A fenekelés visszaveti a gyerekek fejlődését, és súlyos magatartászavarhoz vezethet

2021.06.29. · tudomány

Ha a szülők testi fenyítéssel büntetik a gyereket, az nem javít annak viselkedésén, sem a társas alkalmazkodáshoz nélkülözhetetlen szociális kompetenciáján, sőt sok esetben hosszabb távon kibontakozó magatartászavarokhoz vezethet – derült ki egy 69 különböző kutatás eredményeit összegző tanulmányból, amely a Lancet folyóiratban jelent meg.

A tanulmány szerzői csak olyan korábbi kutatásokat vettek figyelembe, amelyekben a fegyelmezési célú fizikai büntetés hatásait vizsgálták, vagyis a verbális fenyítés és a súlyosabb, egyértelműen gyermekbántalmazásnak számító fizikai büntetés eseteit figyelmen kívül hagyták. Nem csak amerikai kutatásokat vizsgáltak, hanem Kínától Kolumbián át Törökországig és Svájcig a világ legkülönbözőbb helyein felgyűlt ismeretanyagból szemezgettek.

Míg a vizsgált tanulmányok között voltak olyanok, amelyek vegyes eredményekre jutottak, vagyis a fizikai büntetéshez pozitív és negatív hatásokat is társítottak, de a kutatások többsége jelentős negatív hatást tulajdonítottak a testi fegyelmezésnek. A leginkább egybehangzó eredmény szerint a fenekelés és a hasonló büntetések csak még problémásabb viselkedési formákhoz vezetnek, amelyek több esetben csak hosszabb távon bontakoznak ki – ilyen a növekvő agresszió, az antiszociális viselkedés elmélyülése vagy az iskolában tanúsított egyre rosszabb magatartás. Ez a folyamat a gyerek nemétől és etnikumától független.

Egy kolumbiai kutatásban azt mutatták ki, hogy azok a gyerekek, akik már egészen kiskorukban fizikai büntetésben részesültek, kognitív készségeikben is visszamaradtak azon társaikhoz képest, akiket nem fegyelmezték testileg a szülők. Több kutatás arra is rámutatott, hogy ahogy nőtt a fizikai büntetés gyakorisága, úgy nőtt annak a valószínűsége, hogy később viselkedési és kognitív zavarok jelentkeznek az adott gyereknél. A testi fenyítés több tanulmány szerint a nyílt oppozíciós zavar kialakulásához is hozzájárul, amit dacos, indulatos, ellenkező, elutasító és kötekedő magatartás jellemez.

Azok a szülők, akik eleinte csak fegyelmezési céllal alkalmazzák a fizikai büntetést, a kutatások szerint hajlamosabbak lesznek később komolyabb bántalmazási formákat alkalmazni, vagy úgy elhanyagolni a gyerekeiket, hogy gyermekvédelmi szolgálat segítségére legyen szükség.

Ahogy arra is rámutatott az összegző kutatás, hogy a testi fenyítésből eredő, a gyerek fejlődését visszavető negatív következményeken nem lehet a szülői hozzáállás megváltoztatásával javítani. Az ezt vizsgáló öt tanulmányból négy megállapította, hogy az összességében szerető, pozitív nevelési stílus nem ellensúlyozza a fizikai büntetés hatásait, ami a viselkedési problémák növekedését illeti.

Javul a helyzet, de még mindig vannak országok, ahol korbáccsal vagy bottal is lehet ütni a gyereket

A UNICEF 2017-es adatai szerint a 2–4 éves gyerekek körülbelül 63 százaléka él olyan országban, ahol a fenekelés legális, és ahol a szülők élnek is ezzel a törvény adta lehetőségükkel. Az Egyesült Államokban minden egyes állam engedélyezi, hogy a szülők fizikai büntetést alkalmazzanak a gyerekeken, sőt 19 állam törvényei szerint még az iskolákban is lehet testi fenyítést alkalmazni a gyerekeken, így a tanárok iskolaidőben fenekelhetik el a rossz magatartásúnak ítélt diákokat.

Azért az USA-ban is változik a helyzet: míg 1993-ban a szülők 50 százaléka vallotta be, hogy büntetésképp elfenekeli a gyerekeit, 2017-ben ez az arány 35 százalékra csökkent. Az amerikai gyerekorvosok akadémiája szerint ez még mindig nagyon magas, a szervezet 2018-ban kiadott állásfoglalása szerint „a gyerekeikről gondoskodó szülőknek a fegyelmezés egészséges formáit kell alkalmazniuk, mint a helyes viselkedések pozitív megerősítése, vagy a korlátok és elvárások megszabása,” és hagyjanak fel a gyerekek elfenekelésével, megütésével, felpofozásával, megfenyegetésével, sértegetésével, megalázásával és megszégyenítésével.

A világon 62 ország (köztük 2005 óta Magyarország) tiltja jogszabályban a gyerekek bármilyen formában történő otthoni bántalmazását, és 27 további ország kötelezte el magát arra, hogy hamarosan törvénybe iktatja a gyerekbántalmazás tiltását. Ennek ellenére a világ összes gyerekének csak 13 százalékát védi törvény a bántalmazástól, és még mindig létezik 31 olyan ország, ahol a kiskorúak által elkövetett bűncselekményeket korbácsolással, vesszőzéssel vagy botozással lehet büntetni.

A bántalmazásnak mindig vannak alternatívái

Az amerikai gyerekorvosok akadémiája számos alternatívát javasol a fenekelés helyett, például a játékok elvételét, a kiváltságos tevékenységektől való eltiltást, vagy a dühöngő terület bevezetését. „A csecsemőknek az első évükben kell megtanulni a szeretetet, miközben felfedezik az új képességeiket, a sírástól a rendetlenség csinálásáig. A szülőknek el kell vonniuk a figyelmüket, hogy valami más, kevésbé bomlasztó dologgal kössék le őket, vagy fel kell venni őket és átvinni egy másik helyiségbe. Ebben a korban ennyit lehet tenni” – mondta a CNN-nek Robert Sege, gyermekbántalmazás-kutató.

A gyerekek idővel elkezdenek különböző dolgokat csinálni a szülők akarata ellenére, és sokszor élvezik is a helyzetet, de Sege szerint ilyenkor ki kell használni, hogy csak a figyelem központjába akarnak kerülni. Ezt úgy lehet megtenni, hogy a pozitív dolgokat és magatartást dicsérni kell, amikor pedig valami rosszat csinálnak, egy külön erre az esetre kialakított helyiségbe kell őket vinni, ahol például különböző játékok vonják el a figyelmét a helytelen viselkedéstől.

Később már lehet engedni, hogy megtanulják a viselkedésük következményeit. „A túlzott védelmezés helyett azzal segítünk nekik, hogy hagyjuk őket tanulni a hibáikból, persze csak ha ezzel nem kerülnek veszélybe” – mondta Sege. Ha például a szülők kérése ellenére a gyerek nem pakolta el a játékait, akkor nincs azonnal játszás, hanem előtte rendet kell raknia a szobában. A kamaszokkal már nehezebb bánni, de sokszor meg lehet velük értelmesen beszélni, hogy mi miért rossz a viselkedésükben, és figyelmeztetni lehet őket azok következményeire, majd segíteni nekik, hogyan oldják meg ezeket a helyzeteket. Ahogy Sege mondja: „Szülőnek lenni nem könnyű. De jó hír, hogy a gyerekeink megbocsátanak nekünk, ha hibázunk.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás