Több száz millió éven átívelő szupervulkán-kitörések alakították a Mars klímáját

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A NASA kutatói bizonyították, hogy az Arabia Terra nevű marsi régiót 500 millió éven keresztül gyötörte a vulkánkitörések legerősebb formája, és ez az aktivitás alaposan átrajzolta a bolygó légkörét. A NASA bizonyítékot talált arra, hogy 4 milliárd évvel ezelőtt, egy 500 millió éven át tartó időszakban szupervulkán-kitörések ezrei formálták a Mars éghajlatát. Az ilyen kitörések során olyan mennyiségű vulkáni hamu és mérgező gáz kerül a légkörbe, hogy az azokból képződött réteg a napfényt sem engedi át, így hosszú időre megváltoztathatja egy bolygó éghajlatát.

A kitörések során szén-dioxid, kén-dioxid és vízgőz került a légkörbe, valamint annyi láva folyt szét a felszínen, amivel 400 millió olimpiai úszómedencét meg lehetne tölteni. Az ilyen erejű kitörések során a vulkán önmagába roskad, és kráterhez hasonló horpadályt alakít ki a felszínen, amit kalderának neveznek. Az akár több tíz kilométer átmérőjű kalderákat a Földön és más bolygókon is fedeztek már fel – a Marson az Arabia Terra régió ad otthon hét ilyen képződménynek.

Ezeket korábban aszteroida-becsapódás nyomainak vélték, és 2013-ig kellett várni, míg felvetődött a vulkanikus múlt elmélete. A kutatók akkor arra figyeltek fel, hogy a kráterek nem tökéletes kör alakot mutatnak, és mélységükkel, valamint a falak mellett felgyűlt kőzeteikkel valamiféle összeomlásra utalnak.

Az Arabia Terra krátereiFotó: NASA/JPL-Caltech/University of Arizona

„Elolvastuk azt a tanulmányt, és érdekelni kezdett a kutatás folytatása. De ahelyett, hogy a vulkánokat vizsgáltuk volna, mi a hamuban kerestük a válaszokat, mert abban nem lehet elrejteni a bizonyítékot” – mondta Patrick Whelley, a NASA geológusa, aki az Arabia Terra legújabb vizsgálatát vezette.

Miután megállapították, hogy a kitörésekből származó hamu a széljárásnak megfelelően hol érhetett földet, a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszonda spektrométerének segítségével megvizsgálták a felszín ásványtartalmát. A kalderáktól több száz és ezer kilométerre található kanyonokban és kráterekben olyan vulkanikus ásványok nyomaira bukkantak, mint a montmorillonit, az imogolit vagy az allofán. Az adatokat aztán a Mars topográfiai térképére vetítették, és mint kiderült, a jól megőrzött hamurétegek épp úgy rétegeződnek egymásra, ahogy a vulkánkitörések után szokás.

A korábbi adatok és a most talált hamurétegekből következő információk összefésülése után megállapították, hogy több ezer szuperkitörésnek kellett történnie ahhoz, hogy a kutatásban feltárt mennyiségű hamu a légkörbe kerüljön.

A kutatók szerint az a legnagyobb, még megválaszolásra váró kérdés, hogy hogyan alakulhatott ki olyan régió egy bolygón, ahol egyfajta vulkántípus ilyen sűrűn fordul elő, és marad aktív hosszú távon. A szuperkitörésekre képes vulkánok általában a bolygó legkülönbözőbb területein lelhetők fel, ahol más vulkánfélékkel osztják meg a teret – a Földön Indonéziában, Nápolyban, Skóciában, az Andok területén vagy az észak-amerikai Cascade-hegységben találhatók ilyenek.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: