Egy német diák tetszés szerint változtatja meg a pupillái méretét

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Egy 23 éves német diák tetszés szerint tudja szabályozni a pupillája nagyságát, holott korábban úgy vélték, hogy ez lehetetlen. A témáról szóló tanulmányt az International Journal of Psychophysiology augusztus 12-i számában jelent meg.

A pupilla mozgását két apró, ellentétes irányba ránduló izom szabályozza. Az izmok sötét környezetben kitágítják, világosban pedig összehúzzák a pupillát, így szabályozva a szembe áramló fény mennyiségét. A folyamatot korábban automatikusnak hitték: amikor belépünk egy sötét szobába, nem kell a pupillánk méretváltoztatására koncentrálnunk, hogy megtörténjen. A pupillák mérete nemcsak a fény hatására változhat: korábban megfigyelték, hogy izgalmi állapotban is kitágulhatnak.

A szakértők már korábban is tudták, hogy egyesek tetszés szerint, ám közvetett módszerekkel változtathatják meg a pupillaméretüket. Ha például az erős napsütésre gondolunk, az ugyanúgy összeszűkítheti a pupillát, mint ahogy a citromba harapás gondolata is beindíthatja a nyálelválasztásunkat. Azt viszont nem tudtuk, hogy a pupillák méretét közvetlen izommozgatással is szabályozhatjuk. Erre csak akkor derült fény, amikor a németországi Ulm Egyetem pszichológushallgatója felvette a kapcsolatot a tanulmány szerzőjével, Cristoph Strauch-sal, a hollandiai Utrecht Egyetem kísérletipszichológia-adjunktusával.

Megfeszítsem a pupillaizmaimat?

A hallgató – akire a LiveScience cikkében D. W.-ként hivatkoznak –elmondta, hogy 15-16 éves lehetett, amikor megfigyelte, hogy szabályozni tudja a pupillái méretét. Akkor vette észre, hogy rendelkezik ezzel a képességgel, amikor sokáig játszott videójátékokkal.

„A pupilla összehúzása olyan érzés, mintha megfeszíteném az izmokat [a szememben]; amikor kitágul, olyan, mintha ellazítanám őket.”

– mondta D. W. a kutatóknak. Eleinte úgy változtatta a pupillája méretét, hogy egy tárgy elé vagy mögé fókuszálta a tekintetét, de kis gyakorlással már enélkül is meg tudta csinálni. A kutatóknak D. W. azt mondta, hogy ilyenkor kizárólag a szemére koncentrál: nem kell elképzelnie, hogy sötétben vagy világosban van.

Strauch szerint D. W. esetét ez a képesség teszi különlegessé – az pedig egyedülálló, hogy a diák elmondása szerint közvetlenül érzi az izommozgásokat a szemében, miközben megváltoztatja a pupillái méretét. A kutatók ezt korábban elképzelhetetlennek tartották.

Az Utrecht Egyetem szakértői több kísérletsorozatot is végeztek D. W.-vel, mire megállapították, hogy igazat mond, és csakugyan akarata szerint változtathatja a pupillaméretét. Egy tesztben a kutatók megmérték a bőre elektromos vezetőképességét, hogy megvizsgálják, nem a fokozott mentális erőfeszítés hatására változik-e a pupillája mérete. A kísérlet azt igazolta, hogy nem.

A kutatók fMRI-vel is megvizsgálták D. W.-t, hogy ellenőrizzék, milyen agyterületek aktiválódnak a pupillamozgatáskor, és hogy valóban akarata szerint szabályozza-e a mozgást. A kísérlet pozitív eredménnyel zárult. Bár a kutatók nem tudták megállapítani, hogy D. W. csakugyan közvetlenül változtathatja-e meg a pupillaméretét, nem találtak rá bizonyítékot, hogy indirekt módszereket alkalmazna.

A vizsgálatok szerint D. W. 2,4 milliméteresre tudja tágítani, és 0,88 milliméteresre tudja összehúzni a pupilláját. Ezenfelül páratlan a fókuszálási képessége is: még akkor is szokatlanul élesen látja a tárgyakat, ha közvetlenül a szeme elé teszik őket, holott egy átlagember ezeket homályosabban látja. A pupillaméret kontrollálásával D. W. csaknem kétszer közelebb tarthatja a szeméhez ezeket az objektumokat, mint az átlagemberek, anélkül, hogy a látott kép elhomályosulna.

Strauch nem tartja kizártnak, hogy ezt a képességet mások is elsajátíthatják, de ehhez más, hasonló adottságokkal rendelkező önkénteseket is meg kéne vizsgálni, hogy egyértelműen kijelenthessék.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: