Akarattal is szabályozható az örömérzést okozó agyi neurotranszmitter

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A Kaliforniai Egyetem kutatói felfedezték, hogy akarattal is szabályozható az agy örömérzetért, motivációért felelős és nem utolsósorban a függőségben is szerepet játszó neurotranszmittere, a dopamin. Kísérleti egerek legalábbis képesek voltak jutalom fejében akarattal manipulálni a spontán dopaminlöketeket.

Mint azt korábbi cikkünkben kifejtettük, a dopamin nevű ingerületátvivő anyag az agyban termelődik, és agyszerte továbbítja a motoros vezérléshez, az emlékezethez, az izgatottsághoz és a jutalmazáshoz kapcsolódó jeleket. Ha túl kevés van belőle, az olyan rendellenességek kialakulásához vezethet, mint az izommerevséggel, remegéssel, a beszéd és a járás megváltozásával járó Parkinson-kór. Nagyfokú leegyszerűsítés tehát a dopamint pusztán a gyönyörrel azonosítani, hiszen számos egyéb funkció is múlik rajta, például a motiváció, az érzelmek, a tanulás, a megerősítés. A vegyület hangulatban játszott szerepe is jóval összetettebb, kísérletekben például a dopamin gátlása nem feltétlenül vezetett a jó étel vagy a drogok kiváltotta eufória kiiktatásához.  

A dopamint sokan, sokféle nézőpontból tanulmányozták. Az eredményeiket a Current Biology folyóiratban publikáló kaliforniai kutatók ezúttal kifejezetten azt a jelenséget vizsgálták egereken, amikor a dopamin spontán löketekben kiválasztódik.

Ahelyett, hogy az egerek agya csak akkor választott volna ki dopamint, amikor jutalmat várnak, vagy egyéb öröm van kilátásban, a kutatócsoport Conrad Foo hallgató vezetésével azt találta, hogy az egerek neocortexében kiszámíthatatlan löketekben érkezik a dopamin, nagyjából percenként egyszer. A tanulmány rangidős társszerzője David Kleinfeld, a fizikai és neurobiológiai tanszék tanára volt.

Neuronok egy degeneratív idegrendszeri betegségben szenvedő egér agykérgében.Fotó: Flickr / NIH Image Gallery

Az egyetem fizikai és neurobiológiai tanszékén, valamint a Mount Sinai Icahn orvosi karán dolgozó kutatók azt vizsgálták, vajon az egerek egyáltalán tudatában vannak-e ezeknek a löketeknek. Az egerek agyát molekuláris és optikai képalkotó eszközökkel vizsgálták, és feljegyezték az így kapott adatokat. A kutatók olyan visszajelzési rendszert dolgoztak ki, amelyben a mókuskeréken futó egerek jutalmat kaptak, ha megmutatták, hogy képesek szabályozni a véletlenszerű dopaminkiválasztást. Kiderült, hogy az egerek nemcsak tudatában voltak ezeknek a dopaminlöketeknek, hanem megtanulták előre látni, és akaratuk alá vonni a dopaminkiválasztás egy részét.

„Az egerek megtanulták megbízhatóan érzékelni a jutalom előtti dopaminimpulzust. Ez a hatás megfordult, ha nem volt jutalom a képben. Feltételezzük, hogy a spontán dopaminlöketek a viselkedés megtervezését szolgálják egyfajta szembeötlő kognitív eseményként” – írták a tanulmány szerzői. 

Ez az eredmény szerintük új fejezetet nyit a dopamin és az agy működésének tanulmányozásában. Terveik szerint első körben a kutatást annak feltárásával folytatják, hogy vajon ezek a kiszámíthatatlan dopaminimpulzusok vezérlik-e a táplálékszerzést – az életben maradás, a pártalálás és a szociális viselkedés létfontosságú aspektusát –, és ha igen, hogyan. A kutatók feltételezik, hogy ha az állat érzékeli a spontán dopaminlöketeket, az arra motiválja, hogy az ismert jutalom-előrejelző stimulusok hiányában is folytassa a táplálékkeresést. 

A kutatók szerint a dopaminnak inkább a motoros viselkedés élénkítésében, semmint a kiváltásában van szerepe.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: