik kulcsszerepet, de működése jelentősen befolyásolja a szervezet immunológiai és neurológiai folyamatait is. 

Az utóbbiakra találtak újabb bizonyítékot a marylandi Howard Hughes Orvostudományi Intézet kutatói, akik a Nature-ben április 15-én publikált tanulmányukban ismertették eredményeiket. Ezek alapján úgy tűnik, hogy megtalálták az állatvilágban széles körben tapasztalható, az embereknél pedig akár erős addikciót is kiváltani képes cukorpreferencia élettani okát. Ez az a jelenség, amikor az állat és az ember is ösztönösen a valódi cukrot választja a mesterséges szerek helyett, amelyek ízükre nézve ugyanolyan édesek, mint a cukor, mégsem váltják ki ugyanazt az érzetet az agyban. 

A Charles S. Zuker neurofiziológus professzor vezette kutatócsoport feltérképezett egy eddig ismeretlen neurológiai mechanizmust, amelyet a szacharóz (C12H22O11), vagyis az étkezési, más néven nád-, répa- vagy juharcukor aktivál az emésztőrendszerben. A kutatók úgy vélik, megtalálták a magyarázatot arra, hogy a cukorhelyettesítő természetes vagy mesterséges édesítőszerek miért nem csökkentik a cukor iránti vágyat, és hogy az állatok, illetve emberek miért is kattannak rá az alábbi, egy glükóz- és egy fruktózmolekulából álló diszacharidra, vagyis a cukor finomított, vegytiszta verziójára.

Cukormolekula térbeli modelljeGif: Wikipédia

Cukor vs édesítő

Zuker és kollégái már 2015-ben kimutatták, hogy a szacharóz és az édesítőszerek ugyanazt az ízérzékelőrendszert kapcsolják be, mégpedig úgy, hogy aktiválják a nyelv ízlelőbimbóinak édes ízt érzékelő receptorait, amelyek jeleit az agy speciális területe dolgozza fel. Már akkor tudott volt ugyanakkor, hogy az édesítőkkel szemben a szervezet energiafelszabadítási folyamataiban kulcsszerepet játszó, üzemanyagként is funkcionáló, túlfogyasztása esetén azonban számos kóros elváltozás és betegség (például a diabétesz) kialakulásában kulcsszerepet játszó cukor az agy jutalomközpontjára is hatással van.  

Az amerikai kutatók a most publikált vizsgálataikkal arra keresték a választ, hogy miféle biokémiai, fiziológiai és neurológiai mechanizmus áll a cukor viselkedésbefolyásoló hatásának hátterében. Ezért első lépésben a kereskedelmi forgalomban előszeretettel használt édesítőszerrel, aceszulfám-K-val ízesített, illetve cukros vizet itattak egerekkel úgy, hogy a rágcsálók mindkét innivalóból bármikor szabadon bármikor ihattak. A kísérleti alanyok a második nap után szinte kizárólag a cukros vizet választották. A kutatók már ebből is arra következtettek, hogy nem az édes íze, hanem a szacharózmolekula valamely más tulajdonsága a preferencia alapja.

Bélből az agyba

Az ezek után orvosi képalkotó berendezésekkel végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy az egerek agyában csakis a cukorfogyasztás aktiválta a Nucleus tractus solitarii (cNST) elnevezésű agytörzsi magot, amelynek központi szerepe van az ízérzékelésben, továbbá a szív- és érrendszeri- illetve légzési funkciókban. A cNST ráadásul a mellüreg és a hasüreg szerveire is kiterjedő beidegzési területű bolygóideg (nervus vagus), az emlősök legnagyobb paraszimpatikus idege révén közvetlen kapcsolatban áll a bélnyálkahártya sejtjeivel. Az utóbbiakon keresztül szívódik fel a vékonybélből a szacharáz nevű enzim által felbontott szacharózból a szervezet által hasznosított glükóz.  

Zuker és kollégái ezek után glükózszerű molekulákkal is tesztelték a feltételezésük szerint az egerek mellett az embereknél is hasonló működő mechanizmust. Kiderült, hogy a cNST-t ezek is aktiválják, szemben az édesítők molekuláival vagy a fruktózzal, amelyeket nem érzékelt eképpen az idegrendszer. Szerintük ez a csakis a glükózra kihegyezett mechanizmus a magyarázata a cukorpreferenciának, vagyis annak, hogy az állatok és az emberek vágynak a cukorra, és bár ideig-óráig az ízlelés megtévesztheti a szervezetet, ám amennyiben választani lehet, minden más édesség helyett a szacharózt választják. 

Korábban azt feltételezték, hogy a cukor energiatartalma a jelenség kulcsa, mivel a mesterséges édesítőszereknek alacsony az energiatartalma, a kutatók most azonban cáfolták ezt az elméletet, hiszen kalóriamentes glükózszerű molekulákkal aktiválták a fent említett agyi területet. Zuker és csoportja most azt vizsgálja, hogy a feltárt neurológiai folyamat milyen kapcsolatban van az agy más mechanizmusaival, elsősorban a jutalmazási és érzelmi szabályozással. Terveik szerint ezek alapján talán kezelhetővé válhat az emberiség fékezhetetlennek tűnő cukorvágya is.

Az alábbi videóban látható a kutatás angol nyelvű összefoglalója:

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Korábbi kapcsolódó cikkeink: