Késlelteti a csecsemők fejlődését a családon belüli erőszak
A nőgyógyász Linda Bullock 1983-ban koraszülési kockázat miatt kezelt egy pácienst. Zúzódásokat vett észre a nőn, így megkérdezte, hogy mi történt vele. A nő csak annyit mondott, hogy a konyha takarítása közben rádőlt a hűtőszekrény.
„Világos volt, hogy valami nem stimmel, de akkor még nem tudtam, mit is kellene mondanom, így a következő kérdéssel folytattam a vizsgálatot. Leállítottuk a vajúdást és hazaküldtük az anyát, de az utolsó filléremet is feltenném rá, hogy egy bántalmazó kapcsolatba küldtem vissza. Az eset viszont felkeltette az érdeklődésemet az iránt, hogy segítsek más ápolónőknek a bántalmazott nők kezelésében. Akkor azonban még nem tudtuk, hogy a családon belüli erőszaknak milyen hatása van a babákra.”
– mondta Bullock, a Missouri Egyetem Sinclair Ápolónőképző tanszékének professzora.
Bullock vezető szerzőként nemrég írt egy tanulmányt a családon belüli erőszak gyerekekre gyakorolt hatásáról (Children exposed to intimate partner violence: Impact of multiple father figures). A tanulmány a Maternal Child Health Journal folyóiratban jelent meg; a kutatást a Johns Hopkins Egyetem és a Virginiai Egyetem munkatársai végezték, és a National Institute of Nursing Research finanszírozta.
Bullock komoly szerepet vállalt a családon belüli erőszakot vizsgáló otthonlátogatási program (Domestic Violence Enhanced Perinatal Home Visits, DOVE) kidolgozásában, amit Mississippi vidéki régióiban vezettek be. A program elősegítette a biztonságosabb családtervezést, és több száz bántalmazott várandós nőnek nyújtott segítséget a családon belüli erőszakkal szemben.
Az otthoni egészségügyi látogatások során kiderült, hogy sok bántalmazott nőnek akár kilenc különböző partnere is lehetett a terhessége alatt és után. Bullock a tanulmánnyal azt akarta feltérképezni, hogy egyszerre több apafigurának milyen hatása lehet az újszülöttek kognitív fejlődésére. A látogatások során Bullock és munkatársai 3, 6 és 12 hónapos korukban több kognitív teszttel is megvizsgálták az újszülöttek idegfejlődésének állapotát. Meglepve tapasztalták, hogy azok a nők, akiknek csak egy, őket rendszeresen bántalmazó férfi partnere volt, gyereknevelés szempontjából is nehezebb helyzetben voltak, mint azok, akiknek több, de kevésbé bántalmazó partnerük volt, mivel az előbbi eset sokkal rosszabb hatással volt a csecsemők kognitív fejlődésére.
„Az eredményeink rávilágítanak arra, hogy több apafigura miként nyújthat támogatást az anyának a gyereknevelésben, legyen szó akár az élelmezésről, a lakhatás biztosításáról, gyermekgondozásról vagy anyagi juttatásról. Azoknak a nőknek, akiknek csak egy bántalmazó élettárs jutott, az apa nem nyújtott sem fizikai, sem anyagi támogatást, vagy nem játszott aktív szerepet a gyermek életében. Az egyedülálló anyák is nehéz helyzetben vannak, mert ők a megélhetésért küzdenek, miközben a játékokat és az ösztönzést is biztosítaniuk kell a csecsemőknek, hogy elérhessék a fontos fejlődési fázisokat.”
– mondta Bullock. A professzor arról is beszélt, hogy a családon belüli erőszakot megélt csecsemők gyakran rosszabb tanulmányi eredményeket érnek el az iskolában is az idegfejlődési késések miatt, és súlyosabb egészségügyi szövődményekkel kell szembenézniük: például megnövekedett gyomor- és bélrákkockázattal, alvási és étkezési zavarokkal, nagyobb stressz-szinttel, illetve más betegségekkel.
„Szeretnénk megtanítani rá az ápolónőket, hogy amikor ellátogatnak az otthonokba, hogy ellenőrizzék a várandós nőket és a fejlődő csecsemőiket, ismerjék fel a potenciális párkapcsolati erőszakra figyelmeztető jeleket. Még mindig eszembe jut, hogy 1983-ban visszaküldtem azt a nőt egy szörnyű élethelyzetbe, és szenvedélyesen foglalkozom azzal, hogy segítsek a mai ápolónőknek abban, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát, mint én.”
– mondta Bullock.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: